Miközben az ország, már csak a bankbetétek
sorsának jóslása miatt is, részben azt találgatja, hogy
Csányi Sándor mi végre adta el részvényeit, a tanárok felett is újabb hullámok
készülnek átcsapni. Korábban a nagy dobpergéssel bejelentett fizetésemelésről
mára kiderült, hogy csak
részben teli halmazt jelent. Ellenben könnyen lehet, hogy sikeresen lehet
szembeállítani a közalkalmazotti rétegeket ennek kapcsán.
S persze nem árt eszünkbe idézni, hogy
alapvetően világos jelzést küldött a kormányzat arról, hogy a tanároknak egyébként
meg coki. A tudás nem hatalom, hanem egy felesleges izé. A mindennapi
testneveléshez, illetve a versenysporthoz
képest mindenképpen. Így aztán aligha lepett meg sokakat, amikor a tanári
életpálya-tervezés legújabb fordulata gyanánt olyan kormány-előterjesztésről
reppentek fel hírek, mely alapján tömeges
elbocsátás néz ki. A szokásos retorikát megelőlegezve azt is mondhattuk
volna a hír kapcsán, hogy: íme, a kormány megvédte a tanári életpályákat. Alkalmasint
a tanároktól. Eszközül pedig, mint a Népszava írta,
a bértábla szolgál. Elvégre miért ne lehetne egy kiváló bértábla, ha már a
teljes értékű béremelés késik. Különben teljesen érthetően, mert nem kell
elkapkodni a jövő generációk minőségi oktatását. Az ostobákat egyszerűbb
manipulálni. Tehát a pedagógus-elbocsátásokról szóló hír egyáltalán nem tűnt
sem meglepőnek, sem kacsának.
Mígnem fülébe jutott a nagy
rendszerszervezők lelkiismeretes hadának is a hír, és gyorsan cáfolatba is
kezdtek. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) köznevelési
államtitkársága akként reagálta
le a kérdést, hogy a „kormány szeptembertől is számít az intézményekben
jelenleg dolgozó pedagógusok munkájára”. S azt már csak én teszem hozzá, hogy
remélhetőleg nem takarítónőként. Minden esetre, noha a korábbi kormányzatok
oktatáspolitikája is hagyott némi kívánni valót maga után, abban azért egyet
lehet érteni a szocialista Kunhalmi Ágnessel, hogy a Klebelsberg
Intézményfenntartó Központ (Klik) nélkül még csak meg lett volna az ország. A
központosított, és a névadó szellemiségének is szembemenő, irányító-testület létrehozása
legfeljebb csak az ágytálakig kézivezérlő kormányzati politika függvényében
értelmezhető. Mert még a kistelepülések iskoláinak megmentése sem okvetlenül
egy újabb vízfejet igényelt volna.
Sokkal inkább egy, a bölcsödétől az
egyetemig átgondolt oktatáspolitikát. Aminek meglétét azért nem kifejezetten az
jelzi, hogy már bölcsődei dolgozók is nyílt levélben zaklatják
Balog Zoltán miniszter urat. Az egyetemig való átgondoláshoz pedig aligha az
vezet, hogy a tudás megbecsülése ott tart, ahol. Nem valószínű ugyanis, hogy a felsőfokú
tudás birtokában jól tervezhető egzisztenciális életpályát jelzi, hogy már a Fidesz-en
belül sem világos: már mindenki kivándorolt-e, és vissza lehet-e fordítani
a folyamatot? Így amikor Selmeczi Gabriella szerint a szocik
büntették a gyermeknevelést, akkor erre érdemes lehet annak a fényében is rápillantani,
hogy a kivándoroltak gyermekei esetében a gyermeknevelési kérdés már más
országokban kerül megválaszolásra. S persze nehéz a gyermeknevelést
elválasztani a nevelést szolgáló intézményi háttértől, az iskoláktól, és az
oktatáspolitikától. Márpedig ezek helyzete, állapota alapján a Fidesz komoly
retorziókkal fekszik keresztbe a kiművelt emberfők kinevelésének. De tudjuk, az
értelmiséggel mindig csak a baj van. A diktatórikus módszertan szerint
okvetlenül. Érthetővé téve, ha a célkeresztben egyszer csak mégis a tanárok
bukkannak fel.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése