A könyvégető máglyahívők ostobasága

Az írás az emberi információátadás évezredek óta megbízhatónak tekintett formája. Generációkról generációkra képes átadni az ismereteket. Összegyűjtése és örökítése tehát a kultúra továbbadásának eszköze. Nem véletlen, hogy az írás elpusztításának szintén évezredek óta ismert rituáléja és rituális jelentése van.

Jól látható ez ott, ahol az eredmény szó szerint kőbe vésett. A fáraók szellemét is elpusztítani vélték azok, akik haláluk után a nevüket hordozó írásképet levésték a megemlékező falakról, szobrokról. S egyáltalán nem véletlen az, hogy a dogmatikus eszméit féltő egyház a könyvek elégetésével vélte hatalmát megerősíteni. A szellemiség elleni harc szimbolikájával, a könyvekben rejtező szellemiség szimbolikus megsemmisítésével áldozva a pogány ősök emlékének. Nem egy esetben azonban ez kevésnek bizonyult az eretnek, az előre lépő, vagy csak szellemi alternatívát képviselő gondolatok kiküszöbölésekor. A történelem során ezért nem egy esetben áttértek a szellemiség képviselőinek, az embereknek a megsemmisítésére. A vitának ott ugyanis nincs helye, ahol máglyák lobognak, és tűzhalál üvöltése visszhangzik a fülekben. Aki tehát a könyvégetésben, mint a TASZ képviselője, puszta szabálysértést lát, annak talán a történelemkönyvek lapjait sem ártana forgatni. Amíg el nem égetik.

Ám az is világos, hogy a máglyákkal pótolt vita az alapvető ostobaság, a vitától megfutamodó gyávaság eszköze. Amikor magukat felsőbbrendűnek hivők hirdetnek könyvégetést „Megtisztulás éjszakája” néven, akkor tehát világos, hogy nem felsőbbrendűek. Már akkor, ha a vitaképtelenséget, az ismerethiányt, a butaságot, és az érvek hiányát leplezni akaró erőszak nem felsőbbrendű. Az emberi szellem fejlődése azonban már elég régen elválasztotta a Homo sapiens fajt attól az evolúciós úttól, ahol a fogak csattogtatása, és a rágóizmok erőssége képezte a leghatásosabb érvet. Amikor tehát valaki erre az útra, a sallerek, és gyújtósok útjára téved, akkor atavisztikus jelleget hordoz. Biológiailag nem, hanem szellemileg mindenképpen. Az, hogy a megtisztulást könyvégetésben látók elsősorban a zsidók elleni fellépést látják akciójuk céljának, csak erősíti végtelen ostobaságukat. Különösen annak fényében, hogy a pápa az ellenkezőjére hívta fel híveit. Igaz, a könyvégetés szervezői nem is hiszik magukat talán kereszténynek. Ellentétben például a tömeges emberhalálért felelős Horthy szobrának felavatását celebráló lelkésszel.

De a könyvégetők azért sem lehetnek keresztények, mert valami Nap-szimbólumhoz való imát emlegetnek a felhívásukban. Márpedig az égitesthez való imádkozás sokkal inkább az ókori Egyiptomot juttathatja eszünkbe, mintsem a zsidó vallást megreformálni akaró, keresztre feszített ifjú tanítót. A könyvégetéssel megtisztulók tehát valami pogány szektát képviselhetnek, amely a megtört karú keresztet sem nélkülözi jelképrendszerében. Igaz, a névválasztást illetően is lehetnek problémák. Hacsak nem valami más, a hétköznapoktól eltérő naptárat használnak. A megtisztulás éjszakája ugyanis Szent Iván előestéje, amikor a nyári napfordulót ünnepelik. A szerelem, a boszorkánytüzek éjszakája, amikor a termékenységnek adóznak hagyományosan. Arról azonban szintén nem tudunk, hogy az egyház által pogánynak nyilvánított rítus során égettek volna könyveket. S aligha azért, mert az ezt az információt hordozó könyvet is elégették volna.

De ha igen, az is csak arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy könyvet égetni óriási hiba. Az információk elvesztése eredményezheti azt, ha valakik a szvasztikához imádkoznak a szerelemért, és eközben a naptárban is eltévednek. Nem vitatva, hogy a könyvet sokkal egyszerűbb elégetni, mintsem elolvasni azoknak, akiknek ez, valamint a mondandó megértése megugorhatatlan szellemi kihívást jelenthetne. Így különösen jó lenne tudni, hogy hány, könyvekkel kapcsolatos, közigazgatási szabálysértési esetben jártak el eddig. Akár a korábbi évek során.

Andrew_s