Egy bizonyos szint fölött...

A minap jelentek meg azok közvéleménykutatási eredmények, amelyek a tiszás lózungászat, bocsánat áradás, sekélyesedését látszanak jelezni. Ezek után ma a Klubrádió fórumában témává emelték azt a kérdést, hogy kinek mennyire tetszik a miniszterelnök parlamenti stílusa.

Pontosabban a hangoskodva személyeskedő stílusa. Mely a kampány alatt is leüvöltött olykor a színpadról, és amelyet a fórum-trollok, bocsánat szimpatizánsok, is előszerettelalkalmaztak, miközben acsardíjas stílusban próbáltak nem meggyőzni, hanem legyőzni mindenki mást. Sóval. Személyeskedés.

Szerintem a személyeskedés alapvetően az érvteken agresszivitás egyik biztos jele. Amellett hatalmi pozícióból csak egy felfuvalkodott hólyag él vele.

Természetesen megindultak a hívei azzal a szövegekkel, melyek azt mantrázták, hogy a fideszesek nem érdemelnek mást. Ehhez csak annyit, hogy a Fideszt, és híveit, képviselőit sem kell szeretnie senkinek. Azért arról, hogy egy miniszterelnök kommunikál úgy, ahogy Magyar Péter, mégiscsak Esterházy Péter örökbecsű mondata jut az eszembe: "Egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá".

Persze, nem tudhatjuk, hogy Magyar Péternek hol van ez az alsó szint. A jelek szerint valahol nagyon mélyen.

Ansrew_s

Demagógisztáni napló - Mint aki dacból kivonulgat

Magyar Péter kivonultatta a tiszás szektort (aka frakció) a közröhej arénájából (Parlament). Mert szerinte Pócs videózott a Fideszes szekcióból. A kivonulás előzménye persze nem ez, hanem az, hogy Pócs János próbálta megszólítani azzal, hogy nézze meg a telefont, ha nem hiszi, hogy nem videózott. Na erre vonult ki a közpénzen elég jól fizetett közönség.

Mondjuk érdekelne, hogy Magyar Péter, az egykori NER-állásainak bármelyike esetén mit szólt volna egy, a szövegelése közben kivonuló beosztottnak. Bár a Parlamentben érezheti magát főcsővezetőnek. Mely Parlamentben, ha eddig esetleg nem büntették fővesztéssel a nyilvános ülések videózását, akkor majd csak hoznak rá valami rendeletet. Van annyi tiszás bátor droid, hogy megtehetik. Bár hazánkban inkább az akasztás volt divatban. Tehát a Kossuth térre igazán felállíthatnák a bitót. Vagy esetleg csak egy kalodát. Humanizmusból.

Miközben megállapíthatjuk, hogy pompás országban élünk. Olyanban, ahol folyik a méz illetve a tej. Nincs aszály, és hőguta. A gazdaság szárnyal, és minden belpolitikai kérdés a kiugró stabilitást mutatja.

Mert különben aligha lenne az a legfontosabb, személyeskedésközelig ellicitált problémája egy, a köz Országházában közszereplő miniszterelnökként funkcionáló köztisztségviselőnek, hogy a nyilvános szerepléséről egy nyilvános ülésen készül-e videó, vagy sem.

Legfeljebb csak akkor, ha egy hiú pöcs. Aki azt is tudja, hogy a szereplése az óvoda kisegítőcsoportja feletti szinten vállalhatatlan.

Akármit is mond erről a házszabály, amivel különben is a házelnök hatásköre foglalkozni. Ahogy a bírsággal is adott esetben. Azért persze Magyar Péter azonnal milliós bírságot követel kiszabni (még a deres és kaloda is összejöhet). A berzenkedőknek: pontosan ugyanilyen munkahelyelhagyásnak tekintem azt, amikor a Fidesz vonul ki. Csak kisebb frakció jelenleg. Olcsóbbak.

Andrew_s

Akinek az oviban is hordó volt a jele

Ünnepélyesen elismerem, hogy Forsthoffer Ágnes házelnöki ténykedése elé nem néztem túlzott elvárásokkal. Talán a székügy okán sem. A legutóbbi dobása azonban könnyen lehet, hogy korszakos lesz. Annak alapján, hogy a különböző fórumokban egészen jól elvitte a show-t. Egyszerűen azzal az egyetlen lépésével, amiből az látszik kiderülni, hogy komolyan veszi a feladatát. A tématévelygésbe kezdett hangadótól elvette a szót. Akkor is, ha azt történetesen Magyar Péternek hívják, akinek a reakciója az, ami felértékelte ezt a házelnöki kattintást.

S amiből az valószínűsíthető, hogy az alattvalóknak az önmegszorítási ötleteket, akár Facebook-on is népszerűsítő, kormány vezetője nem egészen így képzelte a történések folyását. Valószínűleg meglepte, hogy az általános szabályok nem csak másokra, hanem rá is vonatkoznak. Ráadásul ezt egy általa pozícióba emelt parlamenti házelnök hozza a tudomására. Hallatlan!

Közölte is, és itt a problémás reakció, hogy ilyesmiről legközelebb hallani sem akar. Ha tehát ez esetleg egy előrek koreografált demokrácia-demónak indult, akkor Magyar Péter kiesett a szerepből, és kibújt belőle a sértett kiscsoportos. Meg is üzente a házelnöknek, "hogy a kormánytagoktól nem vonhatják meg a szót csak azért, mert nem a megfelelő témában válaszol, ezt csak az interpellálótól lehet megvonni". Elvégre ő, bocsánat Ő, aki minden tiszások atyja, védőszentje, és vezére azt, illetve annyit pofázik, amiről, illetve amennyit akar. Ebbe egy házelnök ne avatkozzon bele, és a népe örüljön, hogy hallhatja. A kötelező taps elvárását nem üzente meg.

Még!

Andrew_s

Országházi Ágisámli

Forsthoffer Ágnes igen komoly, illetve nagyon megfontolt döntésként egy piros irodai székre gondolta cserélni a házelnöki ülőalkalmatosságot. Elvégre a Parlament, és persze a törvényhozás környékén már minden más rendben van. Ókovács Szilveszter pedig sietett felajánlani egy hasonmás széket a nejével közös saját költségén. Mire szinte azonnal elindult a szekértáborharc. Holott Ókovács gesztusát a ntto seggnyaláson kívül akár diszkrét jelzésként is lehet értelmezni.

A Parlament, bármilyen meglepő lehet néhányaknak, alapvetően nem egy zsibongó, hanem egy munkahely. Ráadásul a köz pénzéből fenntartott, műemléki jellegű munkahelye a képviselőknek. A házelnöknek is. Nyilván lehet belsőépítészeti vitákat, és bútortörténeti eszmefuttatásokat elindítani a jelen helyzet összevetéséről az építéskorival, de a kifutása ezeknek valószínűleg mégis az lesz, hogy a műemléki jelleg, ha tetszik, akkor a "hely szelleme", illetve az ottani munka népképviseleti jellege mégsem az irdai szék mellett szól. Akkor is, ha ehhez nem kell Ókovácsot szeretni. Aki korántsem volt ilyen finnyás, amikor Orbán lányának sietett bulit szervezni az Operaházba.

Ugyanakkor érdemes olvasgatni a közösségi médiák hozzászólásait. Mert szinte azonnal megindult az Ókovácsot szapuló, és a "mi kutyánk bármit megrághat" mottójú összetartás a tiszás szekértáborban. Miközben valahogy kimarad a mérlegelésből a gesztusok hasonlósága. Kövér esetében a múzeumi szék odarendelése kapcsán simán elfogadhatjuk azt az üzenetet, hogy "megtehetem, ahogy bármit, ha akarok". Forsthoffer Ágnes üzenete, háta mögött egy ugyanolyan többséggel, nagyjából az, hogy "megtehetem, hogy gurulok, ha akarok". S tényleg megteheti, hiszen akár Alaptörvénybe is iktathatják. De tényleg a házelnöki fenék-alávaló volt a legégetőbb probléma az Országházban?

Andrew_s

Lacus bunkója

„Ne írd alá János!” üzenték a szocik a Parlamentből. Amiért aztán a házmester kiosztott egy nagy virtuális taslit az MSZP frakció tagjainak. Mert szerinte igazán tiszteletlenség, hogy a köztársaság elnökét keresztnevén szólították. Még akkor is, ha abban csak egyet lehet érteni a párt tagjaival, hogy a tiszteletet nem adják kimérve. Azt kiérdemelni kell. S egy kicsit mégis egyet kell érteni Kövérrel.

Mert a János, mint keresztnév igazán nem a legritkábbak közül való. Így aztán lehet egy csomó János az országban, akik hirtelen talán azt sem tudnák, hogy mit ne írjanak alá. S akik igazán nem tehetnek róla, hogy a nemzeti csicskásnak ezt a keresztnevet adták annak idején. Ezért teljesen rendben van, hogy valamilyen módon mégis csak pontosítani kellett volna a demonstrációs anyagokat. Mert így megtévesztésre alkalmas. Ahogy az is az lett volna, ha Jancsinak titulálják. Ha ugyanis valakinek véletlenül Kukorica Jancsi ugrana be, az maga lenne a skandalum, és megalázás. A mesehősnek. Elvégre ő egy igazán tisztességes, olykor hősies, és holtig hűséges szereplője a nemzet költészetének. Még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, hogy a nevét tisztességesen alá tudta-e írni. Viszont maga volt a tisztesség. Ellentétben azzal a Jánossal, aki a nevét pompásan le tudja írni. De hogy maga volna a tisztesség...?

Amúgy meg ki gondolta komolyan, hogy Áder nem fogja ráírni a nevét a lex-CEU életbe léptetését elrendelő nem túl szép üzenetre? Ám ilyet nem is kérdezek. Mert egyre haladunk abba az irányba, amikor majd az teheti fel a kezét, aki nem ért egyet Orbán Viktorral. Mind a két kezét. Aztán majd leteheti. Nekitámasztva a falnak. Amíg matatnak rajta a rend ezzel megbízott szorgos polipjai. Igaz Lacus? Te is csak emberből vagy. Valahol. Ezért megértjük, hogy büntetsz. Elvégre családod van. S azután, hogy Simicska is repült a kondér mellől igyekezni kell azzal, hogy teljesítményt lehessen felmutatni. Tehát büntetést kell kiszabni. Azért mert nem tisztelik meg azt, akit már nem is csak a háta mögött röhögnek ki. Mert a háta mögött már nem kiröhögik. Hanem esetleg csak köpnek egyet. Ahogy az egész bandára, akik a puszta jelenlétükkel meggyalázzák a Kossuth térre épített műemlékházat.

De ettől még tényleg nevezhetné bárki Ádernek a Jánost, és Kövérnek a Lászlót. Pont annyi értelme van ezen rugózni, mintha a nemzet zsebhokisát Viktor elvtársnak titulálná. Aligha ezen múlik a banda becsülete. Mert olyan ez, mint az egykori vicc lényege. Becsületen sérteni azt lehet, akinek van becsülete. A tisztelet rombolását is csak annál szóba hozni, akit egyébként tisztelnek.

Mert az a helyzet, hogy Göncz Árpádot ezerszer emlegették, és emlegetik úgy, hogy „Árpi bácsi”. S sem életében, sem halálában nem érezte ezt senki büntetendőnek. Milliók tisztelték, és nem egy esetben éppen a tisztelet jeleként emlegették kedveskedőn. De nem kell izgulni kedves Kövér László házelnök úr. Sem kendet, sem a főnökét, sem a Sándor palota széltolóját nem fogják egyhamar kedveskedő tisztelettel emlegetni. Legfeljebb a saját udvari bárdjaik. Jó pénzért.

Andrew_s

Véletlen MSZP akció a korrupcióért?

Az MSZP kétségtelenül nagyot alakított. Megszavazta az adóhatósági pénzmosást garantálni képes törvényt. Nem egy-egy eltévelyedett, másnapos képviselő, hanem a frakció. Ami a szerecsenek aktuális mosdatása dacára arra enged következtetni: az akció összehangolt lehetett. Alkalmasint a Fidesszel is?

Az minden esetre furcsa, hogy egy olyan törvényt sikerült így leszállítani a kormányzatnak, amely egy komplett kiskapu-sorozatot nyithat. Mert ettől fogva aligha lesz ember, aki át fogja látni a pénzmozgások rendszerét. Mármint akkor, ha nincs benne a rendszerben. Ha nem érdeke, illetve lehetősége sincs pénzt juttatni egy-egy Orbán-keedvencnek. Annak a fejében, hogy később egy kisebb-nagyobb megrendelésecske fog csurranni. Netán csobogni. Javarészt kideríthetetlenül. Mert nehéz lesz párhuzamba állítani az állami megrendeléseket, és az adómegtakarítás fejében átirányított pénzek forrását. Az, hogy egy ilyen törvényt az abban érdekelt kormánypárt megszervez, az teljesen érthető. A hírt érintő első reakcióként az mondható, hogy egy magát ellenzékinek aposztrofáló párt esetében már kevésbé érthető. Egy esetben.

Abban az esetben ugyanis teljesen érthető a megszavazása egy ilyen törvénynek, ha szintén zenész. Ha vagy korábban érdekelt volt egy hasonló rendszerben, vagy a jövőben számít egy hasonló támogatási hálózat kialakítására. Ami kínos. Valójában mindkét lehetőség kínos. Az első azért, mert felveti: az MSZP zsarolható volt korábban ezekkel az ügyletekkel. Akár a jelen törvény megszavazásának a szintjéig is zsarolható volt. A jövőbeni számítás pedig a párt hitelességét kezdi ki. Mármint akkor, ha a 2014-es választás szinte tudatos elvesztése, és a jelen szavazás után maradt még ebből a hitelességből valami. A jelen lefekvés a Fidesznek különben azért is kínos lehet, mert a Népszabadság felfüggesztése is napirenden van. Márpedig az sem alakulhatott volna úgy, ahogy, ha az MSZP annak idején nem adja el a részesedését. Az eseményekre viszont a jelen információk morzsájából elég könnyen lehetne egy jó kis conteót ráhúzni. Kiterjesztve a kormánypárti befolyást az MSZP-re is.

Ez a conteó szinte egy füst alatt megmagyarázná a polceleb vezető sehova sem vezető akcióit a 2014-es választások környékére, illetve az elmúlt évek ellenzéki semmittevését is. Ha így állna a helyzet, ez sem lenne különösebb öröm. De még az az „optimista” forgatókönyv sem ad okot örömre, ha kiderülne: az MSZP képviselői, a távollevő három, és a nem szavazó két képviselő kivételével, funkcionálisan inkompatibilisek egy szavazáson alapuló döntéshozatali rendszerrel. Ez ugyanis felvetné, hogy döntésképtelen idióták frakciójaként ülnek az országgyűlésben. Ennek meg miért kellene örülni?

Az első, conteóba hajló reakció csitultával azért érdemes megemlíteni, hogy az MSZP sem hallgat az ügyben. Az MSZP reakciója a saját frakciója szavazására, hogy kérik a köztársaság nélküli köztársasági elnököt: ne írja alá a törvényt. Igaz, ezt a kérést mintegy megelőlegezték. A megelőző sajtótájékoztatóról még úgy szólt a hír, hogy „Varga László kijelentette, hogy a szocialisták nemmel szavaznak a javaslatra, majd az államfőhöz fordulnak”. Az a „nem” aztán valahogy nem jött össze. Az MSZP olvasatában ez puszta tévedés. Így, mint mondják, véletlenül sikerült megszavazni az országgyűlési ülésen a Fidesz előterjesztette javaslatot. Különösen időszerűvé téve azt, hogy Áder János megértésére bízzák akár az egész politikai jövőjüket. Az egyik oldalon ugyanis van egy megszavazott törvényjavaslat, míg a másik oldalon egy elnöki kegyből gyakorolható aláírás-megtagadás.

Személy szerint ez a párosítás még akkor is rosszul veszi ki magát, ha a Fidesz valószínűleg így is meg amúgy is, keresztülszuszakolta volna a TAO pénzek mosodai törvényét. Ha nem így, akkor valahogy másként. Ezért akár a véletlen átszavazásra alapuló verziót is elfogadhatja az, akinek az a szimpatikusabb.

Andrew_s

Parlamenti elfutóút épülhet

Forrás: Tervlap

A Parlament és a volt MTESZ székház között alagút épül. Alapesetben ez szinte a „na és” kategóriája lenne. Mert a hatalmi gócpontok körül talán azóta épülnek alagutak, amióta az első kalyibában megdöngette a mellét a hordavezér. A várak környékén épültekről már regényes történeteket olvashatunk. Ahogy a börtönből kifelé ásott alagút-típusokról is. Szinte egy nagy likacsos sajt a világ.

A Parlament új alagútja kapcsán az első vállvonogatások lecsillapulta után legfeljebb arról állna le bárki polemizálni, hogy vajon a menekülést szolgálja-e? Esetleg a szükségellátást? Arra az esetre, ha az utcai megmozdulásokon részt vevő százezrek blokád alá vennék a Parlament épületét. Ami persze legfeljebb optikai gesztus lenne, hiszen a jelképértéken kívül aligha lenne több értelme. Függetlenül attól, hogy Orbán felköltözik-e a karmelitákhoz, vagy sem. Mert aligha valószínű, hogy egy ilyen blokád a portáson és a díszőrségen kívül bárkit is a kiéheztetéssel fenyegetne. Így aztán maradnak az egyéb olyan funkciók, amelyek miatt okvetlenül alagutat kellene építeni. Az erre adott válaszok egyike szinte még ropogósan friss.

Eszerint elsősorban azért kell majd az alagút, hogy Parlament épülete, és a kisajátított MTESZ székház között ne kelljen a felszínen átkelni az érintetteknek. Ami igazán érthető elvárás. Mert micsoda dolog is lenne, hogy a beléptetési procedúrán többször is átessen az, akinek hol itt, hol ott lenne dolga. Tényleg a legegyszerűbb megoldás, hogy valaki becsekkel az irodaházban, majd a föld alatt ide-oda közlekedik. A rendszer továbbfejlesztése alighanem az lehetne, hogy az illető alkalmazott a munkaviszony létesítésekor átesik a beléptetési procedúrán, és legközelebb akkor jön ki a rendszerből, ha a munkaviszonya megszűnik. Amolyan bentlakásos államigazgatásként. Tulajdonképpen a minisztériumokat is be kellene kötni az alagúthálózatba, és a képviselők számára is bentlakásossá tenni a munkahelyet. Végképpen elhárítva így a veszélyt, hogy esetleg találkoznak azokkal, akiknek az életét befolyásolja a működésük. Nem mintha most nagyon zavartatnák ettől magukat. Úgyhogy a hivatalos magyarázat alapján is lenne még hova fejleszteni a koncepciót.

Miközben kár lenne elfeledkezni arról, hogy nem egy alagutat kifejezetten menekülési céllal építettek meg a történelem során. Így aztán azzal a gondolattal is eljátszhatunk, hogy amennyiben a Parlamentből villámgyorsan el kell húznia valakinek, akkor nagyon is jól jöhet ez az alagút. Amely ötlet ellen látszólag az szól, hogy egy irodaház sem sokkal védettebb egy esetleges tömegjelenet ellen, mint a Parlament épülete. De csak látszólag. Mert kár lenne elfeledkezni arról, hogy a MTESZ egykori székháza egy metróállomásnak is otthont ad. Úgyszólván ráépülve a metróra. Arra a metróra, amely egyben egy igen komoly óvóhelyrendszer is. Még akkor is, ha ennek nem túl kényelmes. Alkalmasint persze arról sem árt megfeledkezni, hogy összeköti a föld alatt a nagyobb vasútállomásokat, és a belterülettől némileg távolabb eső Kelenföldi pályaudvart is. A Parlament és a MTESZ székház közti alagút tehát nem is annyira csak az országházi eltávozást támogatja, mint amennyire akár a Főváros meglehetősen gyors elhagyására is lehetőséget biztosít. Méghozzá javarészt a föld alatt téve meg az utat. Márpedig az, aki elég gyáva, és eléggé emlékezik a keletebbre hatalmon volt conducator bukásának történetére, az érthetően irtózhat a helikopteres meneküléstől.

Így aztán ez az alagút igazi multifunkciós egérút is lehet. Olyan hatalomgyakorlóknak, akik talán holtig tartó hűségesküt sem tartanák elegendőnek a hívektől. De akik az első komolyabb morgás hallatán futnának. Bármilyen alagúton. Bármerre. Csak az elég messze legyen.

Andrew_s