2013. augusztus 12., hétfő

Csatáry szelleme és egy állat kihalása

Forrás: Wikipedia
2013. augusztus 10.-én meghalt Csatáry László, aki a visszaemlékezések szerint egy volt a náci gépezett szadista láger-alkalmazottainak sorában. A hírt két nappal később erősítették meg. Látszólag lezárva azt a procedúrát, ami az egyszer már elítélt háborús bűnös kiadatása körül zajlott.

S valóban. Az égi igazságszolgáltatás kivonta a földi hatálya alól. Legfeljebb hullagyalázássá téve a test további meghurcolását. Miközben kár lenne azt hinni, hogy a háborús bűnösök, már csak biológiai okokból is, bekövetkező fogyása az általuk egykor képviselt szellemiség kihalását is eredményezné. Jól mutatják ezt azok a reakciók, melyek a kassai gettóban ténykedő korbácsvirtuózt nemzeti hősként, a jó ügy mártírjának, és a rendfenntartó munka krémjének tekintik, állítják be. De az is nyilvánvaló, hogy mindezek a vélemények igencsak csendesek lennének, és a kocsmák sarkaiba húzódnának, ha nem kapnának politikai hátszelet. Ha az alig különböző szellemiséget képviselő ózdi vízelzárással nem lehetne szavazatokat szerezni, ha a cigányokra vadászó biológiai objektumok nem kaphatnának szinte nyíltszíni tapsot. Ha fekete, vagy barna egyenruhába masírozó, illetve esküt tevő, emberekből állónak látszó tömegek nem élveznék a hatalom, vagy a parlamenti pártok egy részének hallgatólagos támogatását. Ha...

S ebből a szempontból szinte érdektelenek azok az ellenérvek, amik szerint bezzeg a szövetségesek is. Az ugyanis egyetlen ártatlan életet nem támaszt fel az áldozatok közül, ha a bűnöket relativizálják, a bűnösöket mások bűneivel mentegetik. Nem, szó nincs arról, hogy a Berlinben megerőszakolt nők, a drezdai bombázásban meghalt civilek, a szibériai táborokban éheztetettek és megvertek ügye ne kiálthatna vizsgálatért. Azonban ez soha nem fogja felmenteni azokat, akik módszeresen gyilkoltak meg származásuk miatt másokat. Azok, akik ezeket a bűnöket elkövették méltatlanok a szánalomra. Mert az, aki szánalom nélkül öl meg, kínoz halálra, és küld halálba másokat, az EMBER titulusra való jogot veszti el. Csatáry azonban csak egy volt ezek közül. Biológiai pályafutását befejezte, de az eszme, melynek szolgálatába szegődött továbbra is fennmaradt. Nem kitömött állatok csontjainak DNS-foszlányaiban, hanem az embertársaikban csak ellenséget látni képes Homo sapiens példányainak nyakán ülő csonthólyag tartalmában. Ahonnan megfelelő hívószavakkal lényegesen gyorsabban aktivizálható, mint az említett DNS-foszlányok.

Holott az a lény, melynél az utóbbit először megkísérelték, talán sokkal több figyelmet érdemelne, mint Csatáry László. Ez az élőlény nem más, mint a kvagga néven elhíresült zebra-alfaj. Az utolsó élő egyede ezen a napon, 1883. augusztus 12-én múlt ki Amszterdamban, az Artis Magistra Állatkertben. Első DNS-mintáját pedig mintegy száz évvel később vonták ki egy kikészített bőrmintából. Megerősítve egyben azt is, hogy előbb sikerült kihalasztani az állatot, mintsem pontos rendszertani helyét megállapíthatták volna. Ellenben felcsillantva a lehetőséget arra is, hogy talán sikerül rekonstruálni testmintázatában kétszínű zebra-félét. Mert a kvagga egyik jellegzetessége éppen az volt, hogy csíkozottsága csak a testének elülső felére korlátozódott. Jól láthatóan, és senki elől nem titkoltan. Ideológiát sem gyártott hozzá, és nem is volt szüksége olyan kitételekre, melyek a „bezzeg” szócskával kezdődtek. A tisztán biológiai evolúció nem igazán szorul rá ilyesmire. A tarkák tarkák, és csíkosak csíkosak. S a kettős mintázatúak sem titkolják milyenségüket. Igaz, a mai napon kihalt kvagga nem is volt az emberi társadalom tagja.

S amennyiben a fajt sikerült rekonstruálni, akkor talán a tudomány dicsőségét is. Mert az legalább akkora tudományos kuriózum lesz, mint amilyen politikai különlegesség lenne az emberi kétszínűség, a másik embert megalázó rasszista és fasiszta nézetek eltűnése. Addig is, az Equus quagga quagga talán megérdemli ezt a pár megemlékező, és együtt érző sort. Utolsó példánya halálának évfordulóján.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook