Budai Gyula égetnivaló dinnyéi

Forrás: http://fnrad.com/

A hazai mezőgazdaság egyik kulcsnövényévé látszik válni a görögdinnye. Annak ellenére, hogy számos, a hazai étkezési kultúrát mára jellemző növényhez hasonlóan csak fintorra gerjeszthetné a Turul árnyékában hátrafele nyilazó hazafikat. Miközben már egy évvel ezelőtt is kormányzati beavatkozásra serkentette a dinnyeügy Budai Gyulát. Felemelve a zöldbe csomagolt vöröses vizet a kritikus mezőgazdasági termékek sorába.

Nem vitatva természetesen, hogy ez a növény, mely az emberi kultúrának évezredek óta tanújává szegődött, ízletes és jó terméssel szolgálja meg műveleti gondoskodást. Ahogy ismertek azok a körzetei az országnak, melyek tradicionálisan a legjobb görögdinnyével látják el a piacokat. S ez így is van rendjén. Ahogy az is teljesen rendjén való lenne, hogy a termelők legyenek képesek megélni munkájuk szó szerinti gyümölcséből. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy a hazai termés piacképességét mi módon lehet a legjobban biztosítani. Az utak száma ugyanis több is lehet, melyek egyike a piaci keresletet a világpiaci áron megfinanszírozni képes vásárlóerő biztosítása. De be kell látni, hogy a világpiacon is piacképes fizetések hiánya nem csak görögdinnye keresletét veti vissza. Így aztán lehetne például, a békekölcsön mintájára, mondjuk békedinnye-kupon kibocsátásával serkenteni a dinnyepiacot. A kupon hátoldalára akár rá lehetne nyomtatni, hogy Magyarország Tökfejben Dinnyében is Jobban teljesít. Az ezt alátámasztó statisztikai adatok sorába pedig szerepeltetni lehetne a szabotőrök által majdnem forgalomba hozott álmagyar görögdinnye elkobzott, és gondos munkával megsemmisített mennyiségét.

Mert a piacvédelem jegyében dinnyeelkobzásban, és megsemmisítésben is jól teljesítünk. Nem olyan rég Romániából akartak átcsempészni az országon 23 tonna zöld golyóbist. Azonban a megátalkodott dinnyeüzérek nemzetromboló munkáját jelzi, hogy immár ötven-tonnányi anyag, ráadásul jelöletlen, került lefoglalásra. Az utóbbiról még azt sem lehet tudni, hogy esetleg nem-e egy hazai zugtermesztő terménye, mivel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkányban ütöttek rajta. Azonban, mint Budai Gyula örömmel tájékoztatta a nagyvilágot: a leleményes lefülelők leleplezték a bioaktív vízzel zajló üzelmeket, és a sok tíz tonnányi görögdinnyét megsemmisítik. Annak ellenére, hogy nincs hír a lefoglalt termés végzetesen mérgező, a növény és állatvilágot, valamint az egész emberiséget veszélyeztető voltáról. Így tulajdonképpen jó lenne tudni a megsemmisítés módját.

Mert erősen gyanítható, hogy mi nem lesz a sorsa az emberi tápláléknak különben talán alkalmas gyümölcsöknek. Nincs hír például arról, hogy az ózdi csaplezárások szomjas áldozatai között kerülne kiosztásra. Ahogy arról sem, hogy valamely más csatornán jutna el gyermekekről államilag gondoskodó intézmények rendszerébe, idősek napközi-otthonába, vagy hasonló helyekre. Esetleg, ha már minden rászoruló ember megunta a dinnyét, akkor valamely hizlaldába. Bár, a főváros élelmiszerellátása érdekében egykor létrehozott, és 1945. augusztus 7.-én 20 ezer sertéssel elindult, nagytétényi hizlaldába biztosan nem juthatna. Lévén, hogy immár tizenéve, 1995-ben végleg bezárta kapuit. Holott alighanem lett volna olyan technológia, melynek segítségével, kisebb szagterheléssel, gondoskodhatott volna a budapestiek egy részéről. Munkahellyel és hússal egyaránt. De ez szakmailag és ellátás-politikailag is messzire vinne a görögdinnye-ügytől. Ahogy az is, hogy az Orbán Viktor által annyira preferált gondoskodó államnak talán nem csak Budai kartárs hobbijáról kellene tudni gondoskodnia.

Akár egy keresztényi adakozás keretében szétosztva a lefoglalt, és anélkül az enyészetté váló javakat. A gondoskodás ugyanis az elesettekről való gondoskodást is jelentené. Erről a KDNP politikusai tudhatnának sokat, ha nem mással lennének elfoglalva. Budai Gyulának a keresztényi adakozásról való korrepetálása helyett ugyanis sürgős másolgatni-valójuk akadt. Annak alkalmából, hogy az alapító elnök búcsúztatására írtak közleményt. Felelevenítve a kódex-másoló hagyományokat, a nekrológot szinte teljes egészében másolták. Márpedig azok a politikusok, akik még egy megemlékezést sem tudnak saját kútfőből meríteni, mit tudhatnak arról, ami olyan vastag könyvekben van lefektetve, melyek szellemi súlya vetekszik a dinnyék fizikai tömegével. S amiből olyasmi lehetne kiolvasható, hogy a rászorultak megsegítése egy ölükbe pottyant dinnyeszállítmánnyal ellene hathat a megsemmisítés jogilag talán teljesen rendben levő igényének. De aligha ez az egyetlen olyan pontja a szellemi világnak, mely sok politikusnak magas, mint bányászbékának a Himalája nyolcezresei.

Andrew_s