 |
| Most mit nem lehet érteni? Fotó: Népszabadság / M. Schmidt János |
A választási rendszerrel kapcsolatos
vitában a választásokért felelős Nemzeti Választási Iroda vezetője megmondta a
nemzeti miheztartás nemzeti mércéjének nemzeti aduját: bízni
kell az emberekben. Egy látszólag ettől független hír, az ombudsman
trafik-állásfoglalása szerint viszont kérdés, hogy a kormányzati politikus,
ebben az értelemben, mennyiben sorolandó az emberek közé. Mert mennyiben lehet
megbízni a hatalomban akkor, ha kinevezett felügyelője szerint a
tisztességtelenséghez van csak alanyi joga sokaknak.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala frissen,
melegében ugyanis azt közölte, hogy Szabó Máté szerint szó nem lehet arról,
hogy felül kellene vizsgálni a trafik-mutyit. A döntés nyilván teljesen
független attól, hogy az egykor, a Fidesz által gyakorlatilag kikényszerítetten
megválasztott, Sólyom László
egyéni döntése alapján hivatalba lépett ombudsman megbízatása hamarosan
lejár. Mert igazán csak a bizalmatlanság jele lenne azt feltételezni, hogy a
kormányzatnak gyakorolt gesztus mögött egy ismételt jelölés vágya, vagy a
leköszönést követően is jól fizető baksis igénye húzódhat meg. Nem lenne egyedül. Különösen annak
fényében, hogy a jogi biztos szerint is „a
pályázat és pályázati eljárás több szempontból sértette a tisztességes
eljáráshoz való jogot”. Ám Szabó Máté szerint ennek ellenére nem szükséges
jogorvoslat. Világosan megüzenve, hogy az ország jelenlegi alaptörvénye szerint
a tisztességes jogi, gazdasági eljáráshoz való jog nem szükségszerűen biztosított.
S a tisztességtelenség nem is igényel felülvizsgálatot. De, mint tudjuk, fő a
bizalom. Kondérban. Nemzeti gulyásunk mellett. Apróra vágva. Mint a fermentált
dohány.
Érdekes lenne tudni ebben a kérdésben
Pálffy Ilona véleményét. Arra nézve, hogy akkor kell-e bízni az emberekben, ha
azok politikusok, vagy sem? Bár könnyen lehet, hogy azt a véleményt hallhatnánk
tőle, amit egy másik Pálffy sugallt
megoldásként. Azt, hogy ő sem ért trafikul. Elvégre egy választási szakembernek
miért éppen a trafikokhoz kellene értenie? Neki a bizalomhoz kell érteni.
Mondhatni: bizalomügyi népbiztos. Ebben a minőségében pedig nyilván arra nézve
sem kell állást foglalnia, hogy a politikusokban érdemes-e megbízni. A Fidesz,
illetve a kormányzat szóvivői úgyis megmondja majd, hogy éppen akkor kiben kell
megbíznia. Amennyiben a külföldiek szavazását érinti a kérdés, akkor például
világos, hogy most éppen az ellenzékben nem szabad megbíznia. Baloldalt azért
nem írnék, mivel a baloldaliság meghatározása és értelmezése kapcsán a
kormányzati politikusok fejében uralkodó erőben is zavar
lehet olykor. Azonban nem szeretnék igazságtalan lenni a hölggyel kapcsolatban.
Valójában teljesen mindegy, hogy kivel
szemben gondolja egyetlen garanciális pontként az ősbizalmat. Ugyanis az ország
következő éveit meghatározó szavazás kapcsán más szabályrendszer érvényesül,
mint a szobából távozó anyuka visszatérésre. No meg nem is Erik Erikson
pszichoszociális fejlődéselméletének a részeként kerül megrendezésre. Azonban
személy szerint eszembe sincs Pálffy Ilona alapvető bizalmát megingatni az
emberekben általában. Míg ennek kiterjesztését a politikára kicsit inkább az ősnaivság
kategóriájába sorolnám. Már akkor, ha ez tényleg független attól, hogy a
kormányzat centrális erőtere most éppen milyen irányba állítja a tisztségviselők
belső iránytűit. Miközben persze a globális bizalom eufóriáját megosztva még
lehetne néhány javaslat, amire ezt ki lehetne terjeszteni. Az alacsonyabb
szinteken például talán nincsen többé szükség jegyvizsgálókra, és –ellenőrökre.
Tulajdonképpen a közlekedési eszközökön meg lehetne valósítani a
becsületkasszás fizetést. A perselypénz mintájára.
S amikor ez már teljesen bevált, és trafikhoz
nem értő Pálffy István pártjának is elnyerte tetszését, akkor ki lehetne
alakítani a nemzeti perselypénz-felügyeleti hatóságot. Természetesen az
adóhatóság helyett. Elvégre az emberekben meg kell bízni, és egészen biztosan
mindenki befizetné az adót. Talán még Selmeczi
Gabriella is. Az adótörvények betartását felügyelő hivatalra, Pálffy Ilona
szellemében, semmi szükség nincs. Persze, tulajdonképpen, az adótörvényekre
sincs szükség. Elvégre a kormányzat bejelenti a költési igényét, és az emberek,
belátva annak égető szükségszerűségét önként szaladnak a sarkokon, a Nemzeti SzexDohányboltokban felállított
perselyekhez. Szaporán dobálva bele azt a pénzt, amit a Fidesz
kampánypropagandájára önként felajánlanak. Bár lehet, hogy a bizalom ilyen
teljes kiterjesztése csak akkor hozna a nemzeti perselylovagok zsebébe némi
pénzt, ha az önkéntes felajánlás mellé a lakossági bizalom is meglenne. Az, ami
a megélhetés tekintetében jelenleg sokaknak ahhoz is kevés, hogy az országban
maradjanak.
Márpedig ez elég sokakban hiányzik akkor,
amikor kérdésessé teszik a Fidesz számára, hogy bevonásukkal a választásba
mennyire láthatják biztosan az újraválasztásukat. Ahogy a hét szépének
megválasztása kapcsán is legfeljebb a hozzászólásokban megnyilatkozó keserű
anyázásokra futja a távozni készülővel kapcsolatban. Mert a fentiekből pár pont
megvalósul azért. A kormány bejelenti a költési igényét, és azt szinte bármi
áron behajtja. Akár a pályázati tisztesség megsértése, a jogbiztonság
megszüntetése, a diktatórikus rendszer bevezetése árán is. S talán ez az,
amiért a Nemzeti Választási Iroda vezetője is inkább valami homályos, bizalmi
rizsát tálal fel a jogi garanciák helyett. Az utóbbiban ugyanis talán maga sem
hisz. Szabó Máté üzenetének szellemében: joggal.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése