 |
| Del Parson festményén Jézus gyermekeket áld meg. Forrás: www.lds.org |
Az MTI által szétröpített hír arról, hogy
miként képzelik el egyesek az erkölcstant
tanító tanárt, érthetően keltett felzúdulást, vagy röhögő-rohamot
a médiában. Ha másért nem, akkor azért, mert olyan paramétereket bevett a
követelménylistába, amiről az abszolút apáca viccbeli meghatározása jut az
ember eszébe: „Az, akinek már a nagyanyja
is szűz apáca volt”. Következésképpen elég nyilvánvalóan egy jól
kiszámított kommunikációs gumicsontról, illetve a közvélemény szondázásának
szándékáról lehet szó. Ebben az esetben a Magyarországi Szülők Országos
Egyesülete nevében, a létező szabályozáshoz adott javaslatok formájában végrehajtva.
A trükk nem egészen új, mivel még
emlékezhetünk a nyoszolyaügyi
főegylet által megindított kampányra arról, hogy ki számít családnak
szerintük. Akkor a Magyar Családtudományi Társaság volt kijelölve arra a célra,
hogy letesztelje és megpuhítsa a közvéleményt. Mintegy a vállrándítással
elintézhető kategória határán. Aztán szép lassan elkezdett az ott felvetett
erősen diszkriminatív felfogás feltörni a politikusok fejében, mint a talajvíz,
és bebugyogott egészen a törvénytervezetek soraiba is. Közben olyan
megnyilatkozásokkal körítve, ami önmagában fenntartásokat ébreszthetett a
politikusok némelyikének ismeretanyagát illetően. Beleértve azt is, például a gyermekek
megkülönböztetése kapcsán, hogy egyes KDNP-s politikusok vajon olvasták-e a
Bibliát? Így a szülőként engem például biztosan nem képviselő Magyarországi
Szülők Országos Egyesülete nevével fémjelzett, vagy nevében közrágódásra
bedobott eszmeszüleménnyel sem érdemes felszínesen foglalkozni. Elvégre lehet,
hogy napokon belül, rájuk hivatkozva, törvénytervezetként fognak visszaköszönni
a ma még megmosolyogtató nézetek.
Miközben továbbra sem győzöm hangsúlyozni,
hogy tudtommal semmi ilyen egyesületnek semmilyen felhatalmazást nem adtam szülőkénti
képviseletemre, igyekszem komolyan venni azt, amit terjeszteni kezdtek. Amolyan
fórumos stílusban, hiszen akár mondatonként, gondolatonként cáfolható, kommentelhető
az, amit összefogalmazni sikerült a közleményben. Arról, hogy ki alkalmas
szerintük az erkölcstan tantárgy oktatására. Nosza hát:
„A
szervezet állásfoglalásában ezen [feddhetetlenségi] kritériumoknak megfelelő pedagógusként említi azokat, akik példás
családi életet élnek, nem elváltak, nem élnek élettársi kapcsolatban és
legalább egy, házasságban született gyermeket nevelnek (vagy örökbe fogadtak).”
Ismerve a hazai válási statisztikákat, elég
egyértelmű, hogy el nem vált embert is leginkább az agglegények, és aggleányok
között találhatnók majd. Nemhogy tanárt. Miközben persze a példás családi élet,
mint feltétel szintén érdekes lehet, mivel nyilvánvalóan ehhez definiálni
kellene, hogy az milyen. No és persze mi legyen azzal az erkölcstant tanító
tanerővel, akit megcsalnak, de nem tud róla? Az ő házassága nyilván nem példás,
még akkor sem, ha jóhiszeműen van benne egy olyan kapcsolatban, ami fabatkát
sem ér. S példás házasság-e, amiben ugyan egy vita sincs, de azért, mert a
felek már évek óta nincsenek beszélő viszonyban? No meg persze az is kérdés,
hogy ezt miként akarják majd ellenőrizni? Beköltöznek a családhoz? A
gyermekvállalás pedig alapvetően magánügy. Az pedig, hogy a magukat magyar
szülőknek tekintő egyletieknek fogalmuk nincs a családról, mint olyanról talán
kár is szót ejteni. Hiszen azt aligha a házasságlevél léte fogja meghatározni.
„Erkölcstan
tantárgyat tanító pedagógus csak az lehet, akinek nincsenek káros szenvedélyei,
nem dohányzik, nem alkoholizál, “aki mentes a szexuális aberrációktól,
otthonukban sem néznek szexfilmeket”.”
Rendben, ne legyenek a tanárnak káros
szenvedélyei. Ha tudnánk, hogy mik is azok? A cigi-pia kombó kiemelése utat
mutathat. Ezzel egyet is lehetne érteni, ha általában szólnának a
függőségekről. Akkor viszont a hétköznapi drogfüggésbe szenvedő kávézó-teázó
koffeinfüggőket is kéretik kizárni. Mert nehogy már kávétól barna fogú tanerő
beszéljen az ötvenfehérfogatvillantó erkölcsről. Az pedig most már tuti, hogy
beköltöznek a tanerő családjába. S nem elég, hogy beköltöznek, egy köteg
gyertyát is visznek magukkal. Azért, hogy miután házkutatást tartottak a
szexfilmek után asszisztáljanak a nemi életéhez. Így azt is megtudhatjuk, hogy
az MSzOE tagjai ugyan kizárják a szexuális aberrációt másoknál, de ők szeretnének
kukkolni, vagy beszállni harmadiknak.
„Jogi
garanciára van szükség – folytatták -, hogy a hit- és erkölcstan óra minden
tanuló számára ingyenes lesz, azaz az egyházi jogi személy térítésmentesen
biztosítja a szükséges tankönyveket és más írásos dokumentumokat, felszereléseket.
Hozzátették:
javaslatuk szerint az általános iskola helyi tantervében meghatározott
“erkölcstan órán” minden tanuló köteles részt venni, ugyanakkor biztosítani
kell, hogy az egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan
oktatásra jelentkező tanulók részt vehessenek a hittanórákon is.”
Itt egyetlen, többször visszaköszönő
dologra érdemes figyelni azt hiszem. Az egyház, mint jogi személy alá rendelik
ellátásilag a hittan mellett az erkölcstan-órákat is. Ilyen összevonás a NAT-tervezetében
valóban volt. Később azonban ez megváltozni látszott. Így az egyesület vagy egy
évvel van lemaradva a NAT valóságától. Esetleg burkolt üzenet az erkölcstannak,
mint burkolt hittannak a visszacsempészésére.
Összességében tegyük fel, hogy a tanárok is
emberből vannak, és mint ilyenek a maguk példájával járnak elől. Ebben az
esetben egy emberi mivoltában, és emberi gyarlóságaiban tartását megőrizni
képes tanár alighanem alkalmasabb példa, mint egy steril ideálkép. Különösen,
mert a gyermekek sem ilyen steril, a Hoffmann Rózsa által preferált szűznemzést
magáénak tudó, és csak akként szaporodó, családokból fognak érkezni. Ezért
aztán komoly kérdés lehet, hogy egy az MSzOE szerint megfelelő tanár miként fog
segíteni a gyermeknek abba, hogy saját stabil erkölcsi normarendszere legyen.
Hiszen fogalma nem lesz arról, hogy miként lehet túlélni egy válást, vagy
miként működik egy élettársi viszony, vagy milyen vitakultúra mentén lehet
rendezni az óhatatlan összezördüléseket. Egyáltalán, miként lehet embernek,
vagy inkább EMBERNEK maradni a hétköznapokban. Mert a hétköznapok erkölcsi,
etikai viharai közt tépázottan felnövő gyermeknek kell tudni olyan segítséget
adni, ami mentén az maradhat. A „bezzeg én” példája erre alkalmatlan.
De ezt egy elvont, nyilvánvalóan csak az
apácazárdák családi életét ismerő, kérdéses felhatalmazással bíró egyesülettől
kár is lenne talán számon kérni. Megvárjuk, míg megérkezik az erre hivatkozó
törvényjavaslat. Alighanem a KDNP, de mindegy is melyik párt, berkeiből. Hacsak
nem meghekkelték, és provokációra használják fel az esetleg jobb sosra érdemes
egyesületet.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése