A főszülész szerepében: Orbán Viktor

A miskolci csecsemőhalál-sorozat bárki számára megrendítő lehetne. Tulajdonképpen egyetlen gyermek elvesztése is lehet tragédia az adott családnak. S ezen aligha változtat az a tudat, hogy egy sorozat részeként következik be a haláleset. Illetve mégis. Akkor, ha valami olyan ok húzódik meg a háttérben, ami megelőzhetővé tette volna a tragédiát. Az tehát, hogy kivizsgálják az esetet, és feltárják az esetleges felelősségeket mindenképpen szükséges.

Az is biztos, hogy a felelősségeknek a szakmai és emberi felelősségre mindenképpen ki kell terjednie. Manapság ugyanis esetleg az sem teljesen egyértelmű, hogy egy újszülöttnek kórházban szerzett bélfertőzésben kelljen elhunynia. Már csak azért sem, mert a koraszülöttek köztudottan érzékenyebbek, és ezért fokozottabb odafigyelést igényelnek. Ezért csak egyet lehet érteni azzal a véleménnyel, hogy trafik kontra koraszülött-osztály mérlegelésekor az utóbbinak lenne érdemes a nagyobb hangsúlyt kapnia egy kórház igazgatójának életében. Hátha akkor, még talán a családi trafikból felajánlva is telik gumikesztyűre. Ahogy alighanem a veszteséget elszenvedő szülő is több odafigyelést érdemelne, mint azt, hogy egy sms-t vágnak hozzá a tragédiáról. Már csak azért is, mert az sms-t előtérbe helyező kórházi dolgozó alighanem a család kedvenc macskájának hogylétéről is inkább személyesen szeretne tudomást szerezni. Bár lehet, hogy ő személy szerint nem. S ebből a szempontból talán teljesen NER-kompatibilis az emberséget nélkülöző, az embereket alattvalóként tárgyiasító szemlélet. Még akkor is, ha a kórház bezárása talán tényleg nem időszerű.

Annak pedig szintén teljesen igaza van, aki azt véli, hogy egy ilyen eset kapcsán belerángatni a politikát szintén nem a humánum csúcsa. Elvégre a szakmai hibákat fel kell tárni, és a felelősöket annak rendje és módja szerint felelősségre vonni. Ha kell, büntetőjogilag. Ha kell, a szakma etikai mércéje alapján. Esetleg mindkét módon. Így aztán akit az előző politizáló mondat szemöldökfelhúzásra ingerel, attól elnézést kérek. A következőkért is adott esetben. Miközben persze mindenek előtt célszerű leszögezni azt is, hogy erre is igaz az iskolaudvarok forgatókönyve. Nem én kezdtem, tisztelt olvasók. Az történt ugyanis, hogy maga Orbán Viktor miniszterelnök rendelt el rendkívüli vizsgálatot az ügyben, miközben a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) már amúgy is rajta van a szeren. Márpedig a kormányfőről biztos sok mindent el lehet mondani, de publikus végzettségei között nem rémlik, hogy láttam volna orvosi mikrobiológiával, kórbonctannal, illetve egészségügyi menedzsmenttel foglalkozót. Bár könnyen lehet, hogy csak egy telefonjába kerül, és pótolják ezt a hiányosságot. S akkor legalább lesz róla papírja.

Alanyi jogú, beosztásból fakadó hozzáértése már éppen úgy megadatott neki ezek szerint, ahogy a vízállásjelentésekhez, és a gátőri teendőkhöz is ő értett legjobban, amikor arra volt szükség. De, mint emlékszünk, a rendkívüli hó-helyzet alkalmából is bizonyított. Az utóbbi esetben az apparátus. Tehetetlenségből. Ugyanis a kézileg való Vezér-elvtársi viszonyok egyik nagy hátránya, hogy egy idő után a rendszer önmagában valóban cselekvésképtelen. A vezetők azért, mert kontraszelektáltak, és megfélemlítettek. A beosztottak pedig önmagukban szintén inkább megfélemülnek egy, az egzisztenciális kiszolgáltatottságukkal manipuláló hatalomtól elnyomatva. Ezért azoknak a húzásoknak különösen nagy lehet a veszély-értéke, amikor valaki a kivagyiságát olyan helyzetekben akarja csillogtatni, amikor közvetlenül kellene életekről dönteni. Az egészségügy márpedig ilyen. Orbán Viktor hiába hízeleg magának azzal: nélküle már a csecsemők sem programozottan születnek és halnak. A valóságban ezek olyan kőkemény szakmai döntéseket igénylő helyzetek, ahol nem engedhető meg a folyamatban résztvevők elbizonytalanítása.

Amikor tehát a miniszterelnök egyfajta politikai haknivá silányítja a halott csecsemők ügyét, és a mindenható nagyvezér szerepében tetszeleg, akkor számolni kell a közvetett károkozásával is. Azzal, hogy a következő krízishelyzetben esetleg valaki nem mer majd azonnal dönteni. Olyan helyzetben remeg meg a keze, vagy a telefonban a hangja, amikor ez életekbe kerülhet. S igen, ebből a szempontból Orbán Viktor személyes utasítgatásai nagyon károsak lehetnek. Függetlenül attól, hogy általában is csak nagyon ostoba ember hiszi azt, hogy mindenhez ért. S mindenhez jobban ért.

Andrew_s