Nemzeti rákhoz nemzeti koporsót

Forrás: www.layoutsparks.com

A komolyság, és a nyugalom megőrzésének egyik biztos módja lehet, ha az ember nem olvassa a híreket. Mert akkor, amikor először olvastam, hogy egy közbeszerzést az Egyesült Nemzeti Koporsógyártó Konzorcium nyert, kicsit nehéz volt elsőre komolynak hinni a hírt. Aztán rájöttem, hogy csak ilyen névvel bízhattak talán a közbeszerzés megnyerésében.

Az vesse tehát rájuk az első követ, aki egy nagyobb állami megrendelés reményében biztosan nem alakítana egy nemzeti konzorciumot. Mert azért nem mindenki olyan csókos, hogy minden talpnyaló gesztus nélkül megrendelést kapjon. Olyan meg aztán végképpen kevés van, mint a Közgép. Nem, hogy nem kell Nemzeti Közgépnek kikeresztelkednie a reformáció jegyében, hanem még talán ennek a cégnek, és vezetőjének gazsulál az egyszerű földi halandó. Meg néha a félistenítenett miniszterelnök is. Elvégre sosem lehet tudni, hogy milyen emlékek vannak elraktározva az egykor volt kollégiumi évekből. Így aztán az egyszeri pályázóknak mégis csak biztosabb lehet a Budapesti Temetkezési Intézetnél Nemzetiként bejelentkezni. Ha pedig koporsót gyárt, hát Nemzeti Koporsókészítőkként nyújtva be a pályázatot. Mert nettó 166 millió forint nagy pénz lehet a nem túl jól ellátott Nyírségben. S ennyi pénzért Simicska Lajos le sem hajolna.

A hírt tehát komolyan vettük, megemésztettük, és mégis ott liheg a kisördög a sorok között. Azzal, hogy koporsókészítésnél a nemzetben gondolkodni elég közeli gondolat a nemzethalálhoz. Különösen azt követően okozva kognitív? disszonanciát, hogy maga a miniszterelnök adta le a gyerekszülési rendelést Kaposváron. Mondhatni, a nemzeti gyerekek születésének tömegét látva kívánatosnak. Ellensúlyozandó a nemzetietlenül elhalókat, és a még nemzetietlenebb kitántorgókat. Azokat, akik nem átallják nem beérni egy meggyújtott Radnóti kötet hamvaival, és egy ködös vízióval a nemzeti nemzet nemzetiességi nemzet-programjáról. Nemzeti módon, akár maguk által elkaparva tenmagukat ennek keretében. A nemzeti szociális temetés keretében. Belefekvén a nemzeti koporsókonzorcium nemzeti koporsójába. Csendben mormolva magába a nemzeti himnuszok közé emelt szózat sorait:

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

Miközben a sok nemzetieskedőn nemzetivé átnevezett intézmény, szervezett, egylet, és cég láttán korántsem biztos, hogy Vörösmarty Mihály nem bujdokolna messzire. Az ő korában ez sokkal egyszerűbb volt. Nem kellett nemzeti költőnek hívnia magát ahhoz, hogy költőnek és hazafinak tartsák. Elég volt pusztán tennie a dolgát. Nem szómágiákon múlt, hogy híve-e az országnak vagy sem. Nem kérte tőle senki számon azt a készséget, hogy egy perc alatt hányszor tudja kimondani a „bukott Habsburgok tehetnek mindenről” varázsszavakat. Talán nem lett volna koszorús költő, ha ezen múlik. Ki tudja? Nyomát azonban az ilyen tendenciáknak nem látjuk költészetében. Holott nyilván érte öröm és bánat. De miközben a hazaszeretetre buzdított, nem írt egy sort sem arról, hogy eközben görcsös gyűlöletet kell érezni mindeni mással szemben. Ráadásul még olyan, a nemzeti nemzetieknek talán a hazaárulással határos gondolatokat is le merészelt írni, hogy:

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

"Egy ezredévnyi szenvedés

Kér éltet vagy halált!"

Világosan jelezve, hogy a világhoz képesti megmérettetésben is bátran kiáll a haza nevében. Nem ellenségeket, hanem mércét lát a világban. Amihez fel lehet, és fel kell tudni nőni. Mert különben jöhetnek a nemzeti koporsókészítők és elhantolhatják a Nemzetet. Nem amit ma magát szeretetnélküli keresztények hívő, a nemzetietlen könyvégetők, és a velük összekacsintó templomi bálványállítók szabnak nemzetnek, hanem amit valóban generációk alakítottak olyannak, amilyen. Nem satuban reszelgették a nemzeti vezetőknek magukat hazudók. Akik azt a látszatot keltik, hogy minden attól válik jobbá, ha elébiggyesztik, hogy nemzeti.

Mert a nemzeti koporsóban a kukacok is elegánsabban zabálják fel azt, aki a nemzeti dohányboltban vett füstölnivalótól kap rákot. Mert az nemzeti rák. Mely nem a dohányboltokban, hanem a szavakból fétist gyártó, jelképeket, szavakat kisajátító hatalomtól ittas lelkekben rág.

Andrew_s