2013. december 3., kedd

KDNP: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

A pénzünket? Soha!
András napján meggyalázták Jézus vallását. A Jézus tanításainak követésére alapult vallás egyházának lobbipártja ezen mintha fenn sem akadt volna. Ellenben azonnal kiverte a biztosítékot náluk, amikor az egyházaknak a bevételeit veszélyben érezték. Világosan jelezve a vallás, egyház, párt hármasának értéksorrendjét a KDNP háza táján.

A felhorgadó izgalom oka Gyurcsány Ferenc programhirdetése, melynek egyik pontja az egyházak finanszírozásának újragondolása volt. Ennek kapcsán emlegette a Vatikáni Szerződés felmondását. Kiemelve a hitéleti támogatások és az egyházi privilégiumok megnyirbálását. A szövegkörnyezetből, a hangsúlyokból ugyan kiderül, hogy a felülvizsgálat mire vonatkozna, de a szeretet vallását hirdető egyház lobbistáit ilyen apróság nem zavarta meg. Azonnal közölték, hogy ez borzasztó, mert azonnal csődbe jut az összes iskola, óvoda és minden más, amit az egyház tart kezelésben. Holott a 1999. évi LXX. törvény erre nézve világosan közli, hogy az állami, önkormányzati fenntartású intézményekkel azonos normatíva jár a közszolgálati funkciók ellátásáért. Amikor tehát a Harrach Péter szerint ripacskodó DK-elnököt Pálffy István a közszolgálati funkciók kiesésére hivatkozva támadta, talán ez a törvényi kitétel elkerülte a figyelmét.

Ahogy egyébként már a törvény címe is midőn azt fejtegette, hogy: „hitéleti támogatás és egyházi privilégium Magyarországon nincs”. Az említett törvény címe ugyanis imígyen íródott: „a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről”. Ha tehát a KDNP frakciószóvivőjének igaza van, és nincs hitéleti támogatás, akkor az súlyos törvénysértésnek, és a Vatikánnal kötött szerződés megsértésének a bizonyítéka. Ellenkező, és valószínűbb, esetben, Pálffy István már megint olyasmihez szólt hozzá, amiről fogalma sincs. S ez még akkor is igaz, ha a jelzett törvény kétségtelenül a Horn Gyula által kötött Konkordátumra vonatkozik. Mely megállapodás Semjén Zsolt vezényletével részlegesen újratárgyalásra került.

Semjén Zsolt a jogszabályi környezet megváltozásával indokolta azt, hogy gyakorlatilag betonba öntötték az egyházi kiváltságokat. Megemelve az egyház kezelésében levő oktatási intézmények támogatását, és ezzel privilegizált helyzetbe hozva azokat az állami fenntartású intézményekkel szemben. Egyben normatívan előírva a hitéleti felsőoktatásban résztvevők minimális arányát. Nyilván a szekularizált oktatási rendszert „demonstrálandó”. Ugyanakkor a vatikáni megállapodások akkor is garantálják az egyháznak szánt „adófelajánlást”, ha a lakosság önkéntes adományaként ez nem jön össze. Következésképpen az is befizet egyfajta egyházi adót, aki egy felekezetnek sem a tagja, és templomot is csak képeslapon látott. Márpedig ilyen garantált bevétel nem igazán illet meg még egy vadászati egyesületet sem. Hacsak Semjén tapsonc úr ki nem bulizza, hogy az övé egyháznak minősüljön.

