Konzervatív cölöpök

Vasárnap még úgy tűnt, hogy a Pride elmúlt. Egyébként tényleg vége az ideinek. De ez, mint szinte az várható volt, korántsem szegi a kedvét azoknak, akik a téma kapcsán szeretnék megkapni azt a pár pillanatnyi népszerűséget. A humanizmus jegyében kár lenne ezt a jogot megtagadni Felföldi Zoltántól. Már csak azért sem, mert egy egész fajta nevében nyilatkozik. Szerinte.

A fajta, szerinte, a konzervatív fajta. Így biológiai érdeklődésem teljében kezdtem olvasni. Várva az antropológiai leírását annak, hogy első ránézésre miről ismerszik meg a volt lakitelki polgármester képviselte genetikai entitás. Aztán kiderült: legfeljebb arról, hogy önmagát tekinti etalonnak. Lenézve, vagy inkább zsigerből kirekesztve mindenki mást. A konzervatív fajta ezek szerint ego-, és cezaromán lenne? Komoly kérdés. Amit valószínűleg a magukat konzervatívoknak vallóknak kellene egymás között tisztázni. Beleértve azt is, hogy a Homo nemzetség külön faját, a sapiens faj egyik alfaját képviselik-e? Mert ennek alapvető tisztázásig még az is kérdéses, hogy a Felföldi-fajta embernek vagy esetleg csak hominidának tekintődjön-e? Valamint az is bizonytalan, hogy a most publikált nyolc tétel tulajdonképpen kire, kikre is vonatkozik? Ahogy az, is hogy miért nem hét az a nyolc. A hét sokkal közelebb lenne a népi hagyományokhoz. De lehetne kilenc is, ahogy Jézus kilenc boldogság-tételt fogalmazott meg (Mt 5 3-11). Bár a kilencedik közvetlenül a tanítványoknak szól, és nem általános tétel. Úgyhogy inkább nyolc az a kilenc. Így Felföldi Zoltán talán a konzervatív boldogság-tételeket adta közre.

A legelső, különben nagyon helyesen, megadja a fogalmi keretet. Tagadva a „meleg” szó használatát, és globálissá téve a „homoszexuálist”. Azért persze megkérdezhetnénk a heteroszexualitás bajnokát arról, hogy milyen kapcsolatnak tekintené egy nők iránt vonzódó nő kapcsolatát egy nőként viselkedő férfival. Noha, gyaníthatóan a válaszban dominálna az „öőőö...” és az „izé”. Már csak azért is érdekes lenne a kérdésről alkotott vélemény, mert a második tételben közli, hogy a homoszexualitás abnormális. Amiből persze nem következik semmi. Egyszerűem azért, mert a „normális”-„abnormális” kifejezéspár csak egymáshoz képest értelmezhető. Ráadásul mindkét oldal csak címkézi a másikat. Magát tekintve „normálisnak”. Elfeledkezve arról, hogy az ember alapvetően egy hordában élő főemlős. Mely hordában annak idején is meg lehetett a nagyon fontos szerepe a tényleges szaporodási közösségből való kivonulásnak. Ha nem így lett volna, akkor az evolúció ugyanolyan ritkává gyérítette volna az ilyen jellegű determinációkat, mint ami a spontán mutációk gyakorisága. Ez olyan 10^(-14) 10^(-10) közötti nagyságrendben szokott lenni az élővilágban. Ami alapján nagyjából 10.000.000.000 – 100.000.000.000.000 emberből egy lenne homoszexuális. Plusz-mínusz egy nagyságrend. Amiről tudjuk, hogy nem így van.

Innentől Felföldi azon tézise, hogy „teljességgel alkalmatlan az élet továbbvitelére, és abnormális, mert gusztustalan és életidegen, és a normális embernek ettől teljesen felfordul a gyomra”, inkább a baromság kategóriába esik. A faj, és nem a szexuálisan önző egyed, továbbvitelében nyilvánvalóan van evolúciós előnye a homoszexualitás jelenlétének. Talán éppen az, hogy azoknak az utódoknak a továbbgondozását szolgálta, akiket a nemi szervükkel gondolkodó alfaszereplők eldobtak. Genetikailag sem tekinthető teljesen életidegennek, mert akkor az evolúció dobta volna ki. Marad a gyomor. Amiből legfeljebb az következik, hogy az ex-polgármester nem szeretne egy férfivel egy ágyban tölteni egy légyottot. Azonban érdekes lenne egy másik számot is ismerni. A Földön, vagy akár csak a közvetlen környezetében előforduló olyan nők számát, akik viszont Felföldi Zoltánnal nem szeretnének egy ágyban ébredni. Ha ezek száma nullánál nagyobb, akkor vajon ebből az is következik, hogy mindenki, aki nem fekszik le Felföldivel, az gusztustalan és életidegen szexualitással bír? S ezeket vajon szelíd rábeszéléssel győzné meg a konzervatív észosztó, vagy az erőszak is beleférne?

A többi tétel zöme ezek alapján szinte szóra sem érdemes. Mert több részben a kormánypropaganda egyes elemeit, a közképviselt szemellenzők finom-beállítási használati utasítását böfögi fel. Két szemlélet azonban csak megér pár gondolatot. Az egyik, hogy a nemi identitásukban nem Felföldi-fajtájúakat eltiltaná néhány foglalkozástól. A listába bekerült a tanár, a színigazgató, és a miniszterelnök (mit tudhat Felföldi Orbánról?). De vajon miért maradtak ki például a papok? Esetleg ezer más foglalkozás képviselői? Holott a papokról hallhatott valamit, mert olyasmit ír egy ponton, hogy „szerzetes és házas ember sem lehet valaki egyszerre”. Azt pedig tudjuk, hogy a rendi homoszexualitás olykor előfordul. Annyira, hogy Umbert Eco is megemlékezik róla a „A rózsa neve” című művében.

Az a tétele pedig különösen messzire vezetne a konzervatív hominidának, hogy „a homoszexuálisokkal munkájuk során kapcsolatba kerülők lelkiismereti aggály esetén ne legyenek kötelesek végrehajtani bizonyos – munkájukból egyébként adódó – feladatokat”. Az égő házba berontó tűzoltó tehát először kérdezze meg a füstmérgezéstől ájult sérültet, hogy milyen a szexuális orientációja? Esetleg vezessék be a ruhán alkalmazható megkülönböztetést? S tessék mondani: az első internálótábor Lakitelken lesz? S tessék mondani: a táborparancsnok Felföldi lesz?

Azért, ha tényleg cölöpöket kellene leverni, akkor egy bunkó, Felföldi személyében, már van hozzá.

Andrew_s

IKSZ-re vett demográfia

A kormánypárt klerikális lobbi-tagozata a vasárnapi boltbezárást követően újabb társadalmi szintű támadási felületet jelölt meg a kommunikáció számára. Egy örök témát, ami az első őscickány óta kísérti a Föld szőrös lényeit. S már a dinoszauruszoknak is életbe vágó volt. Csak az ősgyíkok nem nyilatkoztak róla. Tudtunkkal legalább is.

Mert nem maradtak fenn olyan barlangrajzok, és iszapba kapart nyomok, amelyek alapján akár csak az ősember a nemiséget, a nemi viselkedést ne valami létező társadalmi, emberi tényezőnek kezelte volna. De ettől természetesen még előfordulhattak a legkülönbözőbb, akár az egész társadalmat átszövő viszonyulási rendszerek. Ahogy a már, csomóírástól a betűkaparásig, írott történelemből ismert világban is előfordultak a nemiséggel kapcsolatban is eltérően működő társadalmi modellek. Ezek mögött olykor állt valami vezérideológia, olykor pedig nem. A mindennapi életben pedig általában fütyültek a hivatalos álláspontokra, és az emberek élték a mindennapokat. Amire a legjobb bizonyíték az, hogy Európában folyamatosan éltek emberek a középkorban is. Mert abban az esetben, ha az egyház nemiség-felfogását, valamint a gazdasági felhalmozást szolgáló elit-beltenyésztés szabályait követték volna, akkor simán kihalt volna lakosság. S éppen az egyház „pereiből”, haj-, és körömtépéseiből tudjuk, hogy az olyan nemiséggel kapcsolatos jelenségek is folyamatosan előfordultak, mint a homoszexualitás.

