2013. december 24., kedd

Anti-Karácsony 2013

Forrás: dark.pozadia.org
A Karácsony hivatalosan ünnep. Hivatalosan a szeretet ünnepe. Kevésbé hivatalosan az öngyilkosok ünnepe. Egyáltalán nem véletlenül. A szociális frusztráció ilyenkor érthetően csap a magasba. Lett légyen az akár a magány, vagy pusztán a személyes mérlegkészítés eredménye. Ahogy Szilveszterkor is sokan döntenek úgy, hogy a következő évből köszönik, de nem kérnek.

A társadalom ugyanis kegyetlen. Kegyetlen akkor, amikor konvencionálisan ünnepnappá tesz egy napot, és onnantól ünnepi elvárásokat teremt. Karácsonykor mindenki szeresse egymást. Mert ezt kell tennie. Az is szeresse felebarátját, akit gyerekkorától felnövéséig le se szart a környezete. Akár a saját szülei se. Felnőve pedig nyomorog, vagy belső magánnyal küzd. Sebaj! Itt a Karácsony, a szeretett ünnepe. Szeresd felebarátodat, és tarts oda a másik orcádat is. Hátha ott kevésbé fáj a pofon, vagy kevésbé büdös a lócitrom. Nos! Nem fáj kevésbé, és nem kevésbé büdös. De ezt a környezet nem hiszi, nem tolerálja. Egyszerűen azért, mert ez a közösségi elvárás. Megszületett a kisded. Vigyorogj! Örülj! Szeress! No meg persze ajándékozz. S ha ajándékot kapsz, akkor örülj a huszonhatodik felesleges akárminek is. Amit pont az tesz feleslegessé, hogy nincs rá szükséged. Ahogy nincs szükséged arra a gesztusra sem, ami kipipálttá teszi a Karácsonyt.

Mindkét fél részére kipipálttá teszi. Az ajándékozónak is, akinek főhet a feje előtte, hogy kinek mit vegyen. Az ajándékozottnak is, akinek pedig azért főhet a feje, hogy mennyire képes elrejtenie a saját gondolatait. Igen! Nem fog a plafon alatt repkedni örömében. Az igazi odafigyelés a másikra ugyanis nem kampánykérdés. Akkor sem, ha a politika és a zsibvásárosok ezt sugallják. Ha egy ismerősnek komolyan szüksége van valamire, akkor azt aligha tagadja meg tőle az, akinek az illető valóban fontos. Ja kérem! De ehhez oda kellene figyelni a másikra. Az meg macerás, meg talán meg sem érdemli. Amikor aztán az, akit amúgy az ág is húz, megkapja házi feladatként, hogy örüljön, akkor ez mérgezett nyílként csapódik be. Tudomásul veheti, mintegy írásban, ajándékban is kapja, hogy a fenét sem érdekli. A periférián van. A kipipálandók sorát erősíti. S még örülhet is neki. Mert Karácsony van. Megjött a parancs. A társadalom parancsa: Örülj! Légy boldog! Megutáltad már régen az ünnepeket? Akkor is!

Minek örüljön? Mitől legyen boldog? Kit érdekel? Kacagj bolond, ha festett arcodon könny csorog! Ha nem tudsz őszintén örülni, legalább rúgj be. Vagy vonulj ki a világból pár napra. Addig se látjuk a mísz pofádat. Addig sem kell a képedben a tükrünket látni. Mert azért sem szeretjük a szomorú arcokat, mert milyen jogon emlékeztet bárki is arra, hogy tulajdonképpen mi sem szeretjük a Karácsonyt. Mert fejtörést okoz. Mert kötelezettséget okoz. Mert társadalmi, vallási, egyházi elvárásokat képvisel. Kinek mit. Van, akinek mindezt. S akkor legalább elmondhatja, hogy bár munkája nincs, az élete romokban van, kipipálandó közhely a személye, de legalább mosolyoghat is hozzá. Mert megszületett a kisded. Nem érted, te barom? Örülj! Örülj már, ha bele is gebedsz! A vigyorodat akarjuk látni társadalmilag. A gebedésed pedig már akkor sem érdekelt talán senkit, amikor a világra jöttél. Nyugodj bele! Az sem érdekel senkit, hogy akarsz-e ünnepelni!

Az ünnepben az ünnep a lényeg. Megtartjuk, és kész. Aki erre nem alkalmas, az húzzon be egy sötét sarokba. Azzal nem kell foglalkozni. Deviáns hülye, aki nem képes észrevenni, hogy itt: ÖRÜLNI KELL. Akkor is, ha legfeljebb őrülni volna pillanatnyi képessége. Aztán, amikor szétnéz a (kényszer)vidám társaságon, esetleg rájön, hogy a sötét sarok nem is annyira rossz hely. Ott ugyan magányos, de legalább nincsenek elvárók sem. Nem kap ajándékot, de nem is kell jó képet vágni hozzá. Nem fontos senkinek, de legalább ezt nem is dörgölik az orra alá percenként.

Amikor pedig már önmagának sem fontos, akkor keres egy személyre szabott megoldást. Egy magas házat, egy hidat, egy erős faágat, egy fagyos éjszakát. Mikor mit. A statisztikusok pedig behúzzák az újabb strigulát. Karácsonykor megölte önmagát.

Andrew_s



10 megjegyzés:

  1. Tetszett az írás. Őszinte. A szójáték is tetszett.

    Örülni kell! - Őrülni kell!

    Az Alaplap és az Új Alaplap-os idők óta vagyok lelkes olvasója. Most esett csak le a "tantusz", a két személy azonosságáról. Pedig nem gyakori a neve.

    Off
    Új Alaplapnak még a csak tartalomjegyzéke sem lelhető fel teljesen a neten. Vagy csak én kersek bénán. Volt szerkesztőségi tagként fordultam így ismeretlenől is Önhöz bátortalan kérdésemmel.

    On.

    Szerintem nem rossz az a "sötét sarok", és egyáltalán nem következik belőle a "strigula".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Vagy csak én kersek bénán. Volt szerkesztőségi tagként fordultam így ismeretlenől is Önhöz bátortalan kérdésemmel."

      helyesen

      "Vagy csak én keresek bénán? Mint volt szerkesztőségi taghoz fordultam Önhöz a bátortalan kérdésemmel."

      Mentségemre nem, de magyarázatul szolgál, "gmail-es felületen" még nem vagyok gyakorlott kommentelő.

      Törlés
    2. Sajnos az http://www.alaplap.hu -n tényleg csak kevés van :-(
      Valahol talán megvannak. Nem ígérem, hogy hamarosan, de igyekszem előkotorni.
      Legfeljebb olykor rám kell olykor pittyogni.

      S köszönöm az elismerő sorokat.

      Törlés
    3. Off
      Én köszönöm az írásait. Látom, az Alaplapot, az Új Alaplapot "ki lehetett végezni", a szellemét, a szellemiségét nem. :-)

      Az Alaplap Cd-i megvannak a mai napig, arról ha lesz egy kis időm, csinálok egy tartalomjegyzéket, meg átnézem, hátha valamelyik korongon fellelhető az aktuális év, vagy régebbi évek nyomtatott számainak a tartalomjegyzéke.

      Konkrétan azért érdekelt volna a dolog, mert ha jól emlékszem az ókori mínószi kultúra máig megfejtetlen írásos emléke, a Phaistosi Korong témájában is volt pár cikk az Alaplapon. Ebben fejlemény van - lehet, Mellár Mihály Ausztráliában élő matematikus állt elő egy megfejtéssel.

      http://www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0112.pdf 94. oldaltól.

      Hátha érdekli a dolog, arra nem igazán emlékszem, ki volt a Phaistosi korongos cikk, a cikk sorozat szerzője, de nekem Ön rémlik.

      blog.hu-n múködik a közvetlen mail lehetősége, itt nem találtam, ezért raktam kommentbe az amúgy inkább magám mail-re tartozó szövegem.
      On

      Törlés
    4. A korong ügyében nem én vagyok az illetékes. De emlékszem a két részes cikkre. Talán 2001 eleje? Amennyire emlékszem a januári számok mellékletén volt az előző évi tartalomjegyzék.
      Azonos néven van egy blog a blog-hu-n. Kicsit elhanyagolt szinkronitással :-)
      De engem itt sem zavar az üzenet.
      Anno szerettem az alaplapos szemléletet, mert nem csak a neten amúgy kerengő adatokkal foglalkozott, hanem engedett mögéjük nézni, összefüggéseket keresni, sorok közé tekinteni. Szerzőként pedig megfogalmazni mindezt. S ennek másutt nem volt keletje az akkori info-cégek marketingpénzeivel felfújt sajtóban.

      Törlés
  2. Köszönöm a segítséget. Valóban a januári CD-n volt az előző évi nyomtatott újság tartalomjegyzéke. Ezek alapján 1998 előtti lehetett az általam keresett írás.

    Még az Alaplapra visszatérve, nekem is hiányzik, pedig én csak olvastam. Amit viszont nem értek, hogy az epa.oszk.hu-n miért nem látható az Alaplap?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az oszk-s kérdésre nem tudom a választ. A "köteles példányok" rendre elmentek amennyire tudom. Nyomtatott lapnál nem is lehetett másként.

      Törlés
  3. Több mint érdekes, hogy ennek ellenére nincs rendszerezve az epa-ban. Mondanám, hogy biztosan véletlen, de nem hiszek a véletlenekben. :-(

    VálaszTörlés
  4. Hatalmas írás, minden elismerésem

    VálaszTörlés

Comments on Facebook