Az persze külön megérne egy nem csak futó gondolatot, hogy az egyházaknak miért is nem a tagok, illetve hívek befizetéseiből kell fennmaradniuk? Az ugyanis kétségtelen, hogy látnak el oktatási, műemlékvédelmi, egészségügyi és hasonló feladatokat. Ezek közösségi támogatása azonban normatív módon megoldható a diákok, ápoltak utáni járó „fejpénz”, illetve a műemlékek esetén a többi műemlék fenntartásához, megóvásához hasonló módon. Amennyiben pedig, mondjuk egy szülő többet szeretne a gyermekének, akkor éppen úgy tud külön áldozni rá, mint egy alapítványi iskolában. Teljesen felesleges a kormányzat által egyházként nem elismert közösségek, valamint a felekezeten kívül állók közös adóforintjaiból finanszírozni a klerikális hierarchiát. Aki támogatni akar egy egyházat elég a perselybe dobni az erre szánt összeget. Azután az egyház úgysem fizet adót. Valamiért a KDNP azonban nem azzal kommentálta Gyurcsány Ferenc mondandóját, hogy: igen, a hitélet támogatása valóban az egyházak belügye, de a Konkordátum másik felét ez természetesen nem érintheti. Valamiért úgy érezték, hogy a teljes, a hitéletet is finanszírozó bevételhez ragaszkodni kell, és ehhez a közszolgálati tevékenység siratását kell csúsztató demagógiaként kiemelni.

Jézus, aki a vagyonok szegények közti szétosztását tekintette norma gyanánt, valahogy aligha így képzelhette annak idején. S mivel hazánkban jelenleg az egyházi tisztviselőknél és a KDNP képviselőinél alighanem többen élnek a szegénységi küszöb környékén, és alatta, elég szemtelenül megy szembe Jézussal a klerikális lobbipárt világlátása. Az persze kérdés, hogy mikor jelenik meg majd a vezérkar egy nagy ivászatán a kéz, melynek nyomán megjelenik az „írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!” (Dán 5, 25).

Andrew_s

7 megjegyzés:

  1. Akinek van elég esze, az tudja, hogy a jelen helyzet nem jó. béklyóban tartja az egyházakat, mert mindig ott van az elvárás, hogy afdunk nekrek pénzt, ti meg cserébe legyetek jók.
    rendesen be kell szedni az egyházi adót, magyarul fizetéswből levonni. csakhogy itt is bejön a probléma. sajnos ma nincsen normális egyházi anyakönyvezés, és sok helyen holt fogalmuk nincsen hogy kitartozik közéjük. külön-külön a keresztelsért, bűnbocsánatért nem szabdna pénzt kérni, ne menjünk vissza a búcsúcédulák korába.
    pluszban természetesen bárki adományozhat az általa szimpatikusnak vélt egyháznak
    közszolgáltatások finanszírozása. én külön nézném a kórházakat és az iskolákat. mert az iskoláknál nem igazán előremutató a fejkvóta. arra kényszerít hogx vegyél fel mindenkit, hogy minnél több pénzed legyen.
    én azt találnám jónak, ha az állam is vmit adna, hiszen az egyházi iskolákban végzettek nagyrésze világi pályára lép, vagyis később ők is adófizető polgárai lesznek egy országnak, másrészt viszont az egyházaknak is kell vmit vállalni, és itt jön be a tandíj kérdése, gimnáziumi szinten mindenképp. merthogy anno 100 éve nem ingyenes volt az egyházi gimnázium. pl a fasori evangélikus gimnáziumban sem, hanem ha evangélikus voltál ennyit fizettél, ha katolikus akkor tripláját, ha meg vzsidó akkor négyszeres tandíjat, és senki nem nyafogott, mert ezenkívűl egyenlőpség volt a falak közt.
    és saját tanrendszere volt az iskolának, amibe a miniszter nem szólhatott bele

    VálaszTörlés
  2. Valójában bárhova harapsz, fáj. Szerintem.
    A fizetésből való levonás azt jelenti, hogy a munkáltató pontos kimutatással rendelkezik a beosztott felekezeti hovatartozásáról. Ha pedig nem egyéni,hanem általános, mint a középkorban a papi tized, akkor Ugyanitt tartunk. Központi elosztás, és a nem hívők, másban hívők, felekezeten kívüliek pénze miért kerüljön a központilag támogatott egyházhoz?
    Az egyházi anyakönyvezés is megbukik ezen a ponton. Attól, hogy valakit a szülei megkereszteltek egyáltalán nem biztos, hogy felnőttként pártolja az adott felekezetet. A ki-, és beiratkozás szabad megválasztása pedig teret ad egy harmadik fél felé a visszaélésre. Ez Magyarország, ahol ennek sajnos történelmi hagyománya van. Bár másutt is előfordult már felekezeti, hitéleti üldöztetés.
    A fejkvóta vaójában sehol nem előremutató. Valójában korrigálható lenne egy kimeneti minősítéssel. De ehhez generáción átívelő, ergo nagykoaliciós oktatáspolitika kellene szerintem. Viszont a fejkvóta az, ami kielégítené azt, amit írsz. "az állam is ad valamit"
    A tandíj pedig szerintem nem ördögtől való. Még felekezeti alapon sem. Aki akar járjon a fasorba, aki akar az járjon a lauderbe, vagy ahova jól esik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Németországban egyházi adó van és ezt az adót az állam szedi be az egyházakkal kötött megállapodás alapján. Jelenleg az állam négy felekezet, a római katolikus, a kálvinista, a luteránus és az ortodox zsidó részére szed adót. Az adófizető az adóbevallásán bejelöli a felekezetét és ha ilyet bejelöl, meg kell fizetnie a jövedelemadójának kb. 8-9%-át kitevő egyházi adót a normális adóján felül. Az egyházhoz nem tartozók tehát kevesebb adót fizetnek. Amennyiben valaki nem kíván ilyen adót fizetni, formálisan ki kell lépnie az egyházból és ezt az adóhivatal ellenőrizheti."

      ennyi. ez lenne a legjobb. aki tag az fizet aki nem tag nem fizet.

      Törlés
  3. vagy te hogyan találnád ezt jónek? hogyan szedjék be a pénzüket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegyük fel, hogy valakit megkereszteltek, de ez az utolsó vallási aktus az életében. Ekkor a kijelentikezés az egyházból mit jelent? Leszedik a keresztvizet? Vagy el kell követni valamit, amitől megtagadja az egyház?
      Amúgy igen. Aki tagnak gondolja magát az fizessen, mint a szakszervezeteknek. Cserébe megkapja az ideológiai érdekvédelmet.
      Beszedni? Minek kellene beszedni? Aki akar adja, aki nem akarja nem adja. Az egyház meg szépen elszámol vale mint egy egyesület. Ha olyat tudnyújtani, amit más nem és sok egyesületi tagja van, akkor jól működik. Ha nem, akkor tönkremegy.
      A kormányzati hatalommal megtámogatott szellemi vagy fizikai megfélemlítés árnyékában egyszerű "nagynak" lenni.

      Törlés
  4. ok, nincs közös beszedés, mindenki önállóan fizeti be az egyházi hozzájárulást. viszont ha nem fizet akkor nem jogosult bizonyos dolgokra. Hollandiában megtörténzt, hogy azoknak akik nem fizették be a pénzt, nem adták ki az úrvacsorát, amikor jöttek be a hívekk, kérdezték, hogy kíván e ma úrvacsorát venni, ha kívánt akkor megnézték, hogy fizetett egy éves hozzájárulást, ha igen akkor kapott egy jegyet ami feljogosította arra hogy megkapja a kenyeret és bort. ez trmészetesen nem követendő példa, sőt.
    de pl ha nem fizeti vki a hozzájárulást, akkor ne lehessen választani presbiternek, felügyelőnek, és egyéb egyházközségiu tisztségekre., plusz ő se válasthasson a közgyűléseken. voltam olyan gyülekezet tagja ahol a felsorolt tisztségek komoly presztizst jelenettek, és pl a felügyelők szinte kampányoltak a győzelemért.
    merthogy ha én nem fizetek be x összeget akkor nem használhatom a teniszpályákat. hiába vagyok beíratkozott tagja az egyetemnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez teljesen természetes. Ha valaki nem fizeti a tagsági díjat, akkor nem tagja a klubnak. Ha nem tagja a klubnak, akkor nem jogosult a fizetős szolgáltatásokra. S akkor nyilvánvalóan nem is választó, és nem is választható.
      Ha valaki a tagságot kényszernek érzi, már régen rossz. Ha viszont önkéntes, akkor képességei, lehetőségei szerint hozzájárul.

      Törlés