KDNP: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

A pénzünket? Soha!

András napján meggyalázták Jézus vallását. A Jézus tanításainak követésére alapult vallás egyházának lobbipártja ezen mintha fenn sem akadt volna. Ellenben azonnal kiverte a biztosítékot náluk, amikor az egyházaknak a bevételeit veszélyben érezték. Világosan jelezve a vallás, egyház, párt hármasának értéksorrendjét a KDNP háza táján.

A felhorgadó izgalom oka Gyurcsány Ferenc programhirdetése, melynek egyik pontja az egyházak finanszírozásának újragondolása volt. Ennek kapcsán emlegette a Vatikáni Szerződés felmondását. Kiemelve a hitéleti támogatások és az egyházi privilégiumok megnyirbálását. A szövegkörnyezetből, a hangsúlyokból ugyan kiderül, hogy a felülvizsgálat mire vonatkozna, de a szeretet vallását hirdető egyház lobbistáit ilyen apróság nem zavarta meg. Azonnal közölték, hogy ez borzasztó, mert azonnal csődbe jut az összes iskola, óvoda és minden más, amit az egyház tart kezelésben. Holott a 1999. évi LXX. törvény erre nézve világosan közli, hogy az állami, önkormányzati fenntartású intézményekkel azonos normatíva jár a közszolgálati funkciók ellátásáért. Amikor tehát a Harrach Péter szerint ripacskodó DK-elnököt Pálffy István a közszolgálati funkciók kiesésére hivatkozva támadta, talán ez a törvényi kitétel elkerülte a figyelmét.

Ahogy egyébként már a törvény címe is midőn azt fejtegette, hogy: „hitéleti támogatás és egyházi privilégium Magyarországon nincs”. Az említett törvény címe ugyanis imígyen íródott: „a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről”. Ha tehát a KDNP frakciószóvivőjének igaza van, és nincs hitéleti támogatás, akkor az súlyos törvénysértésnek, és a Vatikánnal kötött szerződés megsértésének a bizonyítéka. Ellenkező, és valószínűbb, esetben, Pálffy István már megint olyasmihez szólt hozzá, amiről fogalma sincs. S ez még akkor is igaz, ha a jelzett törvény kétségtelenül a Horn Gyula által kötött Konkordátumra vonatkozik. Mely megállapodás Semjén Zsolt vezényletével részlegesen újratárgyalásra került.

Semjén Zsolt a jogszabályi környezet megváltozásával indokolta azt, hogy gyakorlatilag betonba öntötték az egyházi kiváltságokat. Megemelve az egyház kezelésében levő oktatási intézmények támogatását, és ezzel privilegizált helyzetbe hozva azokat az állami fenntartású intézményekkel szemben. Egyben normatívan előírva a hitéleti felsőoktatásban résztvevők minimális arányát. Nyilván a szekularizált oktatási rendszert „demonstrálandó”. Ugyanakkor a vatikáni megállapodások akkor is garantálják az egyháznak szánt „adófelajánlást”, ha a lakosság önkéntes adományaként ez nem jön össze. Következésképpen az is befizet egyfajta egyházi adót, aki egy felekezetnek sem a tagja, és templomot is csak képeslapon látott. Márpedig ilyen garantált bevétel nem igazán illet meg még egy vadászati egyesületet sem. Hacsak Semjén tapsonc úr ki nem bulizza, hogy az övé egyháznak minősüljön.

Az persze külön megérne egy nem csak futó gondolatot, hogy az egyházaknak miért is nem a tagok, illetve hívek befizetéseiből kell fennmaradniuk? Az ugyanis kétségtelen, hogy látnak el oktatási, műemlékvédelmi, egészségügyi és hasonló feladatokat. Ezek közösségi támogatása azonban normatív módon megoldható a diákok, ápoltak utáni járó „fejpénz”, illetve a műemlékek esetén a többi műemlék fenntartásához, megóvásához hasonló módon. Amennyiben pedig, mondjuk egy szülő többet szeretne a gyermekének, akkor éppen úgy tud külön áldozni rá, mint egy alapítványi iskolában. Teljesen felesleges a kormányzat által egyházként nem elismert közösségek, valamint a felekezeten kívül állók közös adóforintjaiból finanszírozni a klerikális hierarchiát. Aki támogatni akar egy egyházat elég a perselybe dobni az erre szánt összeget. Azután az egyház úgysem fizet adót. Valamiért a KDNP azonban nem azzal kommentálta Gyurcsány Ferenc mondandóját, hogy: igen, a hitélet támogatása valóban az egyházak belügye, de a Konkordátum másik felét ez természetesen nem érintheti. Valamiért úgy érezték, hogy a teljes, a hitéletet is finanszírozó bevételhez ragaszkodni kell, és ehhez a közszolgálati tevékenység siratását kell csúsztató demagógiaként kiemelni.

Jézus, aki a vagyonok szegények közti szétosztását tekintette norma gyanánt, valahogy aligha így képzelhette annak idején. S mivel hazánkban jelenleg az egyházi tisztviselőknél és a KDNP képviselőinél alighanem többen élnek a szegénységi küszöb környékén, és alatta, elég szemtelenül megy szembe Jézussal a klerikális lobbipárt világlátása. Az persze kérdés, hogy mikor jelenik meg majd a vezérkar egy nagy ivászatán a kéz, melynek nyomán megjelenik az „írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!” (Dán 5, 25).

Andrew_s