Alkalmasint az egyház intézményeiben is előfordult, és előfordul a mai napig. Ahogy a lakosság körében is előfordul. Ami ellen fel lehet egy hivatalos ideológia nevében lépni, de baromság. Ha a fellépés diszkriminál, akkor embertelenség is. Azoknak pedig, akik szerint genetikai defektet képvisel, javaslom az evolúciós törvények olvasgatását. Az evolúció ugyanis könyörtelenül kiszelektálja az olyan genotípusokat, amelyek a faj populációjának fennmaradását gátolják. Az emberi faj pedig elég régóta társadalmasodott ahhoz, hogy lássuk: a homoszexualitás jelenléte minimum indifferens a társadalomban. Ha a művészeti, az alkotó világot vagy a sokáig a tudomány fellegvárainak számító zárt kollégiumokat tekintjük, akkor társadalmi szinten tetten érhető lehet az is, hogy az evolúció miért nem „foglalkozott” a kérdéssel. Ellentétben azokkal, akikről olykor nehéz eldönteni, hogy valójában tényleg ellenzik, vagy csak irigylik. Mint amikor a KDNP-s politikusok, Harrach és Rétvári, színpadiasan, egy sajtótájékoztatón írnak alá egy olyan kezdeményezést, amely megtagadná a párkapcsolat jogát a saját nemüket preferáló polgároktól.

Alkalmasint Harrach egy nappal később már igyekezett tompítani az idiotizmus kiszögelléseit. Amikor a családi csődvédelemmel kapcsolatos sajtótájékoztatón kijelentette, hogy: „Nem vagyunk homofóbok”. Amire persze vissza lehetnek kérdezni: „Akkor meg mit ugattok bele?”. De nem kérdezünk vissza. Mert tudjuk. Olykor a KDNP-nek egyszerűen muszáj valami ügybe belebeszélniük. Minél kevésbé van közük hozzá, annál inkább. Különben a kutya sem tudná, hogy világon vannak. A világ meg jól el lenne ezzel az ismerethiánnyal. Alapvetően a magyar társadalom is. Viszont akkor Harrach és társasága mikrofon nélkül maradna. Néhányuk képviselői fizetés nélkül is. Amit a társadalom szintén elviselne. Az egyes tagok társadalmi nemétől, a társadalomban betöltött nemi szerepétől függetlenül. Ellenben a klerikális frakció képviselőinek családja esetleg hajléktalan szállón kötne ki. Ha még egyszer az életben dolgozniuk kellene. Ennyire meg nem lehetünk embertelenek. Nem igaz? Elvégre valakinek Jézus tanításait is képviselni kell. Ha már a KDNP nem ér rá. A nagy szerepkeresésben.

S hogy a társadalom nemi szerepeit más se keresse, ezért már Harrach Péter 2017. február 15-én kifejtette az ELTE-n induló gender mesterszakról: „ha ez a nemek közötti viszonyról szól, akkor nincs semmi probléma, de ha mindarról, amit a gender név takar, akkor az egy dekadens világnézetet képvisel”. Namármost. Harrachnak vagy fogalma nincs arról, hogy a gender-kutatás miről szól, vagy van, de nem foglalkozik vele. A híveknek is megüzenve: ti se foglalkozzatok vele, mert dekadens világnézetet képvisel. Oszt’jónapot. Ja, bocs. Az egy másik elmeroggyant szavajárása. A hívek, legalább a párt hívei, szintén nekiálltak nem foglalkozni a valósággal. Így a való világtól mit sem zavartatva magukat nyílt levelet írtak az ELTE-nek. Mert, miként a KDNP, akként az ifjúsági tagozat (IKSZ) is rég hallatott magáról. Nem mintha hiányoztak volna az olyan ötletek után, mint amilyen majdnem egy évvel ezelőtti „örömkommandók” ötlete.

