Szélsőségesen megkoronázott nagykoalíció

A nap híre is lehetne, hogy koalíció alakult ki az a nagy ellenzéki párt, az MSZP és a kormányzó Fidesz között. Nem hatalmi koalíció, hanem szemléleti koalíció. Abban, hogy a korona státusza előtti hódolat mértéke mennyire jelzi a szélsőségességet. Arra a következtetésre jutva, hogy egy korona mind felett, ha ennek megítéléséről van szó. Függetlenül talán minden mástól is.

Az eredeti tudósításban az ezt eldöntő grémium igazi nagykoalíciós egylet lehetett. Még akkor is, ha a nagykoalíció csak egy pódiumbeszélgetés erejéig jött össze L. Simon László fideszes, Hiller István szocialista, Gaudi-Nagy Tamás jobbikos és Schiffer András LMP-s képviselő részvételével. Egyet értve abban, hogy Szent Korona nemzeti jelkép, és az, akinek számára nem, az egyből szélsőségesnek számít. Tekintettel arra, hogy az alakulása óta nagy ideológiai bukfenceket látott Fidesz most éppen a konzervatív keresztény kurzus kiépítőjének szerepében tetszeleg a hatalom hordóján, innen már csak egy lépés lehet a kormánykritika felséggyalázássá minősítése. Mármint annak deklarálása, hogy az, aki nem ért egyet a Fidesz vezérével, az egyben nemzetellenes, és természetesen szélsőséges. Ennek egyfajta, törvényi, előkészítése már korábban elkezdődött.

A korona jelképi kisajátítása június óta lebeg a levegőben. Börtönnel fenyegetve azt, aki kritikát merészel mondani, a Parlament által nemzeti jelképnek minősített tárgyakról. Amelyek közül a tényleg I. István korából származó koronázási palást például nem is a korona megtekinthetőségének helyén van kiállítva. Mely koronát a jelenleg látható formájában például biztosan nem viselte az államalapító király. Ettől függetlenül egyébként valóban jó, ha valami jelképezi a nemzeti összetartozás eszméjét. Azt az összetartozást, mely nem az ősök vélt szellemisége, vagy a szellemlátók hatalmi szűklátókörűsége által, hanem alapvetően a mai, emberi, és családi kötöttségek talaján épül fel. Amely összetartozást aligha az teszi megalapozottá, hogy magukat okosnak gondoló oktatáspolitikusok kiókumulálják a „nemzeti”, esetleg az „orbanista” embertípus legyártásának receptjét az iskolai agymosásban. Ahogy attól sem lesz mélyebb a nemzeti összetartozás, ha rasszista politikusok genetikai magvizsgálatban látják az önmaguk identitáskeresésének kulcsát.

Ami azért kicsit ellentétes Gaudi-Nagy Tamás állításával, hogy a „élő test” lenne, mivel aligha látta valaki is a géntérképét, és még a körülötte ugráló sámán hatására sem igazán látszott megelevenedni. Az meg a demokráciával ellentétes állítás, hogy a hatalom a koronából származna. Ráadásul a minap bronzfétisként felavatott tengernagy sem volt király. Miközben hatalma azért volt ahhoz, hogy százezrek haláláért legyen felelős. Igaz, demokrata sem volt. Miközben a demokráciákban a nép a hatalom forrása, és nem egy régmúlt államforma hatalmi jelképe. Amitől az utóbbi természetesen még jelentheti a nemzetalkotó népesség összetartozásának jelképét. De nem jelenthet semmilyen jogcímet senki diszkriminálására. Ez a Jobbik háza táján lehet talán egy nemzetidgen gondolat, ahogy a Fidesz hirtelen megtalált nemzetieskedő arroganciájától is lehet idegen.

Azonban, mi tagadás, legalább Hiller Istvánból kinéztem volna, hogy nem adja a nevét egy álszent, álnemzeti polémiához. Vannak ugyanis olyan helyzetek, amikor a körülmények akkor is hallgatólagos támogatást jelenthetnek a Jobbik, és a tőle még jobbikabb erők számára, ha különben nem áll valakinek a szándékában. Mert azért nem hinném, hogy az MSZP háza táján egy authoriter és antidemokratikus, a csendőrnosztalgián alapuló rendszert pártfogolnának. Eddig legalább is nem úgy tűnt. Márpedig egy, a Szent Korona tanát is idéző összejövetelhez való asszisztáláson az, hogy L. Simon László lecsaphatta a labdát a nemzeti jelképekhez való viszonyulással kapcsolatban az ebből a szempontból öngól. Egyrészt sugallhatja, hogy az ellenzék legalább részben elfogadja a feudalizmusból örökölt, alapvetően a nemesség hatalomkoncentrációját szolgáló szemléletet. Másrészt hallgatólagosan alátámasztja azt jobboldali retorikát, hogy korábban a baloldal nemzetellenes volt.

Ha ezt követően az ellenzék a demokráciát kezdi emlegetni a királyválasztás ígéretével szemben, akkor a demokráciát, a liberalizmust nemzetellenesnek bélyegezni már csak egy pillanat, és néhány közlemény kérdése lehet. S a kampány során csak igen alacsony IQ-val hiheti valaki, hogy a Fidesz vagy a Jobbik, vagy akár mindkettő nem fog élni ezzel a lehetőséggel. Akár annak érdekében, hogy saját rajongói hitközösségét uszítsa, akár azért, hogy az ellenzéket megossza.

Mert az egy dolog lenne, hogy nehéz a szélsőségesekkel nem közösséget vállalni egy közös fellépéssel. A stratégiai, a kommunikációs hibákat felesleges szaporítani akkor, ha nem feltétlenül szükséges. Márpedig minél közelebb kerülünk a választásokhoz, annál kevésbé lenne szükséges. Már akkor, ha valóban a kormányváltás a cél. Az ellenzék részéről a jelenléttel megtámogatni azt, hogy adott nem az emberellenes, rasszista, antidemokratikus politika a szélsőségesség jelképe, hanem a (még) királynélküli korona előtt térdre borulás sebessége, ostobaság.

Andrew_s