S Tarlós szólott az Bibliárúl

A politikában néha nem ártanak a céltudatos, kiszámítható személyiségek. Ezt, illetve nem egy esetben ennek hiányát sokszor megtapasztaljuk, amikor a miniszterelnök felelősségpánikjával, vagy éppen az ellenzék helyben-toporgásával szembesülünk. Budapest ezzel szemben szerencsésnek mondhatja magát, mivel olyan főpolgármesterrel verte meg a kormánypárt, aki céltudatos és kiszámítható.

Amiért Tarlós István egy csapás a főpolgármesteri székben az az, hogy nagyjából annyi politikum szorult bele, mint egy kevésbé míves széklábba. Ellenben legalább nem egy esetben adta tanújelét annak, hogy bunkón is tud viselkedni, ha kell. Meg akkor is, amikor nem kell. Emellett valójában eltörpül az, hogy sok más politikai haszonszerzőhöz hasonlóan nem egészen abból a pártból indult, amely végül is alátolta a bársonyszéket. Az legfeljebb az olyan neofita túlbuzgóságokban nyilvánult meg korábban, mint az erőszakolt átnevezések, szoborpakolások, és azok az egyéb politikai akciók, melyekkel a Vezér kegyét igyekezte kiérdemelni. Igazolva, hogy a magasabb hatalmi érdek vélt szolgálatában, és a saját hatalmi vágyának kielégítésében végzett munka során akár fejjel is nekimegy a falnak, és téglánként töri össze, ha kell. A kitartása tehát olyan, mint egy veszett bikáé. A legutóbbi, ezúttal a Demokratikus Koalíciót (DK) eltaláló kritikájával pedig igyekezett bizonyítani, hogy a modora is.

Annak ellenére, hogy valószínűleg nem akart ő semmi rosszat, amikor a hirTV adásában beszólt Gyurcsány Ferenc pártjának, és talán az ezt hírként közlő HVG dimenzionálja túl az esetet. Akkor, amikor zsidózásként interpretálja azt, hogy Tarlós szerint a DK-nak állandóan az Ószövetségnél nyílik ki a Biblia, míg ő az Újszövetséget szokta inkább olvasgatni. Mondta ezt annak kapcsán, hogy a DK a zsoltárok könyvének egy idézetére hivatkozott a hajléktalanok kapcsán. Mellyel Tarlós véleménye az, hogy „rosszul alkalmaznak ötletszerűen kiollózott idézeteket, hát így jár az, aki egy darabig bérmálkozik, meg aki a mi megváltónkat a rabbik előtt nevezi megváltónak, annak talán ritkábban kellene ötletszerűen ollóznia a Bibliából”. Ezt a fordulatot tartalma alapján talán nem is lehet zsidózásnak tekinteni. Sokkal inkább neveletlenség, illetve tudatlanság húzódhat meg mögötte. Valamint az a vágy, hogy az egykor iskolaigazgatásért az MSZMP-be belépett, majd a hittanoktatás apostolává szegődött Hoffmann Rózsánál bevágódjon. Esetleg annak, választást sosem nyert egyházi lobbi-pártjánál.

Tarlós István kijelentésének neveletlensége nyilvánvaló, és talán ecsetelni is felesleges. Mások hitével akkor sem a jól neveltség bizonyítéka szórakozni, ha szerinte rosszul idéznek valamit. Akkor illik kijavítani, és rátérni a lényegi kérdésekre. Mert a hajléktalanok ügye kapcsán sokkal jelentősebb problémák is vannak annál, mintsem hitelvi kérdésekről vitatkozzanak. Még akkor is, ha abban a kérdésben már jó ideje a demagógiák verseny, illetve vesszőfutása zajlik. Azonban Tarlós István nem azt állította, hogy rosszul idéztek volna valamit, hanem azt, hogy rosszul alkalmazzák. Tehát, elvéve Hoffmann Rózsa kenyerét, hitoktatóként is megnyilvánult. Megirigyelve talán azt, hogy Vezére is mindenhez alanyi jogon ért. Azonban egy főpolgármester esetében sem lenne szégyen, ha éretné is azt, amit indulatból kiejt a száján. Nem csak, hogy nem lenne szégyen, de kifejezetten hasznosnak is bizonyulhatna. Elvégre Jézus életművének megvitatásán kívül van pár olyan döntés, amikor, Orbán Viktor ténykedéséhez hasonlóan, megbosszulhatja magát az, ha olyasmibe beszél bele, amiről fogalma sincs.

A tarlósi idézettel kapcsolatban ugyanis érdemes tudni, hogy a szláv eredetű szóval illetett bérmálás egy kifejezetten katolikus szertartás. Nem lehet egy darabig bérmálkozni, ahogy nem lehet kicsit terhesnek sem lenni. Vagy részt vett valaki a szertartáson vagy nem. Aztán pedig ott van Jézus, a megváltó, akiről azt például világosan tudjuk, hogy mindenki megváltójaként halt kereszthalált. Tehát elég értelmetlen a „mi megváltónkról” és az „ő megváltójáról” beszélni. Különösen annak fényében, hogy Jézus maga is rabbi, azaz tanító volt. Alapvetően ugyanis sokkal inkább megreformálni akarta korának zsidó vallását, illetve egyházát. A saját korában inkább volt egy szektás rabbi. A problémája éppen ezért a római hódítókkal lepaktáló papsággal volt, és nem a rabbikkal általában. Ez egyébként nagyjából az Újszövetségből is kiderül. Különösen, ha egy történelemkönyv elolvasását is beiktatja valaki. Így aztán gyanítható, hogy a főpolgármester nagyjából ugyanannyit forgatja az Újszövetséget, mint a KDNP politikusainak zöme. Azok, akik bár néha hivatkoznak rá, hallomásból szerzett ismereteik vannak csupán arról, hogy néhányaknak tényleg ott áll a Könyv a polcon.

Elvégre ahhoz, hogy pártcsinovnyik és karrierpolitikus legyen valaki, nem okvetlenül kell ismerni minden irodalmat, amire a vezér-beszédírók hivatkoznak. Hoffmann Rózsa, vagy akár Kövér László, de sokan mások is tanúsíthatják a kormányzatból, hogy ez már az MSZMP-ben sem volt másként. Rétvári Bence, családokkal kapcsolatos felszólalásai, és párttársainak munkássága nyomán tudjuk, hogy a Biblia ismerete a KDNP-ben sem követelmény. Ám, Tarlós-hoz hasonlóan, boldogok ettől még lehetnek, hiszen „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,1-10). Ha a Biblia nem is emeli ki, hogy a tudatlanság jutalmának magas hatalmi pozíciók kellenének, hogy legyenek. Ez egy autoriter, hierarchikus és ostoba hatalom esetében alapállapotként megjelenő kontraszelekciós helyzet. Tarlós tehát talán nem zsidózott, hanem csak alkalmazkodott. Mint a Borg.

Andrew_s