Most, a Nacsa Lőrinc jegyezte, nyílt levelükben közlik, hogy az országnak nem tesz jót, ha lesznek a társadalmi nemekkel foglalkozó diplomásai. Mindezt pár nappal Harrach megszólalását követően. IKSZ-ileg leszögezve: „Égető problémánk a demográfiai kérdés, ami nem a szexuális kisebbségek tanulmányozásával és a feminista filozófia elmélyítésével fog megoldódni”. Amellyel kapcsolatban leszögezhetők a következők:

• A társadalom demográfiai problémájában jelenleg legnagyobb szerepe a nemzedékeket „exportáló” gazdasági exodus kormányának van. Amely kormánynak jelenleg a KDNP is széltolója.
• Nacsa Lőrinc égető demográfiai kérdéseit pedig lesz kedves ő maga, otthon a saját, szabadon választott párjával megválaszolni.

Andrew_s

Szuperhősök szexualitása

Ceglédi Zoltán írásának a címe szerint a gyermekemnek „szüksége van meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű hősökre is”. Erre valószínűleg sokan fogják azt mondani, hogy a „fenét”. S még csak nem is homofób lesz mindahány. De a hangzatos cím alatt azért nem is erről van szó teljesen.

Aki gondolja, olvassa el az eredetit. Veszíteni biztosan nem fog vele. Ha másért nem, mert eszébe juthat olyan nézőpont is, amit korábban nagy ívben igyekezett elkerülni. Vagy továbbgondolásra érdemes, korábban elejtett fonalak. Miközben akár vitába is szállhat azzal, ami leíratott az említett cikkben. Aligha vitatva eközben azt, hogy a képregények szuperhőseinek zöme simán kibukna a fajvédők rostáin. Azokén is, akik gyerekként együtt szurkoltak a képekkel valamelyiküknek. Aztán, az önállításuk szerint, továbbfejlődtek. Ami kétségtelenül igaz. Legfeljebb az irányán lehet vitatkozni. Mert a fejlődés egy bizonyos formája az is, ha egyes képességek elvesznek. Így a humanitárius értékek iránti fogékonyság elvesztése is lehet egyfajta fejlődés. Amit mindaddig akár „továbbfejlődésnek” is érzékelhet valaki, amíg nem ő van azon listán, amelyik a vagonokba zsuppolandók névsorát tartalmazza.

Ugyanakkor, azt hiszem, hogy a gyermekeknek nem ilyen, vagy olyan szuperhősökre van szüksége, hanem „csak” szuperhősökre. Akik vagy ilyenek, vagy olyanok. Azt is tudomásul véve, hogy ezeket nem igazán lehet hétköznapi emberekként ábrázolni a képregényekben. Úgy általában. Hacsak nem valami rejtett mutációról van szó. De a rajzolók őket is hamarosan valami olyan ruciba öltöztetik, ami jellemző lesz az ő szuperségükre. Alighanem azért is, hogy a képecske első bevillanásakor világos legyen a kedvenc miben léte. S talán azért is, hogy a gyermek ne azzal próbálkozzon, hogy megpróbál elrepülni a tízedikről. Ez pedig a főhős szexuális orientációjától független. Ami, normális körülmények között, aligha érdekel bárkit is. S nem csak a képregényekben. Mert a hétköznapi szuperhősök esetében sem különösebben lenne érdekes.

Ez viszonylag egyszerű lenne belátnia még a legvérmesebb homofóboknak is. Továbbra is érdekelne ugyanis, hogy homofób és bakancsintelligenciával fajvédő embertársaink vajon hagynák-e inkább a gyermeküket a vízbe fulladni, ha kimentésére egy cigány, illetve egy rózsaszín tütüvel vízbeugró fiú indulna? Egy égő házban bent rekedve pedig az értük érkező tűzoltó szexualitása, vagy a létra holléte iránt érdeklődnének-e először? Valamiért az az érzésem, hogy az életüket megmentő nővérke esetében sem sokat foglalkoznának a szexualitással. Mindaddig, amíg, jobban lévén a betegágyon, nem akarnának kikezdeni vele. S alighanem a gyermeknek inkább ezt kellene valahogy elfogadhatóvá tenni. Azt, hogy vannak társadalmi, szociológiai szerepek, és vannak természetesen magánéleti szerepek. S bár vannak határmezsgyék, nem érdemes ezeket a szerepköröket bugyután összemosni. Kívülről és erőszakoltan. Alkalmasint egyik irányból sem.

