2013. február 20., szerda

A kukkoló egylet erkölcsisége.

Del Parson festményén Jézus
gyermekeket áld meg.
Forrás: www.lds.org
Az MTI által szétröpített hír arról, hogy miként képzelik el egyesek az erkölcstant tanító tanárt, érthetően keltett felzúdulást, vagy röhögő-rohamot a médiában. Ha másért nem, akkor azért, mert olyan paramétereket bevett a követelménylistába, amiről az abszolút apáca viccbeli meghatározása jut az ember eszébe: „Az, akinek már a nagyanyja is szűz apáca volt”. Következésképpen elég nyilvánvalóan egy jól kiszámított kommunikációs gumicsontról, illetve a közvélemény szondázásának szándékáról lehet szó. Ebben az esetben a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete nevében, a létező szabályozáshoz adott javaslatok formájában végrehajtva.

A trükk nem egészen új, mivel még emlékezhetünk a nyoszolyaügyi főegylet által megindított kampányra arról, hogy ki számít családnak szerintük. Akkor a Magyar Családtudományi Társaság volt kijelölve arra a célra, hogy letesztelje és megpuhítsa a közvéleményt. Mintegy a vállrándítással elintézhető kategória határán. Aztán szép lassan elkezdett az ott felvetett erősen diszkriminatív felfogás feltörni a politikusok fejében, mint a talajvíz, és bebugyogott egészen a törvénytervezetek soraiba is. Közben olyan megnyilatkozásokkal körítve, ami önmagában fenntartásokat ébreszthetett a politikusok némelyikének ismeretanyagát illetően. Beleértve azt is, például a gyermekek megkülönböztetése kapcsán, hogy egyes KDNP-s politikusok vajon olvasták-e a Bibliát? Így a szülőként engem például biztosan nem képviselő Magyarországi Szülők Országos Egyesülete nevével fémjelzett, vagy nevében közrágódásra bedobott eszmeszüleménnyel sem érdemes felszínesen foglalkozni. Elvégre lehet, hogy napokon belül, rájuk hivatkozva, törvénytervezetként fognak visszaköszönni a ma még megmosolyogtató nézetek.

Miközben továbbra sem győzöm hangsúlyozni, hogy tudtommal semmi ilyen egyesületnek semmilyen felhatalmazást nem adtam szülőkénti képviseletemre, igyekszem komolyan venni azt, amit terjeszteni kezdtek. Amolyan fórumos stílusban, hiszen akár mondatonként, gondolatonként cáfolható, kommentelhető az, amit összefogalmazni sikerült a közleményben. Arról, hogy ki alkalmas szerintük az erkölcstan tantárgy oktatására. Nosza hát:

A szervezet állásfoglalásában ezen [feddhetetlenségi] kritériumoknak megfelelő pedagógusként említi azokat, akik példás családi életet élnek, nem elváltak, nem élnek élettársi kapcsolatban és legalább egy, házasságban született gyermeket nevelnek (vagy örökbe fogadtak).
Ismerve a hazai válási statisztikákat, elég egyértelmű, hogy el nem vált embert is leginkább az agglegények, és aggleányok között találhatnók majd. Nemhogy tanárt. Miközben persze a példás családi élet, mint feltétel szintén érdekes lehet, mivel nyilvánvalóan ehhez definiálni kellene, hogy az milyen. No és persze mi legyen azzal az erkölcstant tanító tanerővel, akit megcsalnak, de nem tud róla? Az ő házassága nyilván nem példás, még akkor sem, ha jóhiszeműen van benne egy olyan kapcsolatban, ami fabatkát sem ér. S példás házasság-e, amiben ugyan egy vita sincs, de azért, mert a felek már évek óta nincsenek beszélő viszonyban? No meg persze az is kérdés, hogy ezt miként akarják majd ellenőrizni? Beköltöznek a családhoz? A gyermekvállalás pedig alapvetően magánügy. Az pedig, hogy a magukat magyar szülőknek tekintő egyletieknek fogalmuk nincs a családról, mint olyanról talán kár is szót ejteni. Hiszen azt aligha a házasságlevél léte fogja meghatározni.

Erkölcstan tantárgyat tanító pedagógus csak az lehet, akinek nincsenek káros szenvedélyei, nem dohányzik, nem alkoholizál, “aki mentes a szexuális aberrációktól, otthonukban sem néznek szexfilmeket”.
Rendben, ne legyenek a tanárnak káros szenvedélyei. Ha tudnánk, hogy mik is azok? A cigi-pia kombó kiemelése utat mutathat. Ezzel egyet is lehetne érteni, ha általában szólnának a függőségekről. Akkor viszont a hétköznapi drogfüggésbe szenvedő kávézó-teázó koffeinfüggőket is kéretik kizárni. Mert nehogy már kávétól barna fogú tanerő beszéljen az ötvenfehérfogatvillantó erkölcsről. Az pedig most már tuti, hogy beköltöznek a tanerő családjába. S nem elég, hogy beköltöznek, egy köteg gyertyát is visznek magukkal. Azért, hogy miután házkutatást tartottak a szexfilmek után asszisztáljanak a nemi életéhez. Így azt is megtudhatjuk, hogy az MSzOE tagjai ugyan kizárják a szexuális aberrációt másoknál, de ők szeretnének kukkolni, vagy beszállni harmadiknak.

Jogi garanciára van szükség – folytatták -, hogy a hit- és erkölcstan óra minden tanuló számára ingyenes lesz, azaz az egyházi jogi személy térítésmentesen biztosítja a szükséges tankönyveket és más írásos dokumentumokat, felszereléseket.
Hozzátették: javaslatuk szerint az általános iskola helyi tantervében meghatározott “erkölcstan órán” minden tanuló köteles részt venni, ugyanakkor biztosítani kell, hogy az egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan oktatásra jelentkező tanulók részt vehessenek a hittanórákon is.
Itt egyetlen, többször visszaköszönő dologra érdemes figyelni azt hiszem. Az egyház, mint jogi személy alá rendelik ellátásilag a hittan mellett az erkölcstan-órákat is. Ilyen összevonás a NAT-tervezetében valóban volt. Később azonban ez megváltozni látszott. Így az egyesület vagy egy évvel van lemaradva a NAT valóságától. Esetleg burkolt üzenet az erkölcstannak, mint burkolt hittannak a visszacsempészésére.

Összességében tegyük fel, hogy a tanárok is emberből vannak, és mint ilyenek a maguk példájával járnak elől. Ebben az esetben egy emberi mivoltában, és emberi gyarlóságaiban tartását megőrizni képes tanár alighanem alkalmasabb példa, mint egy steril ideálkép. Különösen, mert a gyermekek sem ilyen steril, a Hoffmann Rózsa által preferált szűznemzést magáénak tudó, és csak akként szaporodó, családokból fognak érkezni. Ezért aztán komoly kérdés lehet, hogy egy az MSzOE szerint megfelelő tanár miként fog segíteni a gyermeknek abba, hogy saját stabil erkölcsi normarendszere legyen. Hiszen fogalma nem lesz arról, hogy miként lehet túlélni egy válást, vagy miként működik egy élettársi viszony, vagy milyen vitakultúra mentén lehet rendezni az óhatatlan összezördüléseket. Egyáltalán, miként lehet embernek, vagy inkább EMBERNEK maradni a hétköznapokban. Mert a hétköznapok erkölcsi, etikai viharai közt tépázottan felnövő gyermeknek kell tudni olyan segítséget adni, ami mentén az maradhat. A „bezzeg én” példája erre alkalmatlan.

De ezt egy elvont, nyilvánvalóan csak az apácazárdák családi életét ismerő, kérdéses felhatalmazással bíró egyesülettől kár is lenne talán számon kérni. Megvárjuk, míg megérkezik az erre hivatkozó törvényjavaslat. Alighanem a KDNP, de mindegy is melyik párt, berkeiből. Hacsak nem meghekkelték, és provokációra használják fel az esetleg jobb sosra érdemes egyesületet.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése