 |
| Ekkora bakot lőttem Forrás: Magyar Narancs |
A parlamenti felszólalások kapcsán olykor
az az érzése lehet az embernek, hogy némelyekben valamilyen nőgyűlöletben
csúcsosodik ki a saját problémájuk. Vagy csak egyszerűen bunkók a képviselők. Ez
utóbbira, a vegytiszta tahóságra volt példa Illés Zoltán pár nappal korábbi esete a
környezetvédelemmel és Szél Bernadettel. Miközben a belső feszültségek lehetnek
az okai annak, amikor a nők válnak minden probléma gyökerévé.
A gyökerek szemében például, amit jól
mutatott annak idején Varga István elhíresült esete a
családon belüli erőszakkal. Aki, mint emlékszünk az ágyi készségtelenségben
vélte megtalálni az okát, hogy verik a nőket. Világosan megüzenve annak idején:
„szülj, kussolj, vagy pofon lesz”. Aminek
manifeszt megnyilvánulás lehetett Balog József vak komondorának támadása.
Azonban természetesen nem csak a Fidesz képviselőinél jelenthet problémát a nőkkel
kapcsolatos kognitív disszonancia. A Fidesz katolikus lobbi-szatellitjének, a
KDNP-nek a képviselői esetén ráadásul akár súlyosabb is lehet a probléma.
Elvégre a keresztény egyházak némelyikében dívik a papok formális nőtlensége,
melynek valós megvalósulásáról számos és számtalan magánvélemény kering. Akár Boccaccio
„Dekameron”-ját is
hozhatnánk példaként, mint az elvárt, de a valóságban meg nem élt cölibátus
elhíresült forrásművét.
Talán ennek az egyik tünetét mutatta be Lukács
Tamás, aki a hajléktalanság kapcsán lőtte fel a sziporkák sorát. Első körben a liberálisokat
téve meg minden bajok forrásává, akik szétverték szerinte a családmodellt. Előidézve
ezzel, lehetőleg előre megfontolt szándékkal a hajléktalanságot. Pár nap
gondolkodási idő után azonban rájöhetett a KDNP hajléktalanügyi szóvivője, hogy
ez mégsem magyarázhatja meg kellőképpen a hajléktalanságot. Vagy csak nem
sikerült szóba állnia egy hölggyel, akivel pedig nagyon szeretett volna. A
valós okokat talán sosem fogjuk megtudni. Miközben a tünetek tekintetében
sikerrel tette burkoltan bár, de törve nem, a nőket
felelőssé a hajléktalanságért. Annak a reprezentatív felmérésnek az
alapján, hogy ellátogatott egy egész hajléktalanszállóra, és ott a vele szóba
állók nagy részét a válóper indította el az utcára. Lukács Tamás fejében a nők
hajléktalanságának az oka alighanem a liberalizmus, mivel ezek szerint csak és
kizárólag leszbikus kapcsolatból elválva kerülhettek az utcára. Esetleg ők azok
a nők, akik magukon viselve a bélyeget, önhibájukból, mondhatni alanyi jogon,
oda is valók. A KDNP nőgyűlölő
képviselője szerint.
Miközben sikerrel feledkezik meg arról,
hogy a hajléktalanok, aka csövesek, problémájának nagy csúcsát a
rendszerváltáskor elkövetett érzelmi gazdaságpolitika okozta. A keleti piacok
tudatos felszámolása ugyanis olyan szintű és struktúrájú munkanélküliséget
eredményezett, melyre sem a társadalom, sem a döntéseket hozó kormányzat nem
volt felkészülve. S bár sokszor valóban a válóperrel indul az út a
hajléktalanság felé, a válóper oka nem egy esetben a szegényedés, az
egzisztenciális bizonytalanság okozta frusztráció, az ennek kompenzálásaként is
megjelenő agresszió. Mely utóbbit nem okvetlenül menti természetesen a
szegénység, de vakon és süketen botorkálni a problémák között értelmetlen. Még
akkor is, ha egy képviselő, a keresztényi szeretetet hirdetve, ezt megengedheti
magának. Miközben természetesen nem vitatom, hogy szinte minden válóper, és
minden életút egyedi. Ezért aztán fokozottan ostobának kell lenni ahhoz, hogy
valaki univerzális okokat akarjon találni. Még akkor is, ha nyilvánvalóan
vannak szociológiai típus-utak az említett pályák között.
A Lukács Tamás által elkövetett
leegyszerűsítések természetesen nem állnak itt meg, mivel a már említett
családon belüli erőszak fonalára is sikerrel fűzte fel a hajléktalanság
problémáját. Mondván: „Amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok
nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt
megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy
megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most
csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése”. Tehát a helyzet a KDNP képviselője szerint
roppant egyszerű. Amikor az erőszakoskodó férjet kipenderítik a kékeszöld
foltokkal ellátott családtagok közül, akkor ezzel tönkreteszik az életét, és
így az a nő a hibás, aki nem tűri szó nélkül a pofonokat. Pontosabban, és a
vargaizmus jegyében: Mivel nem teljesít jól az ágyban, és nem szül kellő számú
gyereket, végső soron megérdemli az ütlegeket. Ha pedig így áll, akkor igazán
milyen jogon kéri ezt ki magának.
S igen, a most írtak, és a korábban a
szegénység járulékos hatásairól írtak némileg üthetik egymást. Szándékosan
hagyom meg ezt a fogalmi rést a részletek között. Jelezve ezzel is, hogy a
hajléktalanság, az erőszak, a szegénység, valamint a társadalom szociológiája
lényegesen komplexebb probléma, mintsem valaki a személyes előítéleteitől, frusztrációitól,
kielégületlenségétől, butaságától, politikai haszonszerzésétől vezérelve egy
parlamenti felszólalásban lesöpörje az asztalról. De azt érdemes lehet tudni,
hogy Lukács Tamás az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság
tagja. Úgyhogy még számos társadalmi területen megtalálhatja az eredendő bűn
visszatükröződését az érdemi vizsgálatok elvégzése helyett.
Andrew_s
