Hol verik a négereket?

A politikai síkokon is igencsak vihart kavaró áfa-csalások ügyében aligha kell az előzményeket részletesen taglalni. Azóta, hogy Horváth András volt NAV-dolgozó kirobbantotta a korrupciós botrányt, bejárták a nyomtatott és az elektronikus média-csatornákat egyaránt. Az ezzel kapcsolatos események legújabb részeredményeként most a rendőrség tette meg az aktuális lépést a sakktáblán. Egy házkutatás formájában.

Kialakítva ezzel azt a látszatot, ami azokra a korszakokra hajaz, amikor a házkutatás egyik legfontosabb tartozéka a szerv által leltárba vett, s a házkutatók által házhoz szállított százdolláros volt. A Horváth-ügyben hiába folyik az időrendi magyarázkodás, hogy ki kit jelentett fel előbb. Mert azért azt a régi közmondást is felidézték már, hogy „legjobb védekezés a támadás”. Bőven megdobálva az ügyet kirobbantó Horváth Andrást is sárgolyókkal. Megkérdőjelezve az adatokhoz való hozzáférés jogosultságát, személyes szakértelmét, és szinte természetesen a megszólalási jogát, a megszólalásának tisztességes voltát. Aztán kialakultak, de mégsem, a parlamenti vizsgálóbizottságok, ahol meghallgatások voltak, és ereklyefelmutatás gyanánt egy azóta elhíresült zöld dosszié is szerepet kapott.

Az a dosszié, ami állítólag a fontos adatokat tartalmazta, és amire a rendőrség, több más trófea mellett, lecsapott. Lefoglalt rőzsekötegekről, és könyvespolcon talált dollárokról még nem érkeztek hírek. De még érkezhetnek. Alighanem a választásokig csak sikerül elhúzni a szakértői vizsgálatokat, és a NAV valamikori munkatársa időközben akár nyilvános önkritikát is gyakorolhat. Van még ehhez elég idő. Annak idején is általában elég gyorsan sikerült elérni az önkritikus állapotot. Kutyabőröstül, ürgeszőröstül. A történetnek azonban az igencsak koncepciós látszaton kívül van egy másik nagy bökkenője. Az, ami bökőértékben akkor is legfeljebb csak tompul, ha a kampány közeledtével sikerül egy ellenzékhez köthető céget is megnevezni az áfa-botrányok kapcsán. Legfeljebb a kampány végeztével felmentik majd a gyanú alól. A koncepciós hatása addigra úgyis megteheti a hatását. Ellensúlyozandó a Fidesz kivizsgálási távolmaradását. Mert az MSZP után most a Fidesz látszik olyan pártnak, amelynek kebelén nem szeretnének konkrétan elszabadult adatokat látni az esetleges NAV-korrupciók környékéről.

De mi is az említett bökkenő? Az, hogy Horváth András adatokkal való zsonglőrködésének vádja akár be is bizonyítható lehet. Pusztán feltevésként induljunk ki abból, hogy a koncepciós önvédelemnek tűnő sárdobálásban ott lapul a valóság kavicsa. A botrányt kirobbantón ez alighanem valóban üthet. Pontosabban üthetne. Vagy mégsem? Tegyük fel, hogy az emlegetett adatokhoz valóban a kollegái révén jutott hozzá. Tegyük fel, hogy nem volt joga ezeket az adatokat összeszedni. Annak ellenére, hogy az emlegetett hatvanezer oldal egyébként egészségügyi papírból tényleg soknak tűnhet, de iratmennyiségre nem igazán rengeteg. Tegyük fel, hogy Horváth Andrásnak kivonatolnia, és egy zöld dossziéban rabláncra fűzni sem volt joga az adatokat. Mi következne mindebből? Valójában édeskevés. Nagyjából egy azzal analóg helyzet, ami a Szovjetuniót érő amerikai kritikák esetében volt ismert anekdota.

Az, ami szerint a védekezés abba merült ki, hogy Amerikában meg verik a négereket. A NAV-ügyre átfordítva ez azt jelentené, hogy azért nincs korrupció, mert Horváth András, korábbi adóhivatali dolgozó, egy „cúna gonoc báci”. Ami nyilvánvalóan egy roppant átlátszó védekezési taktika. S alighanem itt lőtt bakot a fideszes, NAV-os gőzhenger. Ha ugyanis felállnak az adott bizottságok, megállapítják, hogy az ÁFA kapcsán annyira, de annyira tisztességes minden, amit a könyvelők védőszentje is megirigyelhetne, akkor még mindig lehetett volna feszegetni az adat-jogosultságokat. Valószínűnek tűnik, hogy minden látványos házkutatás nélkül, egy tanúkihallgatás keretében is hozzájuthattak volna a nyomozáshoz szükséges adatokhoz. Már akkor, ha a nyomozás az esetleges ÁFA-visszaélések kapcsán indul be nagyobb vehemenciával. Az ugyanis, hogy a korrupcióra vonatkozó adatokat esetleg jogtalanul birtokolta, és gyűjtötte össze, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lett volna adott esetben olyan ügy, ami érdemes lenne a kivizsgálásra.

Az tehát, hogy kiderül a spájzban vert néger léte, még nem jelenti azt, hogy magában a milliárdos károkozásokban ne lehetne igaza. Ám a koncepciós ügyekre hajazó eljárással már azt sem fogja senki elhinni, ha tényleg nem találnak visszaéléseket. Különösen nem az igazságszolgáltatás függetlenségét ismét aláásó akció fényében, hogy devizahitelekkel kapcsolatos döntés miatt nyílt Fidesz-offenzíva indult a Kúria ellen. De azért az is érdekes lehet, hogy amíg ezzel foglalkozik a média, addig milyen egyéb kormányzati történések zajlanak a kommunikációs surranópályákon.

Andrew_s