A Ceglédi-írásban LMBT+ nak nevezett embertársakkal kapcsolatban különben eszembe jutott egy netes fórumon való vitám Darwinról, és a genetikáról. Mikor is egy roppant „zseniális” olvtárs szerint genetikai vakvágány a homoszexualitás. Amelynek, némely kutatások szerint, genetikai alapja van. Akkor is azt írtam nekije, hogy Darwin elmélete köszöni, de jól el van akkor is, ha a saját neméhez vonzódó emberek viselkedése genetikailag determinált. Már csak azért is, mert az evolúció ritkán „dolgozik” egyedekkel a fajok helyett. Ha ugyanis nem így lenne, akkor az evolúció már rég kiseperte volna ezt a jelenséget. A gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy a népességben elég stabilan előfordul ez a genetikai adottság. Ez pedig azt mutatja, hogy az emberiség szempontjából nem hátrányos.

Alkalmasint társadalmilag sem hátrányos. A többségtől egy-egy tulajdonságukban genetikailag eltérő egyedek ugyanis nagyon fontos értékek hordozói lehetnek. Akár csak annyiban is, hogy figyelmeztetnek: a te gyermeked sem biztosan olyan, ahogy a te szellemi esztergád elképzeli. De számos olyan, történelmet, művészetet, tudományt meghatározó személyt ismerünk, akik a fajvédők rostáin fennakadtak volna. Ha pedig a társadalmat, mint absztrakt hordát kezeljük, akkor visszamenve a hordák során eljuthatunk oda, amikor a biológiai és a nevelőszülő igencsak eltérő volt. Amikor a biológiai szülő többnyire a horda alfa-szereplője volt, de az utódok felnevelését a saját szaporodási potenciáljuk feladó hordatagok végezték. Nemi identitásuktól függetlenül. Amiből akár az is levezethető lenne persze, hogy a magukat Taigetosz istenének hívő idióták miért sokkal inkábba társadalomrombolók, mint az LMBT+ -nak vagy akármilyen címszóval címkézettnek nevezett embertársak.

Akikről egy gyermeknek inkább az utóbbit kellene hangsúlyozni. Azt, hogy a Homo sapiens bármelyik tagja egy vele azonos faj tagja. Amiből nem írja ki néhány gén, néhány kromoszóma megváltozása. Ellentétben azzal, ahogy egy társadalomból kiírhatja magát az, aki ezt a szabályt megszegi. Aki szerint gyilkolni rendben van, és aki szerint a másik, különben vele egyenértékű, ember kirekesztése teljesen rendben van. Csak azért, mert mást szeret, más a bőrszíne, a vallása, a közlekedési eszköze, a haladásról vallott elképzelése.

Andrew_s

Orbán ősmagyar házassági körtéje

Forrás: Metal Artist Forum

Mi tagadás lemaradtam kicsit. Erre akkor jöttem rá, amikor előbb tűnt fel az almás-körtés selfie-kről a felhívás, mintsem tudtam volna, hogy mire fel kellene ilyen képet készíteni. Aztán elolvastam azt, ami Orbán interjújából beszivárgott a magyar nyelvű médiába és kiderült, hogy a miniszterelnök szerint a homoszexualitás valami almának hívott körtével kapcsolatos képzavart jelent.

Mármint akkor, ha családdal és házasságkötés kapcsolatos szövegösszefüggésben merül fel. Így aztán, Pannónia esze által, kimondatott: „Egy alma nem kérheti azt, hogy hívják körtének”. Amihez csak gratulálhatunk a magyar miniszterelnöknek. Még akkor is, ha beszélő almákkal vitatkozni nem jelenti okvetlenül a beszámíthatóság biztos jelét. Még egy miniszterelnöknél sem. De a gratuláció nem is ezért járna, hanem azért végtelen precizitásért, amellyel két, szarvnak hitt, csontos szerv között megtalálta a bika tőgyét. Mert a beszélő almákat képes képtelenségnek feltételezve, és hasonlatként értelmezve is felmerül. A dicső miniszterelnök fordítva ült a lóra. Aztán most találgatja, hogy tulajdonképpen merre is nyilaz, amikor hátrafele próbál lövöldözni. Akik ugyanis felvállalják a másságukat, azok általában nem almakörtéset játszanak.

