Annak idején először talán a „Triton gyilkosságok” című sci-fiben (Nemere István) találkoztam azokkal a lényekkel,
akik teljes mimikrit, illetve elmébe ágyazódást használva vegyülnek el az
emberek között. Az emlékek tévedhetnek, mert a téma örök. Nem egy esetben olyan
verziók is megjelentek erre a témára, melyekben politikusok szerepelnek a
megszemélyesítettek listáján. Az idegenek azonban könnyen lehet, hogy nem a
képzelet szüleményei.
Egy speciális alfajuk kétségtelenül a hazai
politikában gyökeresedett meg, és különös jellemzőjük az, hogy a hatalom
irányában erőteljes, gyakorlatilag mindent elsöprő tropizmust mutatnak. Ennek
köszönhetően a szinte mindig az éppen uralkodó hatalmi irányvonal gócpontjainak
környékén lelhetők fel különösen nagy számban. Külső jelek alapján szinte
lehetetlen lebuktatni őket. Teljesen emberszerűek, és bárki által a saját faj
egyedeiként azonosíthatók. A gyanú árnyéka akkor vetülhet rájuk, ha konkrét,
konzisztens, és a hatalmi centrumban található személlyel szembeni véleményre
próbáljuk kényszeríteni az idegen faj tagjait. Ebben az esetben megszűnik
számukra a logikus fellépést biztosító mentális pajzs, és mindenféléket kezdenek
beszélni. Többségi érdekről, a cselekvésük korlátozottságairól, és a
tropizmusuk tárgyát többé-kevésbé mentő körülményekről.
Az ösztönös védelmi reakcióik folytán
szinte automatikusan kerülik az ilyen logikai, illetve cselekvési
krízishelyzeteket. Ugyanakkor nyilvánvalóan hárító, elsősorban felelősségelhárító
mechanizmusok is biztosítják, hogy a hatalomhoz mind közelebb kerülhessenek.
Így a centrális vezetők helyetteseiként, államtitkári, miniszteri székekben is
gyakran felbukkannak. Olykor tömegszervezetek vezetőinek álarcát is felvehetik.
Ez utóbbi esetben kifejezett látszattevékenységekkel, mondvacsinált akciókkal
biztosítják, hogy kerülő úton, de mégis valahogy a hatalom közelébe
férkőzhessenek. Amit, mint írtam a szinte tökéletes mimikri is elősegít. A
morfológiai hasonulás olyan tökéletes, hogy csak mentális erőkifejtésre lazul
meg annak erőteljes belső kontrollja.
Ilyenkor gyorsan kiderül, hogy a humanoid
látszat csak a külsőségekben nyilvánul meg. A plasztikus külső azonban csak az
erős izomzat állandó munkájával tartható fenn. Jól mutatja ezt az, amit a
nyelvüknek látszó izomcsoport esetében megfigyelhetünk. Melynek erőteljes
mozgatásával nem csak beszélni képesek, hanem elöljáróik higiéniai igényeit is
bármikor képesek kielégíteni. Ugyanakkor az erőteljes izomzat a tartásukban a
gerinc látszatát is biztosítja. Mentális erejükkel a röntgensugarakat is
képesek befolyásolni. Orvosilag szinte tökéletes csontozat képét láttatva a
felvételeken. Azonban ez csupán a látszat. Valós gerinccel ugyanis nem rendelkeznek.
Pusztán a hatalomból, és kinyalt emésztési melléktermékekből táplálkozó erejük
hiteti el a közvetlen környezettel. Már akkor, ha nem fajtabeli. Mert ebben az
esetben a gerinctelenekre jellemző csúszkálásba kezdenek, melyet kölcsönös
nyalakodás, valamint a hatalom részleges megosztása kísér.
Számos ismertetőjegyet fellelhetünk a hazai
csúcspolitika és kísérőinek viselkedésében. Legutóbb a pedagógusokat képviselő
egyik szakszervezet vezetője bukott le egy interjú
kapcsán. Akiről azért már korábban
is sejteni lehetett, hogy gerinc helyett csak valami, a nyelvének mintegy
meghosszításaként kifejlődött speciális izomköteget birtokol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése