Ismét cenzúra Szentesen

Horger Antal úr
Forrás: www.irodalmijelen.hu

Van, amikor egy iskola igazgatója nem attól lesz ismert, mert annyira jó, hanem a hibái miatt. Horger Antalról például az átlag magyar talán azt sem tudná, hogy a világon volt, ha nem akolbólintja ki József Attilát egy kordokumentummal felérő vers miatt. Valami hasonló babérokra törhet a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatója is.

Októberben egy iskolai előadás egy jelenete miatt horgadt fel az igazgató úrban a korszellem. Az a korszellem, ami az egy a jelszó, egy az akol szellemiségét hagyja csak kibontakozni. Tóth Tamás igazgató akkor a zászló védelmében szólalt fel, majd maszatolt hevesen. Nevelve a csemeték egyen-szemléletét Szentesen. Akkor sem igazán lehetett más mentséget találni az esetre, mint egy csinovnyik túlteljesítési kényszerét. Mely a kormánypárt szekerén látja csak az előrejutása bélyegét. S vakon követve azt, nem hatja meg olyan malaszt, hogy más vélemény is lehet, mint az, amit ő előbéget. Holott az iskola alapvetően olyan csoda, ahol az elméket véleményekkel pallérozzák. Mármint akkor, ha ismerik a demokráciát. Amitől persze még lehet a diákság ízlését irányítgatni, a gyermeket a jóra tanítani, és a jó példával elől járni. Nem kell okvetlenül a szellemi bunkósbottal járni-kelni. Mert még a végén ősembernek nézik az illetőt.

De természetesen az októberi eset csak előjátékként került említésre, mert a legfrissebb hír szerint az igazgató úr ismét remekelt, és elbeszélte példán bemutatva, hogy a drámapedagógiát látottakkal csak a baj van. Szerinte. Úgy esett ugyanis, hogy egy diák szövegét nem találta elég jobboldalinak, és így sztálinistának bélyegezve, az előadását kivégezte. Az esetről szóló hír szerint politikai okból betiltotta egy neki nem tetsző slam poetry előadását. Azon persze lehet vitatkozni, hogy Purosz Leonidasz „Homo Ethicus Hungaricus” című slam poetry szövegét elolvasva, meghallgatva valaki csettint az elégedettségtől, vagy kifordul a szobából. Azon kár vitatkozni, hogy egy, az ifjúságban, a közéletben megjelenő korérzést tükröz-e. Azt teszi. S az igazgató úr szerint ez baj. Nagy baj. Pontosabban az a baj, hogy ezt nem kellően népnemzeti szempontból teszi, hanem a kritika hangjait keltve életre. A cenzúrázott szerző interjúja alapján: azért nem kívánatos ugyanis az előadása, mert a szövege megbánthatja a jobboldali érzelmű diákokat.

Világos beszéd! Nem fennakadni kell rajta, hanem megpróbálni értelmezni. Az egyik rögtön szembeszökő szempont az indoklásban, hogy az igazgató szakított az iskola intézményszintű politikasemlegességének eszméjével. Ha ugyanis ő félti a jobboldali érzelmű diákokat, akkor abból következik, hogy tud ilyenek előfordulásáról az intézményben. Honnan? Ha ugyanis az iskola igazgatója párt- és politika-semleges, akkor erről hivatalból nem tudhat. Erre nem hivatkozhat. Magánemberként lehet véleménye, és vakságot sem várok el tőle. Különösen, ha néhanap a pártirodában találkozik néhány diákjával. De hivatalból, igazgatóként erre mégsem hivatkozhat. Vezetőként be kell, vagy inkább be illik tartani bizonyos játékszabályokat. Ugyanakkor az említett antibaloldali diákoknak az alapos ismeretéről is vall az igazgató cenzúrája.

Világosan jelzi, hogy a jobboldal eszköztárában ott lapul a sértődés, mint érzelem, de hiányoznak az értelemre ható érvek. Ráadásul még az érzelmi síkon is olyan kiszolgáltatott, beszűkült, és önérvényesítésre képtelen személyiségek támogatják a jobboldalt, hogy neki, igazgatóként kell kiállnia helyettük. Preventív védelmet biztosítva számukra, mielőtt olyan szellemi trauma érné az érintett diákokat, melyet képtelenek lennének feldolgozni. Az persze kérdéses, hogy ilyen diákok miként fogják megállni később a helyüket, de ez talán nem is igény velük szemben. A parancsra együttmozduláshoz nem szükségeltetik az önálló személyiség megléte. A végén még zavar támadna az erőben. Abban az erőben, melynek helyi gyűjtőpontjaként szeretne az igazgató tetszelegni. Maga, illetve a kormányzati megbízott előtt. Igazi példamutató hozzáállás. Miközben az is elképzelhető, hogy a diákok egy részének jól kondicionált jobboldaliságában az igazgató úrnak igen komoly munkája van. Márpedig a szembesülés egy másfajta véleménnyel ezt is veszélyeztetné.

Ugyanakkor az igazgató úr talán nem is igazi jobboldali. De még ekkor is csökkenne esetleg az egy iskolából békemenetre, esetleg ellen-diáktüntetésre vezényelhető diákok száma. Azonnali fekete pontot szerezve a szentesi Horváth Mihály Gimnázium számára. A kormánypárton kívül például azon jobboldali párt szemében is, amelyik részéről oly előszeretettel emlegetik a fiatalokat, mint támogatókat. Ebben az esetben Tóth Tamás igazgató részéről talán csak az iskola féltése indokolta a cenzúrát. Elvégre kinek hiányzik a Jobbik, mint ellenség, vagy a gárda, mint iskolafoglaló.

Lehetne persze egy etikus viselkedési minta az is, hogy mindkét oldal politikai szimpátiáját elhessentik a tanórák, foglalkozások közeléből. Ebben az esetben érthető lenne, ha valamit, ami „sértő, megosztó, akár politikai kortesbeszédként is elmenne” száműz az igazgató. A baj ezzel csak az, hogy amennyiben ezt politikai állásfoglalással csatolja, és az egyik politikai oldal védelmét csaholja, azaz az ellenkező érzelmű diákságra hivatkozik, akkor maga az igazgató is sértő, megosztó és politikai kortesbeszéddel egyenértékű kinyilatkoztatást tesz. Úgyhogy lehet, hogy amikor a jobboldali érzelmű diákság szellemi önvédelemre alkalmatlan voltára utal az igazgató, akkor csak a saját képességét vetíti ki a diákság egy részére.

Andrew_s