Szent András és a Hanuka-gyalázók

November 30.-a tulajdonképpen a kereszt napja is. A kereszt apostolának, Szent Andrásnak a napja is, aki a kereszt általi megváltást hirdette. Mindaddig, míg a róla elnevezett, átlósan ácsolt kereszten meg nem feszítették. Egy olyan vallás apostolaként, mely a feltétlen szeretetről, és elfogadásról szól.

Már akkor, ha valaki, például Pál apostol szavait veszi figyelembe, és vallásos hevülete nem merül ki a politikai haszonszerzés, vagy a személyes vallásháborúk síkjain. Ahogy valaki, vagy valakik 2013. november 30.-án a köztereken felállított hanuka-gyertyatartók ellen gondolták megvívni személyes vallásháborújukat. Alighanem annak alátámasztására, amit Martonyi János a minap oly nagyon bizonygatott: hazánkban nincs antiszemitizmus. Mert mi mással is lehetne az antiszemitizmus hiányát jobban demonstrálni, mint egy antiszemita akcióval. Megfeledkezve eközben néhány nyilvánvaló dologról. Az egyik az a praktikus szempont, hogy például a Nyugati tér környéke térfigyelő kamerákkal is jól el van látva. Így a rendőrségnek talán rövid időn belül sikerül a rongálókat fülön csípni. Függetlenül attől, hogy mely párt ítéli el az akciót, vagy hallgat cinkosan. A másik, inkább vallástörténeti szempont. Az, hogy Jézus eredendően a zsidó vallás egyik rabbija, azaz a tanítók egyike volt. S ebből lett a mindenki iránti feltétlen szeretet prófétája. Aki tehát Jézus követőjeként bárkit emberségében gyűlöl, utál, megvet, alapvetően őt gyalázza meg, és válik az antikrisztus követőjévé. Ami az Adventre való tekintettel talán még inkább súlyos vétség.

Már akkor, ha valaki nem a politikai, illetve a személyes haszonszerzés érdekében tünteti fel magát a Jézus tanításain alapuló vallás követőjének. Az, aki egy más vallású embert megvetni valónak, vallása gyakorlásában megalázandónak, és személyében utálni valónak tekint, az tehát biztosan nem tekintheti magát Jézus követőjének. Amit világosan mutat különben az a gesztus is, amellyel például a zsidóüldözésekben való részvételért a pápa kért elnézést az egyház nevében. II. János Pál pápa pedig talán elfogadható iránytű lehet azok szemében is, akiknek a viszonya a könyvekkel csak a meggyújtásukig terjed. Bár, remélhetőleg, Pál apostol könyveit mégsem vetnék máglyára. Legfeljebb olvasásukban kellene tehát elmélyedniük. Az, többek között, lehetőséget teremthetne a személyes tudásuk építésére is. De ilyen túlzó igénnyel lehet, hogy kár lenne fellépni azokkal szemben, akiknek csak a rongálásig terjed a személyes eseményhorizontjuk.

Most éppen hanuka-gyertyatartók rongálásában élve ki személyes dühüket, esetleges kisebbrendűségi komplexusokat. S csak remélni lehet, hogy a rendőrségi vizsgálatok eredményeként nem közúti balesetet, hanem megnevezhető elkövetőket fognak a rongálások okozójaként megnevezni. Bármilyen kínos is lehet ez adott esetben a külügynek. Alkalmasint megjegyezve, hogy a korábbi években mintha nem érte volna ilyen atrocitás a Nyugati téren felállított gyertyatartót. Lévén, hogy az idei gyertyagyújtás korántsem az első a sorban. A fény ünnepeként állítva emléket az i.e. 165 –ben történt Templom-újraszentelésnek. Egyikeként a kereszténységnél régebbi, és részben a kereszténységben is továbbélő vallás szimbólum és ünneprendszerének. Mely kereszténységnek szintén meg vannak a maga hagyományai, ünnepei.

Amelyekre ugyancsak lehetőség van köztéren emlékezni. Ahogy idén is felavatták a Móricz Zsigmond körtéren felállított, két embernél is magasabb keresztet. Meggyújtván ott az Advent lángját. S amely keresztet türelemmel kerülgeti ott az is, akit nem érdekel a kereszt által képviselt vallás. Vagy napirendre tér afelett, hogy azt többek között a Jobbik állította. Holott bármely politikai erőtől elvárható lenne, hogy távol maradjon a vallástól. Mindegyiktől! Elkerülendő azt, hogy a személyes vallásháborúk a politikában is tovább éljenek. Ez ugyanis a történelem során ritkán vezetett szeretetteljes akciókhoz. De ehhez kevés az, hogy teát osszanak a magukat Keresztény Úriemberek Társaságának nevező szervezet tagjai. Az is kellene, ha olyan úriemberek, és –hölgyek éljenek az országban, akik legalább a vallásszabadságot hirdető törvényeket tiszteletbe tartják. Ám lehet, hogy ez is csak a túlzott elvárások egyike. Mert azok, akik a Bibliát sem olvassák, miért pont az Alaptörvényt, és a törvényeket próbálnák megfejteni.

Andrew_s