A hatalom konszolidálódását, illetve az
önnön megingathatatlanságába vetett hitét egyaránt jelezheti, hogy bizonyos
területeken elindult egyfajta tisztulás a kommunikációban. Az oktatáspolitika,
és az ifjúsági testedzés kérdéskörei például kétségtelenül ezt a folyamatot
jelezhetik. Eddig, talán emlékezhetünk rá, volt szó a mindennapos testnevelés
körüli indoklásokról, a tanárok megbecsülésének emlegetéséről, a jövő
diáknemzedékének jelentőségéről, és hasonlókról.
Hoffmann Rózsa ígéreteit, vagy
csendőr-pertuban írt levelét az érettségizőknek, már talán számba venni, és
emlegetni is kár, miközben a tanárok életpályamodellje továbbra is az ablakban
maradt. Vakablakban. Ahogy a tanárok fizetésemelése is ott maradt befalazva.
Balog Zoltán miniszter erről teljesen világos nyilatkozatot tett, amikor kijelentette,
hogy csak 2017-re várható a teljes béremelés pedagógusok körében. Tiszta és
világos üzenet arról, hogy az Orbán-kormány az égvilágon semmit nem kíván tenni
a tanárok megélhetési lehetőségeinek érdekében. Ahogy különben a
szakszervezetek sem. Mert azzal, hogy Galló Istvánné, némi morgás kíséretében,
de csak annyit fűzött a kérdéshez, miszerint: „remélhetőleg a jelenlegi
tervekkel ellentétben már 2017 előtt megvalósul a teljes béremelés”, azzal
gyakorlatilag jelezte a behódolást. Egyben támogatását az Orbán-kabinet felé,
mely a következő választás utánra dobta át a trágyalabdát. Meg a tanárokat a
palánkon.
Balog Zoltán, üzenete egyébként más
tekintetben is oszlatja a homályt. Az ugyanis teljesen világos, hogy még a
töredékes fizetésemelés sem feltétlenül annyi, amennyi. Tekintve a pótlékok
rendszerének átszabását, könnyen lehet, hogy a számlára korántsem az eddigi
jövedelemhez képest arányosítva érkezik meg a pénz. Nyilván nem ez teszi
világosabbá a helyzetet, hanem az, hogy a költségvetésből fizetett dolgozók
között alapvetően fedezet nélkül kelt bérfeszültséget, és ezzel ellentéteket a
kormányzat. A tanárokat tehát bedobták az arénába és lehúzták mögöttük a
rácsot. Márpedig kiket szoktak tradicionálisan beküldeni? Akikről a „tulajdonos”
lemondott, akikért szerinte nem kár, akik munkájára nem számít, és különben is
tesz a fejükre. A kormányzat tehát világosan megüzente: a minőségi oktatás,
illetve a tanárok egzisztenciális megbecsültségének, irányába nem hajlandó
lépni, és mindenki menjen a nyugodtan a fenébe, akit ez zavar. Márpedig ezt a
szintjét a lenézésnek csak akkor engedheti meg magának a hatalom, ha érzi, hogy
nincs valós kontroll, és nincs valós ellenállás.
Ha pedig valakinek nem lenne teljesen
világos, hogy a kormányzat tényleg nagy ívben tesz a szellemi erők
kibontakoztatására, annak ott van a felsőoktatás helyzete. Beleértve
Klinghammer István remekbe szabott megnyilatkozását
is az egyes szakokról. De annak érdekében, hogy ne kelljen közvetett
magyarázatokat keresni, maga a miniszterelnök
magyarázta el a helyzetet. Ráadásul nem is csak középiskolás fokon, hanem
gyakorlatilag generáció-függetlenül. Ha ugyanis egy élsportoló jól fut, akkor
az edzője külön juttatásba, fix fizetésemelésbe részesül. Ám, mit érdemel az a
felsőoktatás, amely nemzetközileg elismert szakembereket, tudósokat képez?
Igen, jól tudja a nyájas olvasó! Forráskivonást és kényszernyugdíjazást. Orbán
Viktor tehát világossá tette véleményét a tudás presztízséről. Számára nincs.
Talán az önkritika, vagy csak az abszolút vezető kritika-fóbiájának részeként.
Alkalmasint persze szó nincs arról, hogy a
testnevelés káros voltát szeretném kihangsúlyozni. De az is világos, hogy
kormányzati erőforrásokat a kormányzat arra fordítja, ami felé a mérleg billen
a szemében. Amikor a miniszterelnök kifejti, hogy „Magyarország jövője a
gyermekeinkben van”, és nem az oktatás, hanem a versenysport támogatására
ad ezzel milliárdokat, akkor ez egy világos állásfoglalás a részéről. Aki
tanulni akar, és minőségi oktatást szeretne, az keressen másutt iskolát, és
fizesse maga a tanárt. Úgy általában. Miközben kétségtelenül ott maradnak a
tanári pályán azok a „szent őrültek”, akik lassan maguk fizetnek azért, hogy
taníthassanak. Minőségi oktatást és készségfejlesztést nyújtva azoknak, akiknek
nincsenek millióik az állam által stadionokban eldorbézoltak pótlására. S
minőségi oktatást, és tehetséggondozást nyújtva egy olyan társadalomnak,
melynek vezetői jelenleg talán még ki is röhögik eközben.
Mindezt úgy, hogy az érdekeiket hamarabb
fogják megvédeni azok, akik megkínálják egy tál süteménnyel a falunapon, mint azok,
akiknek a szakmai érdekképviselet a feladatuk lenne. Viszont legalább őszintén
reménykedve abban, hogy a hatalom asztaláról az ő ölükbe is hullik némi
javadalom. Újra aktuálissá téve a korábbi kérdést
arra nézve, hogy „PSz elnök-asszonya még meddig kívánja betölteni az
említett posztot”.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése