Az utóbbi napokban megint előkerült az a kérdés,
hogy a hatalom fog-e, képes
lehet-e csalni a 2014-es választásokon. S ebben a vitában jelentős szerepet
kapnak a határon túl élő magyarok. Végső soron olyan helyzetet teremtve, hogy a
Fidesz megint elkezdheti nagy hangerőre állítani az ellenzék
nemzetellenességéről ordító lemezt. Miközben valójában, hatalmi pozícióból
intézkedve, lényegesen ellenségesebb lépéseket tesz.
A technikai vitákról és kiskapukról nyilván
le fogják folytatni a maguk vitáját a választás önjelölt, és felavatott,
illetve kijelölt szakértői. Az ellenzék nyilván érdekelt lehet abban, hogy
feltárja azokat a kiskapukat, melyekkel a hatalom visszaélhet. A Fidesz meg
tagadni fog a végsőkig, illetve előre próbál menekülni. Előre bevádolva az
ellenzéket arra az esetre, ha mégis megbukna. Aztán jöhet a már ismert
sértődési forgatókönyv. Hídlezárással, parlamenti obstrukcióval. Ami önmagában
olyan, mint a kisdedóvóban hisztiző gyerek, aki bosszúból a földhöz vágja a
játékot. Csak itt milliárdos játékokat vágnak a földhöz. Metróvonalak
meghiúsulását, közterek összevizelését, utak elzárását, és általában azt a
közbizonytalanságot, ami csak a szélsőségeseknek kedvez. De ez egy pesszimista,
jövőre érvényes forgatókönyv. A jelenben az a vita nyomja rá a bélyegét a
választási előkészületekre, melynek gyökerei a regisztrációs vitához kötődnek. A
határon túl élők kérdése már akkor is felmerült. Szinte tényként kezelve a
szavazásukat, és automatikusan kormánypárti szavazásukat.
Holott már az utóbbi sem feltétlen igaz. Ahogy
az sem feltétlen igaz, hogy érdekeltek a szavazati jogban. Nyilván nem azok a
kevesek, akiknek a magyarországi támogatások kiváló egyéni karrierlehetőséget,
és nem utolsó sorban milliós bevételeket jelentenek. Akár olyan hallgatólagos
támogatást élvezve, mely pozíciót jelenthet az Európai Parlamentben, vagy
valamely hazai szervezetben. Elvégre hol van az előírva, hogy politikai
karrieristák csak a határ innenső oldalán lehetnek? Nyilvánvalóan sehol.
Miközben éppen a Fidesz, illetve a Trianon-nosztalgiában égő radikálisok, által
megannyit szidott Európai Unió az, ami például szabad előfordulást biztosít a
határ bármelyik oldalán. Mármint a mindennapokban, az utazások, illetve a
bevásárlások során. Ebben a szavazati jog látszólag beleillik, miközben ez
korántsem ilyen egyértelmű. Amíg ugyanis a bevásárlások napi döntések, a
szavazati joggal való élés az legalább egy választási ciklusra meghatározza az
ország életét. Ráadásul olyanok számára, akik nem a határon kívülről,
mérséklet, vagy áttételesen fogják „élvezni”
a hatásokat.
S nyilvánvalóan ez az a neuralgikus pont,
amiről sokszor szemérmesen hallgat a politika. Elvégre azok, akik alapvetően
nem érintettek, milyen alapon szólnak bele? Vajon a határon kívüli szavazatok
mellett érvelők mit szólnának, ha a szomszédjuk előírná nekik, hogy fessék be
narancssárgára az ablakukat. Nem a keretet, hanem az egészet. Alighanem kissé
zokon venné, és megharagudna. Mondván, hogy a sajátját akármilyenre, de ugyan
mit ugat bele az ő ablakába. Ha viszont valaki eközben a házuk előtt el akarna
vinni egy hatalmas transzparenst, az röhögne a markába. Mert akár az utcát is
felszánthatja, amíg a két ember az ablak festésén veszekszik. A röhögés pedig
akár gúnyos vihogássá is válhat, ha az ablakot befesteni akaró figurát ő maga,
vagy megbízottja heccelte fel, győzte meg.
Amikor tehát a Fidesz nagy bőszen kiáll a
határon túli szavazatokért, akkor talán nem is annyira a nemzeti egység, mint
inkább a nemzeti megosztás a célja. Ahogy az országon belül igyekszik
megosztani az ellenzéki erőket, úgy próbálhatja megosztani, a radikális
szövetségesekkel karöltve, a lakosságot. Ha ugyanis az elégedetlenséget sikerül
felkorbácsolni, akkor nyilvánvalóan sikeres hecckampányról számolhat be.
Márpedig alighanem sokan ellenzik, hogy olyanok döntsenek hatalomról, akik nem
itt fizetnek adót, és bármikor hazamehetnek egy határral odébb, ha nem tetszik
az éppen aktuális rendszer. De valamiért erről nem illik, csak
fórumhozzászólásokban megemlékezni. Még az ellenzéki politikusok egy része is
azzal áltatja magát, hogy van értelme erről szemérmesen hallgatni. Holott talán
ezen a téren is megérné tiszta vizet önteni a pohárba. Még akkor is, ha a
határon túli szavazatok pártolása a Fidesz részéről alapvetően pont az
ellenkező utat jelenti, mint amiről Orbán Viktor szónokol az unió kapcsán.
A nemzetek orbáni Európája ugyanis éppen
azt az izolacionalizmust jelenti, hogy mindenki csak a saját politikai portáján
sepregessen. Így miközben alapvetően magyarokat állít szembe magyarokkal, a
miniszterelnök is szembeáll Orbán Viktorral jelenleg.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése