2013. november 16., szombat

Orbán az Obersovszky-karabély célkeresztjében

Orbán Viktort elérte a vég. Erről adott tanúbizonyságot a köznyelvben királyinak tekintett televíziós csatorna műsorában. Mielőtt bárki rohanna bekapcsolni a TV-t, az adás 2013. november 15.-én volt. De az adás interneten is visszanézhető. A felvételen hiába keresné bárki a hírt a miniszterelnök lemondásáról. S mégis.

Még annak idején emlékezhetünk arra, hogy Schmitt Pál lemondásának előjátéka egy elhíresült televíziós interjú volt. Ebben jelentette be, többek között, újbóli doktorálásának szándékát. Egy olyan mikrofonállvánnyal ülve szemben, akinek egy etikai dá-dát fialt az említett fellépés. Az említett feddés óta oly hallgatag újságíró szövetség, a MÚOSZ részéről. Míg eközben komoly piros pettyeket kapott a kormányzó hatalom részéről. Mert nem kirúgták, s így nem is a fenekére érkeztek a pettyek, és nem is patkó alakúaknak bizonyultak. Bár, a jelenleg már csak volt államfővel közös fellépése nyomán eléggé kilógtak a „spontán” felszopáskérdezés lólábai. Az azonban kétségtelen, hogy miközben látszólag még védték a köztársasági elnököt, már fogalmazták a kilövési engedélyét. Aminek következtében le is mondott. Ezért merülhet fel az a gondolat, hogy talán a november idusán lezajlott exkluzív szózat a miniszterelnöktől szintén nagy események előszele lehet.

A műsor mikrofontartója ugyanis nem más volt, mint az egykori Schmitt-interjú obersovszky-díjas riportere. Maga Obersovszky Péter személyesen. A kockázat nélküli kérdések virtuóza, a semmitmondó közbeszólások nagymestere maga. A miniszterelnöktől alighanem komoly bátorságpróba lehetett vele szemben leülni, és várni a kérdések pattogó áradatát. Gondolom, a legnagyobb próbatétele az lehetett a miniszterelnöknek, hogy emlékezzen a valószínűleg előre egyeztetett kérdésekre kidolgozott válaszokra. Különösen, mivel igen komoly opponensek elemzésére számíthatott. Rogán Antal, a Fidesz és Barcza György, a Századvég részéről. Ahogy a !!!444!!! szerzője is megemlíti, gyakorlatilag garantáltan lezsírozott haknit bemutatva a nagyon lenézett, és ezért a fellépők szemében inkább kisérdeműnek tűnő közönségnek. Az, hogy Orbán személyében mennyire gyáva, az ebben az esetben talán nem is lényeges. A korábbi fellépések alapján tudhatjuk, hogy meglehetősen. Sokkal jelentősebbnek tűnik, hogy „kollegái” sem merik megkockáztatni azt, hogy a miniszterelnök valóban spontán kérdésekre kelljen előkészítetlen válaszokat adnia.

Mert a felkérdező-bajnokok kérdéseit, a Rákosi elvtárs korszakában is megörökített úttörő hadak elvárás-vezérelte örömkitöréseit mégsem lehet ilyen előkészítetlen helyzeteknek tekinteni. Ahogy az sem tartozik ezek közé, hogy a szavainak elemzését csak kipróbált elvtársaknak engedik meg a műsor keretei között. Nagyon pontosan utalva arra a nem mellékes helyzetre, hogy csak mesterséges körülmények között hihető szövegeket hallunk a kormányfőtől. Ennek a gondosan preparált kommunikációs buroknak az egyik mozaikkockája a miniszterelnök megbundázottan közreadott párizsi úti-beszámolója. De tulajdonképpen ide tartoznak azok a látszatpolitikai tevékenységek is, amelyek legalább sokba is kerülnek. Legutóbb például az MTK-nak beígért milliárdok. Mert a látszatért semmi sem drága, és addig sem kell szembesülni a valós problémákkal. Valahogy úgy, ahogy Schmitt Pál emlékezetes interjújában a sportolói múlttól kezdve, éppen csak a gyermeki spenótfogyasztás szintjére nem kérdezett le a riporter. Elfogyasztva ezzel a legfontosabbat a valóban lényegi, akkor a plágiumot érintő kérdések elől. Az időt!

Jellemző tehát az, ha Orbán Viktornak ugyanarra a riporterre van szüksége, aki annak idején jelesre vizsgázott ebből. A szakmai leírtság állapotában meg amúgy sincs más választása, mint lojálisnak lenni Orbán Viktorhoz. Az időhúzás is tetten érhető, mivel gyakorlatilag olyan körülményeket teremtettek, amelyek között bármi elhangozhat. Aztán a valós értékelés már csak utólag, sokkal kisebb csinnadratta közepette folyhat majd le. Nagyon komolyan jelezve azt, hogy a miniszterelnök kifogyott a valós mondanivalókból. Forradalom? Volt már. Szabadságharc? Minden bokorért. Eredmények? Még időutazásban is jobban teljesítünk. Ellenségek? Mindenki, mindenhol. Bárhol. Kellenének a tények, és azok valós magyarázata. Például az, hogy a mezőgazdasági rekordtermés nélkül mennyi is a gazdaság teljesítőképessége? Közel nulla? Mi lesz, ha jövőre aszály lesz? Mi lesz az energiaköltségekkel, ha tartósan kemény fagyok jönnek? Miből kerülnek kifizetésre majd egy aszályos év után az állampapírok beígért hozamai? Ezekre valójában adós a miniszterelnök a válasszal. Ami azért nem túl feltűnő, mert a kormányfőnek ezeket a kérdéseket egy előre berendezett stúdióhakniban fel sem teszik a valós válasz igényével.

Obersovszky Péter ezek elől is elveszi az időt. Már csak az a kérdés, hogy Orbán Viktor mikor jön rá a választalanság csapdájára. Arra, hogy éppen úgy ott lehet hagyni a megválaszolatlan kérdések oroszlánvermében, ahogy annak idején ő küldte gladiátor-arénába, majd áldozta be Schmitt Pált. S nagyjából ugyanannyian fogják megkönnyezni. A pártjában is.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook