Mennyenmá' Bajnai a suliktó'

Ha nekem ide azt írták, hogy Bajnai, akkor Gyurcsány
Forrás: PécsiStop

Rejtő Jenő volt az egyik olyan író, aki zseniálisan megfogalmazta azt a helyzetet, amikor a valaki abból is tőkét kovácsolhat, ha nem szeretik. Valami ilyesmi látszik zajlani mostanában a Fidesz kontra Együtt-PM kommunikációs csatározások során is. Az ellenzéki szövetség megkritizál valamit, mire a Fidesz rendre kirohan Bajnai Gordon ellen, és olykor Gyurcsány Ferenc ellen is. Annyira, hogy lassan, de biztosan önmagukat hiteltelenítik el a kormányzat-közeli szóvivők.

Nyilvánvalóan nem az Orbán Viktorral kapcsolatban vakhitet táplálók szemében, hiszen ők azok, akik pár évtizeddel korábban és pár száz kilométerrel keletebbre vastapssal ünnepelték volna népük nagy vezérét. Annak alkalmából, hogy bukása előtt nyolc hónappal bejelentette országának függetlenedését a külföldi hitelektől. Nem, nem Orbán Viktor, hanem Nicolae Ceausescu, akinek az ezen okból tartott beszédét mások is felidézték. A sleppnek, úgy tűnik, hogy mindig van egy olyan, érv-rezisztens rétege, akiknek teljesen mindegy a hordón állók személye. Őket az ellenzéknek aligha van lehetősége adatokkal, érvekkel elérni. Ellenben Orbán Viktor pozíciójának gyengülésekor szinte azonnal úgyis elhagyják majd a jelenlegi vezér hordójának fénykörét. Miközben meg lehet kísérelni azt, hogy megszólítsák a többieket. S ők lehetnek azok, akik a Fidesz egyre görcsösebb kirohanásait is egyfajta vergődésként kezelhetik.

Ezt a vergődtetést pedig, úgy tűnik, egyelőre jól műveli az ellenzék. Már csak valami működőképes szövetséget, és alternatívát kellene tudni produkálni, és a Fidesz kirohanásaival feldobott labdákat kellene hatékonyan lecsapni. De valahogy mintha ez az a kategória lenne jelenleg, ami nem megy annyira, mint a kommunikációs asszók megvívása. Melyek legutóbbika az oktatáspolitika területére küldte a küzdőket. Az Együtt-PM részéről felhánytorgatva azt, hogy félezernél több iskolaigazgató kormányzat-felügyelte kinevezése politikai csinovnyikokat ültet a tantestületek élére. Amin különben az az állapot sem változtatna sokat, ha a korábbi megoldások maradnak. A fenntartó ugyanis legtöbb esetben az önkormányzat, illetve az egyház volt, és naná, hogy többnyire számukra hű ember került az iskolák élére. Azonban az ellenzéki véleményt a Fidesz még véletlenül sem ebből az irányból támadta.

Nyilatkozatában a Fidesz részéről, Hoppál inkább beismerte, hogy az iskoláknak gyakorlatilag megtörtént a teljes államosítása. Mondván, hogy mivel „a jelenlegi kormány - a Gyurcsány-Bajnai-kormánnyal szemben - felelősséget és állami garanciát vállalt az iskolák működtetéséért, az iskolaigazgatók kinevezése is állami felelősséggé és feladattá vált”. A kormányzati garancia értékét, a magánnyugdíj-pénztárakért vállalt hazug garancia fényében, talán kár külön ecsetelni. Miközben persze belesétált a kormánypárt abba a csapdába, hogy gyakorlatilag igazolták az ellenzéki felvetést: állami hivatalnokok kinevezése a cél. A nyilatkozatban pedig belefért egy kis bajnaigyurcsányozás. Mert most ez a trendi a Fidesz-ben. Holott elég szembeszökő: minél többet, lassan már a hőségriasztások kapcsán is az előző kormányt emlegetik, annál kevésbé látszik ez érdembelinek, hitelesnek.

Aminek a fényét aligha emeli, hogy a Fidesz, pontosabban Hoppál Péter szóvivő, nyilatkozata a felhatalmazókról is megemlékezik: „A gyermekek és a szülők nevében is arra kérjük Bajnai Gordont, hogy gyűlöletkeltő politikájával messziről kerülje el az iskolákat, hagyja a pedagógusokat dolgozni”. Aminek értelmében már szinte hallom, amint a kukkoló erkölcsiségéről elhíresült egyesület társul a nyilatkozathoz a szülők nevében. Függetlenül attól, hogy talán a törpe minoritást képviselik a tagság alapján. A gyámsági viszonyok miatt pedig nyilvánvaló, hogy egyben a gyermekeket is képviselik. A bajnaigyurcsányozós nyilatkozatot tehát akár elkapkodottnak is tekinthetjük. Előbb mégiscsak a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének nyilatkozatának, illetve nyoszolyaügyi főegylet által kiadott állásfoglalásának kellett volna megérkeznie. Aztán kellett volna a fenti nyilatkozat. Azt követően, hogy Galló Istvánnéval, a kormánnyal jó viszonyt ápoló szakszervezeti vezérrel, közös jegyzőkönyvet ad ki Balog Zoltán miniszter a pedagógusok munkájának feltartásáról a nyári szünet alkalmából. Mielőtt orbánia kuminitárius fórumozói írni kezdenének: tudom, hogy nyáron is bőven van mit csinálnia a tanároknak. Különösen, mivel a fizetésükben tátongó hézagokat is be kell foltozni a családi költségvetésben.

Már csak azért is, mivel azt követően, hogy Orbán Viktor maga gyakorolt gesztust a tanári pálya hátrasorolása ügyében, az említett rés alig szűkül. Különösen, mivel legutóbb Balog Zoltán csak a csalódásáról tudott megemlékezni annak hallatán, hogy a nevelők nem tudnak megélni az üres ígéretekből. Mely ígéretek, a tanárok célkeresztbe állításával is, csak az eredetileg madzagra tett cukor töredékét fedeznék. Amikor tehát Hoppál Péter egy görcsös nyilatkozattal bővíti a bajnaigyurcsányozós kollekciót, akkor végső soron a pitiánerség újabb példáját is adja. Talán abban a biztos tudatban engedve ezt meg magának, hogy az ellenzék úgysem csapja le a labdákat. Holott a kommunikációs fárasztásnak csak akkor van, lenne, lehetne értelme, ha nem maguk keltenék a mindenbe belefáradt, már nyerni sem akaró harcos képzetét.

Andrew_s