2012. október 26., péntek

Bajnai Gordon olajbokra.


Bajnai Gordon megnyilatkozásai egy darabig erősen alkalmas lesz a társadalmi kommunikáció tematizálására. Nem azért, mert a jelen pillanatokban annyira komoly erőt képviselne a volt miniszterelnök, hanem inkább azon kommunikációs erő miatt, ami megjelent általa. Voltaképpen a kormánnyal szemben álló olyan csomópontként jelent meg az Együtt 2014 Mozgalom, ami alkalmas arra, hogy a többi, céljaként a kormány leváltását megjelölő szerveződés ehhez képest definiálja a saját fellépését. Akár parlamenti pártról, akár civil szerveződésről, vagy parlamenten kívüli politikai mozgalomról legyen is szó. Már csak azért is, mivel a Milla, az Együtt 2014 egyik alkotóeleme sem más jelenleg. S miközben hivatalosan csak 2012. október 26.-án várható annak megszületése, hogy az említett szövetség alapítói aláírják a hivatalos együttműködést, már megindult több szerveződés orientálódása.

Részben akár abban az irányban, hogy elevezzenek a csatlakozáshoz vezető útból, részben éppen ellenkezőleg, a csatlakozás felé. Az előző csoport egyik legmarkánsabb tagja az LMP, melynek parlamenti tagsága okozza elsősorban azt, hogy viszonyai az ellenzékként fellépők között nagyobb figyelemnek örvend. Amit az LMP kapcsán sokszor idéznek az egy olyan irányvonal mentén való öndefiníció ebben a témában, amit Schiffer András egyértelmű elzárkózása foglalt össze még október elején. Ugyanakkor könnyen olyan helyzetbe kerülhet az LMP, hogy lemarad, ha kimarad. Bajnai Gordon ugyan nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván politikai baksisosztogatással reagálni a csatlakozásokra, és az egyes szervezetek részvételére, a csatlakozás mégsem hatástalan kommunikációs hatással bírhat. Amennyiben ugyanis létrejön egy széles alapokon nyugvó választási szövetség, és annak esélyt tulajdonítanak a választók a győzelemre, akkor a szándékosan kimaradók üres vázként zöröghetnek majd a választásokon. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy a győzteshez húzás az ellenzéki erők, és választóik körében is működik. Az LMP számára tehát eljöhet az a pont, amikor egyszerűen azt vehetik a vezetői észre, hogy egyedül maradtak. A választóik szimpátiája elfordul tőlük, és maguk csak jelentős arcvesztéssel próbálkozhatnak utolérni a közben előreszaladó szekeret. Különben sajátos módon maga a Milla részben éppen ezen hatás következtében szenvedheti el azt a szakadást, amit korábban a várható koalícióalakítással kapcsoltban említettem. Az ugyanis szép idea Juhász Péter részéről, hogy ő pártok nélkül képzeli el a jövőt. S benne a saját szervezetét valami elemelkedett politikum képviselőjeként. Igen, a sokat emlegetett pártoktól való távolságtartásra gondolok, amivel éppen ellenkezőleg fogalmazott Bajnai Gordon. Mivel ezzel sok szempontból közös nevezőre jutott Schiffer Andrással, tulajdonképpen az LMP idegenkedése akár furcsa is lehetne. Ha nem tudnánk, hogy jórészt a visszatekintés okozta zsigeri elutasítás játszhat benne szerepet.

Ami visszatekintéssel kapcsolatban Bajnai Gordon különben azt emelte ki, hogy valamilyen szintű szembenézés a múltakkal feltétele lehet ahhoz, hogy egy szervezet csatlakozhasson az Együtt 2014-hez. Így a Kuncze Gábor vezette Szabadelvű Polgári Egyesület esetében sem automatikus a „felvétel” a klubba. Ez a teljesen megengedő kezdeti megnyilatkozás irányából egy kis visszalépésnek látszik a Milla vezetője által képviselt szemlélet irányába. Alighanem azért is, mivel kicsit furcsa lenne, ha éles határvonal jelenne meg egy formálisan még meg sem alakult mozgalom alapítói között. Az azonban a volt miniszterelnök részéről következetesnek látszik, hogy nincs éles elutasítás a pártok irányában sem. Ami lényegesen reálisabb szemléletet tükröz a Milla vezetőjének sokat emlegetett kijelentéseihez képest. Miközben természetesen az is tudható, hogy a résztvevők számának növekedésével az „alapító atyák” szerepe a végleges irányba beolvadhat a „közösbe”. S bár Bajnai Gordon az ATV-ben erősen cáfolta, hogy vezetője lenne az Együtt 2014 Mozgalomnak, sokak szemében mégis megmarad vezetőnek. S ha szerinte a legesélyesebbnek kell is vezetni, és a vezetést személyében nem vállalja be, a körülmények akkor is óhatatlanul kikényszeríthetik, Ahogy a korábban már említett koalíciót is. Még akkor is, ha jelenleg inkább az „olajfa”-modellt emlegetik.

Nem is csak mostanában, mivel a Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett szakértői egyeztetéssel kapcsolatban is felmerült egy „olajfa-koalíció” esetleges létrehozása. Ahogy a pesthidegkúti időközi választások kapcsán is emlegettek ilyet. Ez azonban, noha sokszor úgy értik, hogy egy általános demokratikus szövetkezés, tradicionálisan inkább a bal-középre alapozott szövetségeket tekintik az olajfák árnyékában kötötteknek. Márpedig hazánkban, miként azt Bajnai Gordon is megjegyezte, elég mély politikai szakadékok találhatóak a közéletben. Ezt egy elsősorban balközepű, a jobboldalt kizáró koalícióval aligha lehet betemetni. Sokkal stabilabbnak tűnik egy, a Fidesz-ben csalódott jobboldaliakat „felszívni” képes szervezetet is felölelő koalíció. Ami már sokkal közelebb áll egy nagykoalíciós rendszerhez. Annak számos hosszú távú előnyével. Amivel jelenleg egyetlen gond van. Az, hogy nem igazán látható a közéletben ilyen szervezet. Holott a fórumok hozzászólásai alapján vannak olyanok, akik alapvetően egy jobbközepes személettel vannak „megverve”. Megverve, mivel erre a világnézetre sem a Jobbik, sem a Fidesz, sem a KDNP nem „vevő”. Így még az is előfordulhat, hogy az Együtt 2014 Mozgalom sajátos koalíció-központi helyzetben találja magát. S Bajnai Gordon következő nagy kihívása az lehet, hogy miként tudja megszólítani ezeket a jobboldaliakat az említett szervezet nélkül. Márpedig igencsak bokros olajfára lehet szüksége ahhoz, hogy ernyőt tartson a teljes középmezőny fölé. Olyan bokrosra, hogy az már nem is olajfa. Ami nem jelenti azt, hogy a közbeszéd egy darabig elrágódhat majd azon, hogy milyen elágazó ez a fa, és ki mindenki törekszik alá, illetve kik hiányoznak alóla.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook