Halottak napjára

Távoli ősökre

Emlékezve tudjuk

Hitük ezer volt

De közös lett útjuk.

Ezer-, millió-szám

Odaát időznek

Akár ős-villámban,

Vagy imában hittek

Holtukat szentelte

Varázsló vagy pápa

Nem tudni hol köszönnek

Majd reánk a mába’

Mert hordozzuk magunkban

Mindőjük emlékét

Imáét, villámét,

Villámnak dörgését

Bármit féltek, hittek

Bármit is reméltek

Eltűnve a ködben

Immár megbékéltek

Mécsest gyújtva értük

Magunk, velük vagyunk

Tudván-tudva közben,

Hogy mi is meghalunk

Olšanské hřbitovy
Fotó: EISimay

Simay E.I. 2013. november 2.