Ellenkezőleg. Ők általában olyan beszélő almák, akik bátran kijelentik, hogy almák. Ki kérve maguknak azt, hogy nyikhaj marhák körtévé kényszerítsék őket. Általában büszkék az almaságukra, és ezen a jogon pontosan ugyanolyan jogokat követelnek a gyümölcsösben, mint a Rosaceae család Maloideae (alias Pomoideae) alcsaládjának többi tagja. Azon az alapon, hogy amennyiben a galagonyától sem várja el senki, hogy madárbirsnek nézzen ki, és a birs magas pektintartalmát és jellegzetes ízét alakjától függetlenül használják lekvárkészítésre, ízesítésre, akkor az alma lehessen alma. Egyébként nem is értem, hogy miért pont a körte a miniszterelnöki sablon, amikor az almatermésűek széles palettájából válogathatna. Habár valóban nem kell ezeket ismernie. Az is lehet, hogy a körte kapcsán a tudatalatti szólalt meg a kormányfőnél. Mert az elég szűk (köz)ismereti tartományt jelent, ha valaki csak almában és körtében képes gondolkodni. Még akkor is, ha tudomásul vesszük: az összes birsből pálinkát főztek. Meg a többi gyümölcsből is. Mely jeles kertgazdasági eredmény kapcsán megnyugtatható Orbán Viktor: meglátszik. A pálinkaivás.

Annyira, hogy az almák körét illető ismerethiányon túl is komoly szakadékok tűnnek elő a szellemi erózió hordalékai alól. Mindjárt az almák önismereti kurzusát követően található a következő köpés: „Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik”. Amely kijelentés elejéért megérdemelné az örökös Ratkó Anna-díjat. Ha lenne. Meg akkor, ha nem egy sületlen ostobasággal folytatódna a mondat. Mert mi másként lehetne értékelni, hogy a házasságot valami ősmagyar találmánynak próbálja beállítani. Miközben tudjuk: korántsem magyar találmány. Ráadásul a családhoz is csak érintőlegesen van köze. Tekintve, hogy az utóbbi inkább közösség-szervezeti, míg a házasság inkább közjogi fogalom. Egy olyan aktusként, amelynek során a társadalom elfogadja, közjogilag lajstromba veszi az együtt élők ebbéli szándékát, és az együtt élési szándékra utaló aktus kapcsán ezt tudomásul veszi. Ebből a szempontból tehát teljesen mindegy, hogy egy virágfüzér alatti átbújásról, egy Hórusz-szobor előtti fogadalomról, egy pap előtti pusziról, egy anyakönyvvezető kényszeredett vigyora előtti aláírásról van szó.

Mely legutóbbi mindennél jobban hangsúlyozza, hogy közjogi és nem családi aktusról van szó. Amikor tehát az ország miniszterelnöke aszerint minősít, hogy akar-e valaki gyermeket nevelni az általa választott párral, akkor közjogi megbélyegzést alkalmaz. Megbélyegezve mindenkit, aki a szerinte kötelező gyermekvállalást nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Függetlenül a nemi identitásától. Miközben az utóbbi alapján szintén közjogilag bélyegez meg mindenkit, aki nem az általa preferált párválasztási szokás szerint élne együtt valaki mással. Ez természetesen még nem jelenti a rózsaszín jelvények kötelező kivarrását a ruházatra. De az úton attól még arra megy a kormányfő. Amelyről csak azok hihetik, hogy előrefele lovagol, akik nem hajlandók észrevenni, hogy az orcája a ló fara fele mutat. Miközben görcsösen próbál lődözni mindenfele, amerre éppen rángatja a hatalomféltési görcs.

Andrew_s