Egy vezérelvű ellenzék felesleges

Forrás: Gépnarancs

Az ellenzék két önjelölt centruma láthatóan a nem létező kötél rángatásával van elfoglalva. Bajnai Gordon és Mesterházy Attila egyaránt szügyig bele van feszülve egy olyan helyzetbe, ami alapvetően alig szól valakinek, és így alig szól valamiről. Teljesen mindegynek tűnik ebből a szempontból, hogy bőszen egyeztetnek egymással vagy sem. Az önerózió olyan mértékű a jelen látszat alapján, hogy egyszerűbb lenne, ha lemennének egy kocsmába, és jól berúgnának.

Ha eltekintünk attól, hogy a Fidesz részéről olykor kikiabálnak a páholyból, és lassan már rutinból szidják az ellenzék éppen szem előtt levő tagjait, akkor is igaz a fenti állítás. Az Együtt-PM és az MSZP részéről ugyanis nagyon komoly lehetőségeket szalasztottak már eddig is el. Legutóbb, amikor a Fidesz kommunikációs gépezetébe kerültek olyan kavicsok, amelyekkel lehetett volna élni, akkor írtam: „Holott a kommunikációs fárasztásnak csak akkor van, lenne, lehetne értelme, ha nem maguk keltenék a mindenbe belefáradt, már nyerni sem akaró harcos képzetét”. Ezt követően a legújabb hírek megint arról szólnak, hogy ismét elkezdődött az ellenzéki üzengetés. Egymásnak. Annak eldöntésén polemizálva, hogy ki legyen az ellenzék kormányfőjelöltje. Mármint módszertanilag. Mintha most éppen az lenne a legnagyobb ellenzéki hiányosság, hogy vajon közvélemény-kutatással, vagy egy előválasztással döntsenek a fenti kérdésben. Holott előbb talán egyebeket kellene megoldani. Pontosabban már rég túl kellene lenni pár egyéb pont teljesülésén. Néhány ezek közül:

1. Világos, mindenki számára elfogadható, közös platformról támogatható politikai és gazdasági program; 
2.  Az előbb említett program világos, az átlagemberek szintjén is mindenki számára érthető kommunikációja; 
3. Az emberek meggyőzése arról, hogy az Orbán kormányt nem csak technikailag lehet, de hosszú távon is érdemes leváltani; 
4. Az előző pont teljesülése esetén az emberek meggyőzése arról, hogy a megvalósításhoz el kell menniük szavazni;

Az említett pontok teljesülése nélkül ugyanis teljesen mindegy, hogy ki a kormányfőjelölt. Ha nincs mögötte a pártok széles platformja által támogatott program, akkor győzelem esetén sem fogja tudni teljesíteni a vállalásokat. Ha valami elitista elefántcsonttoronyban, zárt ajtók mögött érik ez a program, és a zárt görbe menti integrálás fejben való elvégzése nélkül nem lehet elmondani a lényegét, akkor fabatkát sem ér. Lett légyen bármilyen szakmai, az átlagemberek csak legyinteni fognak. Azzal, hogy megint a fejük felett szövegelnek valamiről, ami számukra valahol a kínai és a szankszkrit közt van félúton. Következésképpen az egész szavazást a hatalmi elit legújabb cirkuszának fogják értékelni. Ha pedig véletlenül, Orbán elutasítottsága el is éri az ingerküszöböt, és technikailag sikerül is leváltani, még mindig meg kellhet győzni az embereket arról, hogy érdemes is. Mert nem csak a választást, hanem a győzelmet is meg kell nyerni.

Számolva a város esetleges felforgatásával, melyből 2002-ben és 2006-ban is kapott az ország és Budapest némi ízelítőt. De ennek elmaradása esetén is számolva a Fidesz, mint ellenzék állandó obstrukciójával. Ha az embereket nem lehet meggyőzni arról, hogy kivételesen nem egy negatív, hanem egy pozitív program mellé is állhatnak, akkor a parlamenti obstrukció ismét könnyedén az utcán találhatja magát. A mindenki számára érthető, és pozitív programra többek között azért is szükség lenne, hogy az utcai tüntetések elől kifogja a szelet. Az pedig világos, hogy mindennek csak akkor van értelme, ha az emberek elmennek a választásra és behúzzák az „X”-et. Egy diktatúrába hajló hatalomgyakorlással szemben ugyanis a bojkott jelentős erkölcsi fölényt demonstrálhat csak. A gyakorlati eredmények halvány árnyékát sem vetítve sehova. Márpedig az országnak a választás másnapján is „ki kell nyitnia”. A nap felkel, és az élet megy tovább. De legalább is az a jó, ha megy tovább.

Az ellenzék jelenlegi helyzetében nyilván vannak nagyon jó programötletek Bokros Lajostól Mesterházy Attiláig sok mindenki fejében és fiókjában. A jelen sorok írójának a fejében is. De a politikai ellenzék részéről még egységesítési kezdeményezések sem igazán történtek. Szárszó, Farkasházy Tivadar nyilvánvaló jó szándékától függetlenül, ezért volt vakvágány abban a formában, hogy csak Bajnai és Mesterházy állt a színpadon. Úgy tűnik az a kiválasztottság-érzés Szárszó óta is hat. Meggátolva az első pont teljesülését. Így végső soron az ellenzék ott, vagy inkább ott sem tart, ahol októberben. Holott sokat számítana, ha egy befogadó, bárki ötletére nyitott, attitűdöt láthatnának a tömegek az orbáni ellenségkép-gyártással szemben. Amellett egy közös platformról nem kellene annyira figyelni arra sem, hogy ki kivel beszélget, szóba áll-e Gyurcsánnyal, stb.

A közös, befogadó platformépítés hajója azonban elmenőben, és ebben a tekintetben a Demokratikus Koalíció (DK) elnökének alighanem igaza van. Egy korábbi megnyilatkozása kapcsán írtam a következőket: „Bajnai Gordon ugyanis kétségtelenül jó gazdasági szakember. Bőven felmérhette, hogy a jelenlegi gazdasági katyvaszból nem olyan egyszerű az ország kivezetése. Különösen akkor nem, ha azt a Fidesz várható, újabb obstrukciós nyomása ellenében kell megvalósítani. Abban az esetben, ha ennek az állapotfelmérésnek az eredménye párosul a saját térfélen kivihetetlen széles összefogással, akkor lehet racionális döntés a választás elvesztése is. Politikailag mindenképpen”. A jelen kép alapján nagyon esélyesnek látszik, hogy gyakorlatilag bedobta a törülközőt, és akár hallgatólagosan, de a vesztésre játszik az MSZP-vel. Ez nyilvánvalóan indokolhatja azt, hogy törekvés sem történik a tárgyalások szélesítésére, nyitásra más pártok, politikusok felé. Beleértve az elzárkózást a jobboldal racionális elemeinek megszólításától is. Már a kísérlet szintjén is.

S természetesen indokolja azt is, hogy nem a megvalósítandó feladatokhoz, az említett programhoz keresik a megfelelő embert, hanem mintha fordítva ülnének az éjjelin. Eközben, ha tényleg a legfontosabbnak a vezér kiválasztását tekinti az ellenzék, akkor kár fáradniuk. Vezérelvű kormányunk már van.

Andrew_s