A Horthy-szellem fehérlovas sámánvonulása

Fotó: EISimay

A Jobbik felvonul egy Horthyra emlékező menettel. Az ellenzék csendben tiltakozik. Egy fehér ló végig vonul a Bartók Béla úton. A rendőrség kíséri a menetet. Ez az életkép fogadta a környéken járókat vasárnap délután. Az egykori Horthy Miklós úton.

S az is, hogy a menetben helyet kapott egy sámándobos is. Futó kétségeket ébresztve aziránt, hogy a fehér ló vajon az emlékezést szolgálja vagy majd áldozati állat lészen. Egyben felvetve azt a nem kevésbé fogas kérdést is, hogy a Don-kanyarba vezényelt hadsereggel tábori lelkészek, illetve papok vagy tábori sámánok tartottak-e? A véráldozat mértékét tekintve akár sámánok is lehettek volna. Bár őseinkről nem elterjedtek az olyan legendák, hogy kiterjedten űztek volna emberáldozattal járó szertartásokat. Miközben a második világégés mégis csak jelentős emberáldozattal járt. A sámánokról pedig majd meg lehet kérdezni azokat a katonákat, munkaszolgálatosokat, akik a mai napig nem értek vissza a frontokról. Ahogy arról is beszámolhatnának, hogy milyen örömmel vettek részt ebben a csapatmegsemmisítő kiküldetésben.

Míg nekünk nem, Horthy Miklósnak már közvetlen információi lehetnek tőlük. Már akkor, ha nem tiltották ki a túlvilági kaszinókból. Azzal a fehér lóval egyetemben, melyen az Antanttal lezsírozott megegyezés után bevonult Budapestre. Véletlenül sem találkozva az onnan éppen kivonuló román haderőkkel. Bátran lovagolva szembe a semmivel. A hatalom felé. Most viszont kantáron vezetett fehér ló és sámán dukált a Jobbik megemlékezéséhez. Még szerencse, hogy hivatalosan nincs antiszemitizmus. Különben a félmillió zsidó haláláért felelős kormányzóra emlékezve talán országos gyásznapot is elrendeltek volna. Hivatalosan kötelezővé téve a könyvégetést, mint az ostobaság ceremóniáját. Így csak rendőri felvezetéssel vonulhattak fel a tengertelen tengernagyra emlékező gárdaegyenruha-szerűségesek is.

De a rendőri kíséret felvonulása csak az egyik oldala természetesen ennek a sámándobos zászlólengetésnek. Az, hogy nem verbuválódik százezres ellentüntetés sokkal szomorúbb. Azt jelzi ugyanis, hogy a kormányzati törekvések a szélsőségeknek biztosítandó hallgatólagos támogatásra, és az ellenzők tömeges megfélemlítésére sikeresek voltak. Egy újabb lapot lehet tehát kipipálni a weimari szakácskönyvből. Az ugyanis nagyon derék, hogy az ellenzék tiltakozik. Az legalább ilyen derék lesz, ha az egyházak is csatlakoznak a tiltakozáshoz. Ám mindaddig nem több pótcselekvésnél, amíg tevőlegesen csak távolról, illetve távolságtartással reklamálnak, és közelről annyira lépnek fel egy ilyen felvonulás ellen, mint a bálványszenteléskor. Mert távolról a hatóságokra mutogatni sokkal egyszerűbb.

Az persze egy más kérdés, hogy amikor a lopakodó Horthy-kultusz jegyében Lezsák Sándor azt találta mondani, hogy a kenderesi újratemetés ellenséges politikai légkörben zajlott, az ellenzék akkor is hallgatott. De legalábbis nem igazán volt hangos a média a szavuktól. Attól, hogy az Országgyűlés alelnöke aligha fedte fel a teljes igazságot. Az a ceremónia ugyanis az akkori hazai politikai vezetés, az Antall-kormány tudtával, beleegyezésével és támogatásával jött létre. A világban kétségtelenül csodálkozást kiváltva. De a kormányzati támogatás aligha az ellenséges politikai légkört jelezte.

Ha ugyanis mégis így lenne, akkor jelenleg is ellenséges politikai légkör kíséri a hazai vezetés részéről a neohorthyzmust. Unortodoxan negatív légkör. Építve az unortodox demokráciát. Horthy Miklós lovas-szobrával.

Andrew_s

A Propelleren szintén olvasható