2013. augusztus 15., csütörtök

Macskai jogokat az embereknek

Fotó: EISimay
A talált cicák előélete maga a rejtély. Olykor a talált embereké is, de most mégis maradjunk a macskáknál. Elvégre a legtöbbjük igazi elveszett lélekként fejezi be rövid földi pályafutását. Magány, betegségek, koszt és kvártély hiánya. Igazi csövesek. S még csak nem is mindenki szemében népszerűek.

Talán azért, mert már Kipling megírta, hogy a macska egyedül jár sétálni. Bár abba talán tévedett, hogy a cicának minden hely egyformán jó. Például, ismerve azt a jó szokásukat, hogy igyekeznek a legmelegebb csücsköt kifogni a lakásban, szinte lehetetlen, hogy a vizes vad erdőnek a vadja lett volna. Ellenben tényleg külön egyéniségek. Márpedig azok számára, akiknek a saját önértékelésükkel igen komoly baj van, ezt alighanem tényleg alkalmasak rossz néven venni. Merő előítéletből még azt sem tartom kizártnak, hogy az, aki egy kiscicában nem képes meglátni az önálló oroszlánt, az hajlamosabb lehet a házastárssal szembeni erőszakra is. Elvégre az egyéniséget tisztelni kellene. Emberben, de állatban is. Még akkor is, ha az előélete tiszta rejtély. Mint a talált macskáé.

Különösen, ha az illető, jobb sorsra érdemes szőrcsomó betegen kerül elő valami szemetes mögül. Ilyenkor a megsimogatása különösen felelősségteljes lépés. Nem csak mikrobiológiai, hanem emberségi okokból is. Az ember könnyedén vesz a nyakába tizenéves felelősséget azzal, hogy megsajnálja a nyávogó, hasmenéses jószágot. Az, aki ezt felnőttként, nem képes felmérni, az alighanem megmaradt a felelősségpánikos gyermek szintjén. S óva inteném a gyermekvállalástól, mivel kérdés, hogy a gyermek megszületésekor képes lesz-e felmérni az életre szóló felelősségvállalás terhét. Tudom, ez is előítélet. Ráadásul olyan előítélet, mely a cicák felé billenti a személyes mérleget. Ám mi legyen a már befogadott kölyökkel? Az ember nyilván megpróbálja valahogy kilábaltatni az általa nem is ismert előélet nyavalyáiból. Tehát elviszi az állatorvoshoz, és kezelteti. Ha teheti, akkor drága magán-, ha nem teheti, akkor az olcsóbb körzeti állatgyógyászhoz fuvarozza a kismacskát, és mire észreveszi, könnyedén megkedveli az apróságot.

Az állatorvos nyilván egy külön kategóriája az embereknek. Mármint azok, akik a lakosságba elvegyülve kezelik a különböző házi kedvenceket. Nyilvánvaló, hogy nem csak a különböző állatokhoz, hanem az emberekhez is érteniük kell. Azon egyszerű okból, hogy az adott emberpéldánynak, ott és akkor az a szőrös, tollas, pikkelyes lakótársa könnyen lehetséges módon az egyik fontos kapcsot jelenti a világgal. Sérülése, betegsége a gazdának is fáj. Komoly baj esetén pedig a gazdi éppen úgy összeomlik, mint bármely szeretett rokon baja, elvesztése esetén. Az állatorvosnak tehát nem elég a beteg állatkát kezelni. A vele érkező emberke lelkét éppen úgy ápolnia kell tudni. A városi állatorvos tehát szinte biztosan valami keveréke a törzsi varázslónak, a csodadoktornak, az állatokhoz értő orvosnak, illetve a pszichiáternek és gyógypedagógusnak. Mármint akkor, ha jó a szakmájában. Így aztán kóbor kismacska együtt kerülhet kezelésre a talán legalább olyan kóbor lelkű gazdijával. S mire meggyógyul, addigra már legtöbbször nem csak az anyagi áldozat jelentette zsebbeli kötelék tartja össze a csapatot.

Mert persze, ahogy a törzsi varázsló előtt is áldozatot illett valamikor bemutatni, a jelen varázslók előtt is meg kell nyílnia az áldozatvállalás bugyrainak, bugyellárisának. Ami persze újabb tapasztalatokkal teheti gazdagabbá a gazdit. Nevezetesen azzal, hogy mennyivel egyszerűbb, ha a kiscica beteg, mintha a családtag. Az utóbbi esetben legtöbbször csak találgathatja, hogy melyik orvosnak mennyit illik adni a kórházban. Míg az állatorvosnál általában pontosan tudható, hogy mi mennyibe fáj. Nem kell találgatni, nem kell megalázkodni. Lényegesen tisztább képet lehet kapni a pillanatnyi helyzetről. Így tulajdonképpen lehet, hogy az állatgyógyászat modelljét kellene néha az emberek körében is alkalmazni. S persze igaz ez a rokonság kezelésére is a gyógy-intézményben. Egy ember-kórházi orvos nyugodtan a pályán maradhat akkor, ha a nagyképű, pökhendi és lenéző az aggódó családtagokkal szemben. Ahogy egy gyermekhalált is kiküldhet sms-ben a rokonságnak.

Úgyhogy lehet, hogy a jövő nagy betegjogi és emberjogi vívmánya lesz, ha a macskai jogok némelyike érvényesül majd az emberek körében. S akkor talán kóbor ember is kevesebb lesz.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook