Miniszteri csalódásból éljenek a nevelők

Az emberi laposelemeket felügyelő miniszter csalódott. Balog Zoltán, aki civilben egyházi személy, a bölcsődei dolgozók nyílt levelét elolvasva csalódott. Csalódott, mert ezek szerint fel sem tételezte, hogy a megélhetés alapjaként az ígéret nem elég. Ami tulajdonképpen érthető, hiszen a fizetés olyan evilági hívság, amivel igazán nem is érdemes foglalkozni.

Így aztán csak remélni lehet, hogy maga az Emmi vezetője sem él többől, mint az a 47 ezer, ami a kormányzat prominensei szerint mindenre elegendő. Rezsire, élelemre, a munkaerő bővített újratermelésére, gyermekek megélhetésének biztosítására, és hasonló, szintén evilági hívságokra. Tudom, a bölcsődei dolgozók többet kapnak annál a 47 ezernél. De ez azért nem jelenti azt, hogy sofőr vezette limuzinon járnak, és titkárok hada figyeli jöttüket. Mondjuk ezt talán nem is igénylik, hiszen olyan hivatást választottak, ami nem a jelennek, hanem a jövőnek szól. A gyermekek nevelése ugyanis a jövő generációról szól. Arról a jövő generációról, amivel kapcsolatban leginkább sopánkodásra, és esetleg nemzeti kerítőestekre futja a kormányzattól.

Ennek adta legutóbb tanújelét a miniszter is, aki szerint az operatív intézkedési terv, és a megélhetés alapja az, ha „elmútnyócévezik” kicsit. Azzal, hogy szerinte a szociális területen dolgozók bére az előző kormányzati ciklusban csökkent. Ám kifelejt ezzel kapcsolatban egy igencsak nem apró mellékkörülményt. Nevezetesen azt, hogy esetleges hibáinak jutalmaként az előző kormányzat három éve megbukott. Immár harmadik éve semmi nem köti meg a kormányzat kezét, hogy az eljövendő generációk oktatáspolitikájában közvetlenül érintettek megélhetési alapjait rendezze. Balog Zoltán például összeszedhetné a lobbi-erejét és bátorságát annak érdekében, hogy például a magánnyugdíj-pénztárak, a különadók terhére ne ígéreteket tegyen csupán a fizetésekről. Az, hogy ezügyben semmi nem történt, és legfeljebb véletlen őszinteségi gesztusokról szólnak a hírek, az jól mutatja Balog Zoltán kormányzati súlyát és szerepét. Egy hámozott luftballon súlyát képviseli egy „se nem oszt, se nem szoroz” szerepkörben. Ami az oktatás robotosait illeti, mindenképpen. Bár, a diáktüntetések kapcsán nyújtott teljesítménye, alapján más tekintetben is inkább csak az időhúzáshoz, illetve a vele szemben ülők megosztásához ért. Ami, lássuk be, orbániában elegendő a politikai karrierhez.

Aminek kétségtelen része a jól időzített „nyócévezés”. Még akkor is kitartva amellett, ha annak semmi értelme. Éppen a már elmondottak alapján. Egy megbukott kormányzatra hivatkozni akkor, amikor a jelenlegi semmi érdemit nem tesz az ügyben, legfeljebb arcátlanság. Ahogy az is, ha egy kérdéses hatású, és legfeljebb plusz egy különmunka-napként értékelhető szabadnapban látja az oktatásért felelős miniszter az egész eredményhalmazt, amit három év megfeszített munkájával elért. Elvégre a munkájának megfeszített voltát senki nem vonja kétségbe. A gerinc megfeszüléséhez meg az akarat, és a lózungok sora amúgy is kevés. A vezéri szólamok visszamondása, a vezetési, politikai konfliktusok beteges kerülése alapján talán nincs is, ami feszüljön adott esetben. De legalább Balog Zoltán elmondhatja magáról, hogy kormányzat, és politika-konform. Ha pedig valamelyik laposelemnek nem tetszik, akkor mást tesz be a hatalmi mátrix erőforrásközpontján keresztül. Elvégre a pozíciókat a vezér adja, a vezér elveheti. Egy miniszter pedig alighanem kap annyival többet a 47 ezernél, hogy megérje a korpás haj.

Andrew_s