Ne számolj Klinghammerrel!

A szociálpolitika, illetve a munkaerő-politika belekeverése az oktatáspolitikába korántsem új jelenség. Az oktatási intézményekben berendezni a potenciális munkanélküliek csapdáját akár hasznos is lehet. Már akkor, ha később valós munkalehetőséget tud a társadalom kínálni a képzettebb emberfőknek. Aljasság azonban az oktatási csapdából egyenesen egy szociális csapdába juttatni az embereket.

Ehhez, mintegy elöljáróban érdemes lehet áttekinteni pár olyan tényezőt, amit átlagos műveltséget feltételezve triviálisan ismertnek is feltételezhetnénk:

1. A felsőoktatási tanulmányok ideje ma Magyarországon 3, illetve 5 év;
2. Az ember esetében a terhesség általában kilenc hónap;
3. A gyermek szocializációjában a kezdeti évek a legjelentősebbek;
4. A megszületett gyermek felnevelése hosszú évek családi áldozatvállalásának eredménye;

S a fentiek során kiegészítésként megjegyezhető, hogy a család ebben az esetben a biológiai, illetve szociológiai értelemben vett család. Nem az a beszűkült felfogással szemlélt jogi állapot, amit a kormánypárt klerikális platformja próbál ráerőltetni a társadalomra. Ellenben ettől függetlenül is érdemes talán az említett pontokban szereplő időtartamokra egy pillantást vetni. Különösen annak a sajtótájékoztatónak a kapcsán, amit egy valamikor talán tényleg eredményes, egykori egyetemi hatalmasság tartott 2013. november 24.-én, vasárnap. Többek között a kormányzati intézkedések promotálásának a céljából.

A HVG tudósítása alapján Klinghammer István szerint több ezer hallgatót érinthet a diplomás-GYED bevezetése. Mely „diplomás-GYED” kifejezés önmagában is egy nagy átverés. Aki hallgató, annak akkor van diplomája, ha másoddiplomás, illetve doktori képzésben vesz részt. Szigorúan véve tehát az első diplomáért küzdők tehát alanyi jogon kiszorulhatnak ebből az ellátásból. A hallgatói-, esetleg főiskolás-GYED kifejezőbb lehetne, de fogadjuk el a szomorú tényt. A törvényhozók szövegértelmezési gondokkal küzdenek, illetve eleve beépítik a későbbi szűkítés lehetőségét a megfogalmazások sorai közé. Miközben a „főiskolás-GYED” például eleve mottóvá sugallná a „Diákok! Óvszereket használat előtt eldobni!” utasítást. Ami olyan nyílt áthallást jelentene Ratkó Anna elveihez, hogy ezt a neoratkoista felhangot mégsem merik egyelőre felvállalni a törvényhozásban.

Az is nyilvánvaló, hogy a juttatott 70-80 ezer forintos havi juttatás, tekintettel arra, hogy ebből a szülőnek és gyermekének kellene tudniuk megélni, alig több a közrabszolgák díjazásánál. Így tulajdonképpen egy speciális közmunkaprogramnak is felfogható az a csomag, amit a felsőoktatási államtitkár népszerűsített. Már akkor, ha valaki komolyan veszi a gyermekvállalást, és nem valami, a tanulás mellé még bezuhant, munka melletti, mellékkörülményként kezeli. Amikor tehát Klinghammer István nagy mellénnyel kiáll egy ilyen ötlet mellett, akkor már ezek alapján is sejthető módon válik kispappá. A cinizmus kormánypápájaként már debütált főnöke, Balog Zoltán miniszter mellett. Azonban még ez az erősen fékezett habzású támogatás sem jár időkorlátok nélkül. Az ezt lehetővé tevő új szabályok ugyanis csak a 2014. január 1. után született gyermekek esetében érvényesek.

Az a hallgató hölgy, aki mondjuk 2013. december 31.-én merészelne életet adni a gyermeknek, az inkább kezdjen késleltető gyakorlatokat végezni. Hátha sikerül elodázni a szülést az éjfél utáni pillanatokra. Aki pedig már addigra túl van a szülésen, az kihúzta az IJ-kártyát a kormányzati pakliból. Így Járt! Ossza be, és pitizzen. Hátha a HÖK, vagy a HÖOK megszánja. Ha Pistának elég jó. Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának részéről üdvözölte a hallgatókat érintő jelen szabályozást. Úgyhogy lehet, hogy Tibornak is elég jó lenni. Ha egyiknek sem, akkor még mindig előtte lehet a pálya az ősi mesterség felé. Miközben világos, hogy az átlagos terhességi idő figyelembevételével ez nem egészen úgy zajlik, ahogy a kormányzati Mórickák elképzelik. Nem úgy megy, hogy egy fórumon, sajtótájékoztatón a miniszterelnök, vagy kedvenc ölebei feladják a rendelést, kiadják az utasítást, és másnap már dőlnek is kifele a gyerekek a szülőcsatornából. Van némi átfutási idő. Még pozitív fogadtatás esetén is.

Amely pozitívizmushoz nem árt persze elfeledkezni arról, hogy a gyermek nem egy év alatt növekszik fel. A diplomás-GYED a jelen felállásban csak a gyermek egy éves koráig vehető igénybe. Aki tehát nem a tanulmányai utolsó évében szül, akinek a családja egy év után sem válik milliomossá, akinek nem sikerül azonnal, és lehetőleg otthon végezhető, munkát találnia, az felejtsen el számolni. A kormányzat már elfelejtett. Sem kilencig nem tudnak számolni, sem a gyermekévek számát nem igazán becsülik meg. Vagy csak feltételezik, hogy a pofátlan cinizmus egy bizonyos szintje már sokkolóként hat. A szomorú csak az a történetben, hogy a hallgatói, doktoranduszi érdekképviselők körében találnak olyanokat, akik tapsikálnak örömükben.

Andrew_s