Orbán Viktor elmeállapotával, és hívőinek az
extremitások iránti vonzódásával foglalkozni hálás téma. Már csak azért is, mert
a téma folyamatos utánpótlást kap a napi hírfolyamok morzsáiból. A globális
értékelések száma sem ritka. Közülük egy rég esedékes kérdést feszeget PuPu-nak
az Amerikai Népszavában megjelent írása.
Nevezetesen azt, hogy az állampolgároknak
joguk van-e pontos információkkal bírni a miniszterelnök elmeállapotát
illetően? S alighanem jogosan jut arra a következtetésre, hogy igen, alapvetően
joguk lenne tudni az alkalmasságot veszélyeztető helyzetről. Igen ám, de ezek a
kérdések, ha úgy vesszük, korántsem újak. A miniszterelnök
tünetei már közel két éve átcsaptak egy inflexiós ponton. Nem sokkal később
már arról is megjelent összefoglalás, részben az említett portálon
is, hogy alkalmassági problémát okozhat a vezéri komplexus
túlburjánzása. Azt sem nagyon lehet elmondani, hogy az eltelt időben ne lett
volna figyelemmel kísérhető a helyzet romlása. Bárki emlékezhet annak az útnak
az állomásaira, ahogy Orbán Viktor egyre jobban lovalta bele magát a nagy
machinátor, az ország és a világ megmentőjének a szerepébe. Ennek csak egyik
tünetsorozataként értékelhető az a fajta mindenhol jelenlevőség, ami a gátaktól
a szülészeti esetkivizsgálásig mindenütt szakértő hozzászólóként láttatta a
Vezért.
Ez a jelenség a személyi kultuszt ápoló
diktatúrákban gyakori, és nyilvánvaló, hogy ezekben a diktatúrákban van egy olyan
diktátor is, aki ezt igényli. Az egocentrikus felsőbbségtudat egy olyan
szintjén, ahol a személyes önbecsülése már csak a függelmi viszonyok
túlhangsúlyozásától remélhető. S természetesen ezekben a rendszerekben létezik
egy olyan holdudvar, amely ennek a helyzetnek feltétlen haszonélvezője.
Miközben a látszólagos haszonélvezők között nem egy esetben a történések valódi
irányítói is megbújhatnak. A személyiségzavarral, megfelelési kényszerrel,
mentális problémákkal önmagában és önmagával is harcoló vezető ugyanis, éppen a
problémák ismerete által jelentett zsinórokkal irányítható. Nem véletlen tehát,
hogy a diktátorok esetében sokszor felmerül a háttéralkuk, és háttérszereplők
jelentőségének a kérdése. Még akkor is, ha a vezető személyes problémái nem
olyan nyilvánvalóak, mint azok az akaratlan szájmozgások, zavartnak tűnő
megnyilatkozások, amelyeket az Orbán Viktorról készült felvételeket kikockázva
sokszor repít világgá az internet.
Az is világos, hogy a helyzet
haszonélvezőitől éppen úgy nem várható a vezetői alkalmasság tisztázásának a kezdeményezése,
mint attól a kiszolgáló személyzettől, amelynek tagjai „csak” félnek. Ha
általában el is fogják ismerni a vezetői alkalmasság kérdésének jogosságát, a
konkrét esetre vetítve nem fogják alkalmazni ezt a jogát a választóknak. Mindig
a másik oldalon fogják megtalálni azt a célszemélyt, akivel szemben előbb
kellene vizsgálatokat folytatni, miközben a saját oldaltól lehetőleg egyre
inkább távolítani próbálják frontvonalat. Ez a jelenség a Fidesz
kommunikációjában igencsak nyilvánvaló. Orbán Viktort gyakorlatilag csak preparált
helyzetekben engedik megnyilatkozni, miközben egyre intenzívebben folyik az
ellenzékkel szembeni személyeskedés. Nem feledve természetesen azt sem, amit az
A rendszerváltás előtti Orbán-videó „újrafelfedezése”
kapcsán írtam. A Fidesz valós hatalmi centrumának még nagyon is jól jöhet ez a felvétel
egy jól időzített vezércsere, vagy egy választási vereség esetén. Egyébként a
vezércsere lebegtetése Orbán Viktornak a személyiségi zavarain keresztül ható
kézben-tartásához is nagyon jó fegyver lehet. Tovább emelve az említett felvétel
értékét.
Ami sokkal érthetetlenebb a kialakult
helyzetben az az ellenzék viselkedése ennek kapcsán. Természetesen tudom, hogy
a személyeskedés dágványába süllyedés nem hálás szerep, és igen ellenszenves is
lehet sokak szemében. A „Pistike hüje” stílusú megnyilvánulásokat számon kérni
tehát értelemszerűen balgaság lenne a részemről. Ugyanakkor szinte biztosan
lehetne módot találni arra, hogy csokorba gyűjtve az alkalmasság kérdését kétségessé
tevő jelenségeket, szembesítsék azokkal a választókat. Megadva a konkrét
szembesülés lehetőségét az országért egyre inkább egyszemélyi felelősként
feltűnő miniszterelnök esetleges problémáival. Az ellenzék számára ennek
kézzelfogható haszna lenne, hogy mentesítené a csendestársi szerep, a személyiségtesztek
elsunnyogásában való érdekeltség vádjától. Valamiért azonban nehéz szabadulni
attól a gondolattól, hogy a kialakult helyzet nem csak az ellenzéki pártok
sara, hanem legalább annyira média-probléma is. Az említett csokorba gyűjtés lehetőségére
hol másutt lehetne alkalmasabb a terep? Mi tartja vissza a magukat ellenzékinek definiáló csatornákat is ettől? Holott hol másutt lehetne hatékonyabb egy
igazságügyi szakértő interjúra hívása a kérdést megvitatni, mint egy
TV-csatornában? Ami nem pótolná egy elhihető vizsgálat eredményét, de
segíthetne kikényszeríteni a valós tájékoztatást.
Azt, aminek eredményeként az ország számára
világos képet nyújthat egy hiteles vizsgálati eredmény „becsatolása”. Akkor is,
ha Orbán Viktor teljes felelősségvállalási képességéről árulkodik, és akkor is,
ha nem. Az előbbi esetben a párt összes csinovnyikjának minden erőfeszítése
hiába való lehet a személyes felelősség alóli mentesítésre. Az utóbbi esetben
pedig világossá válhat, hogy az ország valós hatalmi tényezője korántsem az a
bármikor cserélhető
Orbán Viktor, akit hívei pajzsra emelve imádnak.
Andrew_s
http://gepnarancs.hu/2013/07/kedves-vezetonk-allapotarol/
VálaszTörlésEz is egy publicisztikai vélemény. Ezért szertném látni egy akár külföldi elmeszakértő megszólaltatását az ügyben. nyilvánosan.
Törléshttp://vimeo.com/73025621
VálaszTörlésMegtörtént már 2010-ben. Ranschburg Jenő közzétette, majd rá néhány napra (hétre?) elhalálozott. :(
VálaszTörlés