Orbán Viktort elérte a vég. Erről adott
tanúbizonyságot a köznyelvben királyinak tekintett televíziós csatorna műsorában.
Mielőtt bárki rohanna bekapcsolni a TV-t, az adás 2013. november 15.-én volt.
De az adás interneten is visszanézhető. A felvételen hiába keresné bárki a hírt a miniszterelnök lemondásáról. S
mégis.
Még annak idején emlékezhetünk arra, hogy
Schmitt Pál lemondásának előjátéka egy elhíresült televíziós interjú volt. Ebben
jelentette be, többek között, újbóli doktorálásának szándékát. Egy olyan mikrofonállvánnyal
ülve szemben, akinek egy etikai dá-dát fialt az említett fellépés. Az említett
feddés óta oly hallgatag újságíró szövetség, a MÚOSZ részéről. Míg eközben komoly piros
pettyeket kapott a kormányzó hatalom részéről. Mert nem kirúgták, s így nem is a fenekére
érkeztek a pettyek, és nem is patkó alakúaknak bizonyultak. Bár, a jelenleg már
csak volt államfővel közös fellépése nyomán eléggé kilógtak a „spontán” felszopáskérdezés lólábai. Az azonban
kétségtelen, hogy miközben látszólag még védték a köztársasági elnököt, már fogalmazták a
kilövési engedélyét. Aminek következtében le is mondott. Ezért merülhet fel az a
gondolat, hogy talán a november idusán lezajlott exkluzív szózat a
miniszterelnöktől szintén nagy események előszele lehet.
A műsor mikrofontartója ugyanis nem más
volt, mint az egykori Schmitt-interjú obersovszky-díjas riportere. Maga
Obersovszky Péter személyesen. A kockázat nélküli kérdések virtuóza, a semmitmondó
közbeszólások nagymestere maga. A miniszterelnöktől alighanem komoly
bátorságpróba lehetett vele szemben leülni, és várni a kérdések pattogó
áradatát. Gondolom, a legnagyobb próbatétele az lehetett a miniszterelnöknek,
hogy emlékezzen a valószínűleg előre egyeztetett kérdésekre kidolgozott válaszokra.
Különösen, mivel igen komoly opponensek elemzésére számíthatott. Rogán Antal, a
Fidesz és Barcza György, a Századvég részéről. Ahogy a !!!444!!! szerzője is megemlíti,
gyakorlatilag garantáltan lezsírozott haknit bemutatva a nagyon lenézett, és
ezért a fellépők szemében inkább kisérdeműnek tűnő közönségnek. Az, hogy Orbán
személyében mennyire gyáva, az ebben az esetben talán nem is lényeges. A
korábbi fellépések alapján tudhatjuk, hogy meglehetősen. Sokkal
jelentősebbnek tűnik, hogy „kollegái” sem merik megkockáztatni azt, hogy a
miniszterelnök valóban spontán kérdésekre kelljen előkészítetlen válaszokat
adnia.
Mert a felkérdező-bajnokok kérdéseit, a
Rákosi elvtárs korszakában is megörökített úttörő hadak elvárás-vezérelte
örömkitöréseit mégsem lehet ilyen előkészítetlen helyzeteknek tekinteni. Ahogy az sem tartozik ezek közé, hogy a
szavainak elemzését csak kipróbált elvtársaknak engedik meg a műsor keretei
között. Nagyon pontosan utalva arra a nem mellékes helyzetre, hogy csak
mesterséges körülmények között hihető szövegeket hallunk a kormányfőtől. Ennek a gondosan preparált kommunikációs buroknak az egyik mozaikkockája a miniszterelnök megbundázottan
közreadott párizsi úti-beszámolója. De tulajdonképpen ide tartoznak azok a
látszatpolitikai tevékenységek is, amelyek legalább sokba is kerülnek. Legutóbb
például az MTK-nak
beígért milliárdok. Mert a látszatért semmi sem drága, és addig sem kell
szembesülni a valós problémákkal. Valahogy úgy, ahogy Schmitt Pál emlékezetes
interjújában a sportolói múlttól kezdve, éppen csak a gyermeki spenótfogyasztás
szintjére nem kérdezett le a riporter. Elfogyasztva ezzel a legfontosabbat a
valóban lényegi, akkor a plágiumot érintő kérdések elől. Az időt!
Jellemző tehát az, ha Orbán Viktornak ugyanarra
a riporterre van szüksége, aki annak idején jelesre vizsgázott ebből. A szakmai
leírtság állapotában meg amúgy sincs más választása, mint lojálisnak lenni
Orbán Viktorhoz. Az időhúzás is tetten érhető, mivel gyakorlatilag olyan
körülményeket teremtettek, amelyek között bármi elhangozhat. Aztán a valós
értékelés már csak utólag, sokkal kisebb csinnadratta közepette folyhat majd
le. Nagyon komolyan jelezve azt, hogy a miniszterelnök kifogyott a valós
mondanivalókból. Forradalom? Volt már. Szabadságharc? Minden bokorért.
Eredmények? Még időutazásban is jobban teljesítünk. Ellenségek? Mindenki,
mindenhol. Bárhol. Kellenének a tények, és azok valós magyarázata. Például az,
hogy a mezőgazdasági rekordtermés nélkül mennyi is a gazdaság
teljesítőképessége? Közel nulla? Mi lesz, ha jövőre aszály lesz? Mi lesz az
energiaköltségekkel, ha tartósan kemény fagyok jönnek? Miből kerülnek
kifizetésre majd egy aszályos év után az állampapírok beígért hozamai? Ezekre
valójában adós a miniszterelnök a válasszal. Ami azért nem túl feltűnő, mert a
kormányfőnek ezeket a kérdéseket egy előre berendezett stúdióhakniban fel sem
teszik a valós válasz igényével.
Obersovszky Péter ezek elől is elveszi az
időt. Már csak az a kérdés, hogy Orbán Viktor mikor jön rá a választalanság csapdájára.
Arra, hogy éppen úgy ott lehet hagyni a megválaszolatlan kérdések
oroszlánvermében, ahogy annak idején ő küldte gladiátor-arénába, majd áldozta
be Schmitt Pált. S nagyjából ugyanannyian fogják megkönnyezni. A pártjában is.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése