2013. november 2., szombat

Hungaropoliticus aliensis

Annak idején először talán a „Triton gyilkosságok” című sci-fiben (Nemere István) találkoztam azokkal a lényekkel, akik teljes mimikrit, illetve elmébe ágyazódást használva vegyülnek el az emberek között. Az emlékek tévedhetnek, mert a téma örök. Nem egy esetben olyan verziók is megjelentek erre a témára, melyekben politikusok szerepelnek a megszemélyesítettek listáján. Az idegenek azonban könnyen lehet, hogy nem a képzelet szüleményei.

Egy speciális alfajuk kétségtelenül a hazai politikában gyökeresedett meg, és különös jellemzőjük az, hogy a hatalom irányában erőteljes, gyakorlatilag mindent elsöprő tropizmust mutatnak. Ennek köszönhetően a szinte mindig az éppen uralkodó hatalmi irányvonal gócpontjainak környékén lelhetők fel különösen nagy számban. Külső jelek alapján szinte lehetetlen lebuktatni őket. Teljesen emberszerűek, és bárki által a saját faj egyedeiként azonosíthatók. A gyanú árnyéka akkor vetülhet rájuk, ha konkrét, konzisztens, és a hatalmi centrumban található személlyel szembeni véleményre próbáljuk kényszeríteni az idegen faj tagjait. Ebben az esetben megszűnik számukra a logikus fellépést biztosító mentális pajzs, és mindenféléket kezdenek beszélni. Többségi érdekről, a cselekvésük korlátozottságairól, és a tropizmusuk tárgyát többé-kevésbé mentő körülményekről.

Az ösztönös védelmi reakcióik folytán szinte automatikusan kerülik az ilyen logikai, illetve cselekvési krízishelyzeteket. Ugyanakkor nyilvánvalóan hárító, elsősorban felelősségelhárító mechanizmusok is biztosítják, hogy a hatalomhoz mind közelebb kerülhessenek. Így a centrális vezetők helyetteseiként, államtitkári, miniszteri székekben is gyakran felbukkannak. Olykor tömegszervezetek vezetőinek álarcát is felvehetik. Ez utóbbi esetben kifejezett látszattevékenységekkel, mondvacsinált akciókkal biztosítják, hogy kerülő úton, de mégis valahogy a hatalom közelébe férkőzhessenek. Amit, mint írtam a szinte tökéletes mimikri is elősegít. A morfológiai hasonulás olyan tökéletes, hogy csak mentális erőkifejtésre lazul meg annak erőteljes belső kontrollja.

Ilyenkor gyorsan kiderül, hogy a humanoid látszat csak a külsőségekben nyilvánul meg. A plasztikus külső azonban csak az erős izomzat állandó munkájával tartható fenn. Jól mutatja ezt az, amit a nyelvüknek látszó izomcsoport esetében megfigyelhetünk. Melynek erőteljes mozgatásával nem csak beszélni képesek, hanem elöljáróik higiéniai igényeit is bármikor képesek kielégíteni. Ugyanakkor az erőteljes izomzat a tartásukban a gerinc látszatát is biztosítja. Mentális erejükkel a röntgensugarakat is képesek befolyásolni. Orvosilag szinte tökéletes csontozat képét láttatva a felvételeken. Azonban ez csupán a látszat. Valós gerinccel ugyanis nem rendelkeznek. Pusztán a hatalomból, és kinyalt emésztési melléktermékekből táplálkozó erejük hiteti el a közvetlen környezettel. Már akkor, ha nem fajtabeli. Mert ebben az esetben a gerinctelenekre jellemző csúszkálásba kezdenek, melyet kölcsönös nyalakodás, valamint a hatalom részleges megosztása kísér.

Számos ismertetőjegyet fellelhetünk a hazai csúcspolitika és kísérőinek viselkedésében. Legutóbb a pedagógusokat képviselő egyik szakszervezet vezetője bukott le egy interjú kapcsán. Akiről azért már korábban is sejteni lehetett, hogy gerinc helyett csak valami, a nyelvének mintegy meghosszításaként kifejlődött speciális izomköteget birtokol.

Andrew_s

A Propelleren szintén olvasható

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook