Orbán lappangó antiszemitizmusa.

Forrás: Amerikai Népszava

A vasárnap lezajlott antifasiszta nagygyűlésen Mesterházy Attila jelezte azt az elvárást, hogy a miniszterelnök saját szájúlag határolódjon el mind a zsidók listázását felvető képviselőtől, mind az őt támogató és a Parlamentbe delegáló párttól, a Jobbik-tól. Erre az elhatárolódásra Orbán Viktornak minden lehetősége megadatott a tömeggyűlést követő hétfőn. A Parlament összeült, és szinte természetesen került szóba az antiszemitizmus. A HVG folyamatos tudósítása alapján Vona Gábor a Jobbik nevében ismét kiállt a listázásra vágyó képviselője mellett, és Fónagy János joggal tette helyre a Jobbik elnökét. A koronát a kormányzati kiállásra az antiszemitizmussal és a szélsőjobboldali párttal szemben mégis a miniszterelnöki beszéd tehette volna fel.

Az a beszéd, ami alig akart felhangzani, és akkor is inkább talán hallgatott volna. Nem azért, mert a megtámadottak ne várhatnák el a hatalom segítségét. S nem azért, mert egy hivatali titkárság ne tudna megrendelésre lemásolni egy tetszőleges elhatárolódási blankettát. Sokkal inkább azért, ahogy Orbán Viktor megfogalmazta abban a beszédben, amit nagy noszogatásra végül elmondott. Az inkriminált eset után egy héttel. Kiejtve egy olyan mondatot eközben, ami több kérdést vethet fel, mint amennyit okvetlen szükséges lenne. Nézzük tehát a kiragadott mondatot: „Mi, magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat". S most nézzünk pár kérdést ezzel kapcsolatban:

1.      A „mi magyarok” ebben az esetben mit jelent Orbán Viktornál?

2.      A „zsidó honfitársaink” vajon mennyiben nem magyarok?

3.      Orbán Viktor vajon miért látja szükségesnek a honpolgárok megosztását?

4.      Kik lesznek a következők, akik nem tartoznak Orbán Viktor szerint a „mi magyarok” körébe?

A válaszok nem véletlenül lennének égetően fontosak, és tulajdonképpen alig elválaszthatóak egymástól. Az első kérdésre a választ keresve ugyanis könnyen előfordulhat, hogy Orbán Viktor a kormányzatot tekinti a „magyarok” alatt, hiszen, mint írtam, kormányzati felelősség az állampolgárok megvédése. Ebben az esetben Orbán Viktor az öndefiniált fő-magyar, és kormányának tagjain kívül senki más nem elég pirospettyes ahhoz, hogy magyarnak nevezhesse magát. Két csoportra osztva a társadalmat. Kormányhoz közeliekre és szolgákra, hiszen ebben az esetben Orbán Viktor mondja meg, hogy ki a magyar, és a negyedik kérdésre adható egyik válasz értelmében az nem tartozik ebbe a körbe, akit Orbán Viktor nem ítél kellően magyarnak. Ez egy meglehetősen diktatórikus, és rossz történelmi emlékeket idéző modell.

A második kérdésre aktualitását éppen a vasárnapi gyűlés kiváltó oka adja. Ahhoz ugyanis, hogy Orbán Viktor magyarjai meg tudják védeni a zsidó honfitársaikat, kelleni fog az a bizonyos lista. Elvégre, miként is tudná másként megvédeni őket, ha nem tartalmazza őket egy lista, és valahogy nem is különböztetik meg magukat. Amellett mi legyen az itt élő cigányokkal? Azok ebből a szempontból magyarok, vagy zsidók? Vagy olyanok, akiket Orbán Viktor még nem tud hova tenni, és addig sem védi meg őket. Elvégre miért is bonyolítaná az életét ilyesmivel. S mi legyen az itt élő svábokkal, románokkal, örményekkel, és mindazokkal, akik nem tudják, hogy ki mindenki fordulhat elő a családfájában. Ők Orbán Viktor számára magyarok vagy sem? Az a fránya kérdés csak újabbakat fial. Miközben pusztán az a tény, hogy Orbán Viktor kiemeli a zsidókat a magyar hon lakóinak külön kategóriájába nagyon leleplező lehet. Nem is annyira a sorok között éppen olyan antiszemita kijelentéssé téve a miniszterelnök parlamenti felszólalását, mint azt, amire válaszul a nagygyűlés verbuválódott.

Ezek fényében a harmadik kérdésre egyszerű válaszként az adható, hogy azért látja szükségesnek a megosztását, mert ezzel kíván gesztust gyakorolni annak a Jobbik-nak, amelynek nevét ki sem ejtette a száján. Már akkor, ha a tudósításoknak hinni lehet. Ez emberileg is érthető talán, hiszen annak idején Vona Gábort maga Orbán Viktor invitálta abba a mozgósítási csoportba, melynek maga is tagja volt a Polgári Kör-korszakban. Ezt a Magyar Gárda alapító tagjaként is ismert Jobbik-elnök Wiki-oldaláról is tudjuk: „2002 után pedig Orbán Viktor meghívására tagja lett a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek, amelyből 2003-ban saját elhatározásából kilépett. Közéleti tevékenysége legmeghatározóbb pillanata az volt, amikor részt vett a Jobboldali Ifjúsági Közösség 1999-es megalapításában. 2001-ben tagja lett a Fidesznek. Az ifjúsági szervezetből párttá alakult Jobbik alakuló kongresszusán, 2003 őszén a párt egyik alelnökévé, a 2006. novemberi tisztújításon pedig elnökké választották. 2007 nyarán alapító tagja és első elnöke lett a Magyar Gárda Egyesület nevű, a Jobbikhoz köthető szervezetnek”.

Kapcsolatuk képlete tehát úgy is felállíthat, hogy Orbán Viktor létrehozta a Fidesz mozgósítási csoportjait, melybe behívta Vona Gábort, aki létrehozott egy mozgalmi pártot. Saját mozgósítható csapattal, mely utóbbinak első elnöke is lett a szélsőjobboldali párt elnöke. Ebben az esetben Orbán Viktor-tól vajon emberileg rossz néven vehető-e, ha nem száll szembe Vona Gáborral és pártjával? Talán nem. Ám miniszterelnökként, demokratikus miniszterelnökként kötelessége lenne. Szelektív beszéde, és beszédes hallgatása árulkodó. Árulkodik arról, hogy a Jobbikkal esetleg tényleg célja van a romló gazdaság talaján kicsírázó politikai bizonytalanság meglovagolásában. Elvlégre, ha demokratikus választás esetleg mégsem vezet eredményre, az utca még kéznél lehet. Egy rendkívüli állapot pedig ilyenkor aranyat érhet Orbán Viktornak, az addigra már nyíltan diktátornak.

Annak, aki korábban sem harcolt a diktatúra ellen, és aki ebben az esetben megmondhatja, hogy ki a magyar. Annak függvényében azt is, hogy AZOK a magyarok kit védenek meg, és kik azok a ZSIDÓK, akiket ebből a szempontból meg kell majd különböztetni. Pusztán a saját biztonságuk érdekében természetesen. Miközben a magánnyugdíj-pénztárak kapcsán pontosan tudjuk már, hogy milyen az, amikor Orbán Viktor megvéd valamit.

Simay Endre István