A Blue Stockings Society, amit hazánkban Kékharisnya Társaságként ismerünk, a maga korában komoly társadalmi szerepet töltött be.
Például abban, hogy a nők tanulmányi előmenetelét, tudományos munkásságát
elismertessék. A társaság megemlítésének aktualitását az adja, hogy a minap, november 27.-én volt társaság egyik tagja halálának
évfordulója. Azé, aki nélkül a mai számítástechnika sem úgy nézne ki, ahogy ma
ismerjük.
A hölgy Augusta Ada Byron néven született,
és Lovelace grófnőjeként halt meg mindössze 36 évesen, rákban. Mai, de akkori
szemmel sem hosszúnak tekinthető élete során igen sokat tett a női tudósok
elismertetéséért. Ő maga matematikus volt, és így érthető érdeklődést
tanúsított minden iránt, ami ezzel a tudománnyal, illetve a számítási munkák,
levezetések megkönnyítésével volt kapcsolatban. Ez az érdeklődés az, aminek
máig haszonélvezői vagyunk. Ugyanis lord Byron lánya volt az, aki leírást
készített a Charles Babbage által tervezett számítógéphez. Mely szerkezet
mechanikus úton működött ugyan, de műveletszervezése a később, és ma is
alkalmazott Neumann-elvű szerkezetekkel is mutat némi rokonságot. A géphez
készített leírásokon túl lady Lovelace, ahogy ma mondanánk, menedzselte és
támogatta is a feltalálót.
Ami korántsem lehetett abban az időben
minden nehézségtől mentes feladat. Különösen, mivel a különben zseniális feltaláló
állítólag korántsem volt az úri társaság kedvence. Könnyen lehet tehát, hogy
Ada Byron támogatása nélkül névtelenül porladna. Találmányával egyetemben. Mely
találmányhoz állítólag maga a támogató is szállított programokat. Részben ennek
állítottak emléket a programnyelvek fejlesztői. Pontosabban az a csapat, amelynek
tagjai az egyik első számítógépes nyelvet a grófnőről nevezték el Ada-nak. S
amely nyelvet a Kékharisnyás hölgy születésnapján, 1980. december
10-én, szabványosítottak. Az informatika fejlődésében betöltött szerepe alapján
azonban méltó az a vélemény, hogy tulajdonképpen a tudományosan megalapozott
számítástechnika „szülőanyja”.
Miközben szó nincs arról, hogy
visszahúzódó, a családjától eltávolodó nő lett volna. Három gyermeknek adott
életet. Példázva azt is, hogy a kékharisnyákhoz később hozzákötött, nem egyszer
pejoratív felhangok korántsem jellemezték az eredeti társaságot. Részben talán
azok hatására is, akik a tudományos, oktatási munkásságot nem az
önmegvalósításuk eszközének, hanem egyfajta szociális pótcselekvésnek, öncsődjük
kifogásaként tekintették. Azonban ez egy másik, ráadásul mindkét nem számos
mozgalmára igaz megállapítás lenne. S hosszas taglalása olyan mértékben
árnyékolná be a grófnő emlékét, ami méltatlan lenne hozzá.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése