2013. november 18., hétfő

Elhatárolódtunk banyek! Világos?

A meggyújtott Radnóti kötet képe, egyfajta esemény utáni tabletta gyanánt, bejárta a hazai internetet. A valós események után napokkal. Holott voltak előzetesen is jelzések. S a korábban megfogalmazott kérdésre sem tudjuk a választ. Arra nézve, hogy hány esetben szállt ki a tűzoltóság. Az említett képre reflektáló írások megszületését követő újabb napokkal a Fidesz is megnyilatkozott.

Azzal a címmel terjesztve az ezzel kapcsolatos közleményüket, hogy „A Fidesz-frakció elítéli a könyvégetést”. Ha csak idáig jutnánk, a cím már maga is árulkodó. Világosan látszik belőle, hogy nem a Fidesz, csak annak parlamenti frakciója nevében határolódik el az, aki elhatárolódik. Márpedig a frakció nem a párt. A frakció vezetése nem a párt vezetőjének feladata. Orbán Viktor tehát nem határolódik el a párt nevében. Nyitva tartva magának a szélsőségesek felé nyíló ajtót a szavazatoptimalizáló megszólalások, illetve a későbbi koalíciós megbeszélések előtt. Adott esetben a frakcióra, illetve a megszólalási kényszerre kenve az elhatárolódást. Egy, a szélsőségek felé küldött cinkos összekacsintás kíséretében. Melytől azért nem igazán áll messze az, amikor Orbán Viktor embercsoportok megvédéséről fuvolázik. Ahelyett, hogy megvédés helyett a félelmi helyzet elkerüléséért tenne a kormánya valamit. Például a már említett, és a gárdaeseményeket biztosító rendőrséghez hasonlóan kormányzati felügyelet alá tartozó tűzoltóság felléptetésével. De elfogadom, hogy a tűzoltóság csak akkor léphet fel, ha valaki bejelenti a tűzesetet. Igaz, ebből a szempontból kérdéses, hogy mennyire tekinthető a könyvégetők önreklámozása oknak egy utólagos kivizsgálásra. Ezt majd eldöntik az ebben szakemberebbek.

Az elhatárolódásra visszakalandozva az ördögök ennek is ott lapulnak a részleteiben. Mert érdemes elolvasni, az biztos. Még akkor is, ha még csak nem is a frakció vezetőjének, hanem L. Simon Lászlónak, az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottsága elnökének megnyilatkozásáról szól. Idézi azt a gondolatot, hogy a könyvégetők, könyvlistázók az emberek listázásával, és elpusztításával sem maradnak adósak. Az a kísérőmondat válik szemöldökfelhúzást kiváltóvá, miszerint „egy ilyen akció nem lehet más, mint egy marginális kisebbség feltűnési viszketegségének kiélése, esetleg tudatosan szervezett provokáció”. L. Simon László elől talán eldugták a történelemkönyvnek azt a kötetét, amiben megemlékeznek a kezdetben marginális kisebbségként lenézettek későbbi emberirtásairól. Azt pedig tudjuk, hogy a Fidesz kampánypánikja sokkal inkább a parlamentben képviselt demokratikus ellenzék felé irányul. De talán odáig azért mégsem süllyednek, hogy a hungaristák akciójával kapcsolatban is elengedjenek egy kis bajnaigyurcsányozást. Bár abban igaza lehet, hogy provokációról van szó. Provokáció valóban mindenkivel szemben, aki elutasítja mindazt, amit a lángoló Radnóti-kötet jelez, és amit meggyújtói képviselnek.

Az lsimoni hidegzuhany eztán következik: „A Fidesz-frakció nem ül fel az ilyen provokációnak, de szem előtt tartja azon honfitársaink érzéseit, akikben a könyvégetés képsorai fájdalmasemlékeket  ébreszthetnek”. Nem a helyesírási hibákra gondolva a zuhanyrózsa alatt. Sokkal inkább a megfogalmazás értelmetlenségére. Mert még rosszabb, ha értelmezni próbáljuk. Akkor ugyanis az derülhet ki, hogy a Fidesz tesz az egészre. A frakciója provokációnak tartja, tehát szintén tesz az egészre. Nem, hogy fellépne ellene. Ellenben csak kiküldtek egy állásfoglalást. Azok buksiját megsimogatni, akik szerint mégsem teljesen rendjén való a könyvek meggyújtása. S közülük is csak azok buksiját, akiknek az emlékeit felkavarja. Akik még emlékeznek arra, hogy a következő lépés a „házfalakról csorgó vöröslő fájdalom”. Mindenki más le van ejtve. A’la Fidesz. Kísértetiesen emlékeztetve Rogán Antal fellépésére a Horthy-bálvány kapcsán. Amikor nem a templomi szoborállítást, hanem annak sajtóját tekintette kivetni valónak.

S annak, aki szerint a korábbiak túl erőltetett következtetésnek tűnnek, annak érdemes talán elgondolkodni azon a szűkítésen, amit L. Simon László alkalmaz. A közlemény az utózöngékben emlegetett miskolci lángokat ítéli el. Mondandóját az egyetlen, nagyobb nyilvánosságot kapott eseményre reflektálón nyitva. Nem reagálva sem a többi, hasonló eseményre. Ami ezek szerint szóra sem érdemes a Fidesz parlamenti frakciója szerint. Miként az éledő neohorthyzmus is tudtukkal, beleegyezésükkel, és mélységes egyetértésükkel terjed. Az út végén talán majd ott áll Navracsics Tibor, aki addigra már nem csak, hogy nem utasítja vissza Szálasi rehabilitálását, hanem maga vágja át a szalagot nemzet(meg)vezető szobra előtt. Addig meg L. Simon László vonogathatja a vállát: „Elhatárolódtunk banyek! Mi a fenét akarsz még?

Andrew_s

2 megjegyzés:

  1. "„A Fidesz-frakció nem ül fel az ilyen provokációnak, de szem előtt tartja azon honfitársaink érzéseit, akikben a könyvégetés képsorai fájdalmas emlékeket ébreszthetnek”.

    Lefordítom, aki szereti Radnótit, az zsidó, kaptatok Holo-emlékművet, azt kussoljatok.

    Milyen "fájdalmas emlékek" bazmeg??? 3X vagyok, nekem MOST FÁJ, hogy orkok közt kell élnem? Nem ülünk fel a provokációnak, nyjó...

    Na mindegy, ha L . Simonnak ennyi a hozzáfűznivalója Radnótihoz, akkor viszont "ezen felül" az én "érzéseimet" ne "tartsa tiszteletben", hanem húzzon a faszomba.

    Fűegér

    VálaszTörlés

Comments on Facebook