Rászorultak kampány-statisztériája

Forrás: Fidesz

Igen kérem! Nekünk semmi sem elég jó! Az semmiképpen sem jó, hogy immár a családok után a gyermekek helyzetével visszaélve akarja a hatalom kivixelni a saját, különben aranyba maratottan is homályos arculatát. Az ugyanis, amikor a hatalom akar jótékonykodni, éppen olyan büdös lehet, mint amikor a hatalom a saját tapsviharát szervezi meg. Az utóbbi magában rejti a hatalommal való formális visszaélés, míg a jótékonyság a hatalommal való nem élés lehetőségét.

Az ugyanis egy roppant egyszerű összefüggés, hogy akié a parlamenti kétharmad, vagy akár csak a többség, annak a jogosítványai kiterjedhetnének a nyomorba taszítottak élethelyzetének javítására is. Lehet ugyan, hogy kicsit kevesebb pénz jutna a haveroknak. Azok azonban napjában alighanem csak egyszer vacsoráznak. S alighanem azt az egy gyomrukat bőségesen, és minden este, meg tudják tölteni. Miközben néhányaknak az olyan szervezetek jótékony segítsége marad, akár az éhhalál elkerülésére is, amely szervezeteknek nem is mindegyikét hajlandó elismerni a regnáló hatalom. Ebben a helyzetben végtelen pofátlanság, cinizmus, és a lelkiismeret szinte teljes hiánya kell ahhoz, hogy egy, a foglalkoztatásért és oktatásért is közvetlenül felelős miniszter játssza el a jótékony nagybácsi szerepét. Márpedig Balog Zoltán, aki nem mellesleg lelkészi munkakörének kötelességéből is tudomásul bírhatna a jótékonyság jézusi felfogásáról, pontosan ezt tette. Miközben valahogy nem rémlik egyik evangéliumból sem, hogy Jézus Jeruzsálem legmenőbb fogadójába hívta volna meg a város szegényeinek megválogatott gyermekeit. Ellentétben az Emmi vezetőjével, aki most éppen a Református Szeretetszolgálat nevében, a Hiltonban szervezett negyven szegény gyermeknek reprezentációs ajándékosztást.

Nem vitatva, hogy a protokollcsórók számára tényleg alighanem emlékezetes lehet az este, azért érdemes lehetne kiszámolni a fajlagos költségeket. Ha ugyanis nem a hatalommal visszaélve, nem a Hilton „önkéntes felajánlása” áll a helyszín biztosítása mögött, akkor az interaktív műsorral tarkított est költségéből alighanem kicsit több, mint negyven gyermek vacsorája is kitelt volna. Igaz kicsit szerényebb körülmények között, és kisebb felhajtással. S mielőtt félreértés esne: cseppet sem irigylem a negyven csemete estjét. Azonban, feltételezve, hogy tényleg valahonnan a nyomor határáról, véletlenszerűen összeválogatott gyermekekről van szó, akkor az est nem csak a heti egyszeri jóllakás miatt lesz emlékezetes. Egy életre megjegyezhetik majd, hogy hova nem fogják talán soha többé betenni a lábukat a büdös életben. Jézus alkalmasint egyik kinyilatkozatásában sem említette persze, hogy „hivalkodjatok az én emlékezetemre”. Ahogy Luther tanításai közül sem rémlik ilyesmi. De talán az unortodoxia jegyében újraértelmezték idő közben a tanításokat. Ahogy korábban Rétvári Bence tette a gyermekek diszkriminációja kapcsán. Elfogadva persze, hogy Balog Zoltántól erre, a puszta médiafelhajtásra, futja. Cinizmusból pedig egyszerűen csak a formáját hozta. Azt, amiből már korábban, szintén a szegények cikizése kapcsán, ugyancsak adott már kóstolót. A miniszter politikusként csak arcátlan és cinikus. Egyházi emberként, keresztényként azonban szégyelje magát!

De igazságtalanság lenne Balog Zoltánnal szemben, ha nem emlékeznénk meg a Fidesz környékén zajló másik, szintén a gyermekeket felhasználó média-akcióról. Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke, európai parlamenti képviselő, Szalai Piroska, a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos Simicskó István sportért és ifjúságért felelős államtitkár, valamint Király Nóra, a Fidesz - Társadalmi Kapcsolatokért felelős Igazgatóságának koordinátora szintén beszállt a kommunikációs licitbe. Kolbenheyer Zsuzsanna edző, Engi Klára olimpikon jégtáncos részvételével közös korcsolyázást rendeztek a Kossuth Lajos Gyermekotthon lakóival. Azt csak remélni lehet, hogy a tudósításban szereplő, és Szalai Piroska által kiosztott házi sütemény nem a Selmeczi Gabriella korábbi helyzetmentő kísérletéből visszamaradt bolti vaníliás karika volt. Arról sem szól a Fidesz közleménye, hogy a képviselő asszony, és a kormányzat, a kormánypárt megjelent prominensei mit tettek egész évben a gyermekotthon kis lakóiért. Azon kívül, hogy tudomásul vették a létüket. Ha egyáltalán tudomást vettek róluk.

Mert félő, hogy az ilyen, a Karácsony és választási kampány közeledtével beizzított felhajtásokat pont azért érzik cukinak és hatásosnak, mert különben fütyülnek az egészre. Ha ugyanis egész évben folyamatos lenne az odafigyelés a miniszter, az államtitkárok, a képviselők részéről, akkor aligha éreznék ezt olyan, a napi rutinból kiemelkedő eseménynek, amihez oda kell csődíteni a sajtót. Statisztává lealacsonyítva a rászorulókat, és ugyanúgy a hatalom leereszkedő párhuzamait juttatva eszünkbe, mint a márciusi videózások.

Andrew_s