Forrás: dark.pozadia.org |
A Karácsony hivatalosan ünnep. Hivatalosan
a szeretet ünnepe. Kevésbé hivatalosan az öngyilkosok ünnepe. Egyáltalán nem
véletlenül. A szociális frusztráció ilyenkor érthetően csap a magasba. Lett
légyen az akár a magány, vagy pusztán a személyes mérlegkészítés eredménye.
Ahogy Szilveszterkor is sokan döntenek úgy, hogy a következő évből köszönik, de
nem kérnek.
A társadalom ugyanis kegyetlen. Kegyetlen
akkor, amikor konvencionálisan ünnepnappá tesz egy napot, és onnantól ünnepi
elvárásokat teremt. Karácsonykor mindenki szeresse egymást. Mert ezt kell
tennie. Az is szeresse felebarátját, akit gyerekkorától felnövéséig le se szart
a környezete. Akár a saját szülei se. Felnőve pedig nyomorog, vagy belső
magánnyal küzd. Sebaj! Itt a Karácsony, a szeretet ünnepe. Szeresd
felebarátodat, és tartsad oda a másik orcádat is. Hátha ott kevésbé fáj a pofon,
vagy kevésbé büdös a lócitrom. Nos! Nem fáj kevésbé, és nem kevésbé büdös. De ezt
a környezet nem hiszi, nem tolerálja. Egyszerűen azért, mert ez a közösségi
elvárás. Megszületett a kisded. Vigyorogj! Örülj! Szeress! No meg persze
ajándékozz. S ha ajándékot kapsz, akkor örülj a huszonhatodik felesleges
akárminek is. Amit pont az tesz feleslegessé, hogy nincs rá szükséged. Ahogy nincs
szükséged arra a gesztusra sem, ami kipipálttá teszi a Karácsonyt.
Mindkét fél részére kipipálttá teszi. Az
ajándékozónak is, akinek főhet a feje előtte, hogy kinek mit vegyen. Az
ajándékozottnak is, akinek pedig azért főhet a feje, hogy mennyire képes
elrejtenie a saját gondolatait. Igen! Nem fog a plafon alatt repkedni örömében.
Az igazi odafigyelés a másikra ugyanis nem kampánykérdés. Akkor sem, ha a
politika és a zsibvásárosok ezt sugallják. Ha egy ismerősnek komolyan szüksége
van valamire, akkor azt aligha tagadja meg tőle az, akinek az illető valóban
fontos. Ja kérem! De ehhez oda kellene figyelni a másikra. Az meg macerás, meg
talán meg sem érdemli. Amikor aztán az, akit amúgy az ág is húz, megkapja házi
feladatként, hogy örüljön, akkor ez mérgezett nyílként csapódik be. Tudomásul
veheti, mintegy írásban, ajándékban is kapja, hogy a fenét sem érdekli. A
periférián van. A kipipálandók sorát erősíti. S még örülhet is neki. Mert
Karácsony van. Megjött a parancs. A társadalom parancsa: Örülj! Légy boldog! Megutáltad
már régen az ünnepeket? Akkor is!
Minek örüljön? Mitől legyen boldog? Kit
érdekel? Kacagj bolond, ha festett arcodon könny csorog! Ha nem tudsz őszintén
örülni, legalább rúgj be. Vagy vonulj ki a világból pár napra. Addig se látjuk
a mísz pofádat. Addig sem kell a képedben a tükrünket látni. Mert azért sem
szeretjük a szomorú arcokat, mert milyen jogon emlékeztet bárki is arra, hogy
tulajdonképpen mi sem szeretjük a Karácsonyt. Mert fejtörést okoz. Mert
kötelezettséget okoz. Mert társadalmi, vallási, egyházi elvárásokat képvisel.
Kinek mit. Van, akinek mindezt. S akkor legalább elmondhatja, hogy bár munkája
nincs, az élete romokban van, kipipálandó közhely a személye, de legalább
mosolyoghat is hozzá. Mert megszületett a kisded. Nem érted, te barom? Örülj!
Örülj már, ha bele is gebedsz! A vigyorodat akarjuk látni társadalmilag. A
gebedésed pedig már akkor sem érdekelt talán senkit, amikor a világra jöttél.
Nyugodj bele! Az sem érdekel senkit, hogy akarsz-e ünnepelni!
Az ünnepben az ünnep a lényeg. Megtartjuk,
és kész. Aki erre nem alkalmas, az húzzon be egy sötét sarokba. Azzal nem kell
foglalkozni. Deviáns hülye, aki nem képes észrevenni, hogy itt: ÖRÜLNI KELL.
Akkor is, ha legfeljebb őrülni volna pillanatnyi képessége. Aztán, amikor
szétnéz a (kényszer)vidám társaságon, esetleg rájön, hogy a sötét sarok nem is
annyira rossz hely. Ott ugyan magányos, de legalább nincsenek elvárók sem. Nem
kap ajándékot, de nem is kell jó képet vágni hozzá. Nem fontos senkinek, de
legalább ezt nem is dörgölik az orra alá percenként.
Amikor pedig már önmagának sem fontos,
akkor keres egy személyre szabott megoldást. Egy magas házat, egy hidat, egy
erős faágat, egy fagyos éjszakát. Mikor mit. A statisztikusok pedig behúzzák az
újabb strigulát. Karácsonykor megölte önmagát.
Andrew_s
Tetszett az írás. Őszinte. A szójáték is tetszett.
VálaszTörlésÖrülni kell! - Őrülni kell!
Az Alaplap és az Új Alaplap-os idők óta vagyok lelkes olvasója. Most esett csak le a "tantusz", a két személy azonosságáról. Pedig nem gyakori a neve.
Off
Új Alaplapnak még a csak tartalomjegyzéke sem lelhető fel teljesen a neten. Vagy csak én kersek bénán. Volt szerkesztőségi tagként fordultam így ismeretlenől is Önhöz bátortalan kérdésemmel.
On.
Szerintem nem rossz az a "sötét sarok", és egyáltalán nem következik belőle a "strigula".
"Vagy csak én kersek bénán. Volt szerkesztőségi tagként fordultam így ismeretlenől is Önhöz bátortalan kérdésemmel."
Törléshelyesen
"Vagy csak én keresek bénán? Mint volt szerkesztőségi taghoz fordultam Önhöz a bátortalan kérdésemmel."
Mentségemre nem, de magyarázatul szolgál, "gmail-es felületen" még nem vagyok gyakorlott kommentelő.
Sajnos az http://www.alaplap.hu -n tényleg csak kevés van :-(
TörlésValahol talán megvannak. Nem ígérem, hogy hamarosan, de igyekszem előkotorni.
Legfeljebb olykor rám kell olykor pittyogni.
S köszönöm az elismerő sorokat.
Off
TörlésÉn köszönöm az írásait. Látom, az Alaplapot, az Új Alaplapot "ki lehetett végezni", a szellemét, a szellemiségét nem. :-)
Az Alaplap Cd-i megvannak a mai napig, arról ha lesz egy kis időm, csinálok egy tartalomjegyzéket, meg átnézem, hátha valamelyik korongon fellelhető az aktuális év, vagy régebbi évek nyomtatott számainak a tartalomjegyzéke.
Konkrétan azért érdekelt volna a dolog, mert ha jól emlékszem az ókori mínószi kultúra máig megfejtetlen írásos emléke, a Phaistosi Korong témájában is volt pár cikk az Alaplapon. Ebben fejlemény van - lehet, Mellár Mihály Ausztráliában élő matematikus állt elő egy megfejtéssel.
http://www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0112.pdf 94. oldaltól.
Hátha érdekli a dolog, arra nem igazán emlékszem, ki volt a Phaistosi korongos cikk, a cikk sorozat szerzője, de nekem Ön rémlik.
blog.hu-n múködik a közvetlen mail lehetősége, itt nem találtam, ezért raktam kommentbe az amúgy inkább magám mail-re tartozó szövegem.
On
A korong ügyében nem én vagyok az illetékes. De emlékszem a két részes cikkre. Talán 2001 eleje? Amennyire emlékszem a januári számok mellékletén volt az előző évi tartalomjegyzék.
TörlésAzonos néven van egy blog a blog-hu-n. Kicsit elhanyagolt szinkronitással :-)
De engem itt sem zavar az üzenet.
Anno szerettem az alaplapos szemléletet, mert nem csak a neten amúgy kerengő adatokkal foglalkozott, hanem engedett mögéjük nézni, összefüggéseket keresni, sorok közé tekinteni. Szerzőként pedig megfogalmazni mindezt. S ennek másutt nem volt keletje az akkori info-cégek marketingpénzeivel felfújt sajtóban.
Köszönöm a segítséget. Valóban a januári CD-n volt az előző évi nyomtatott újság tartalomjegyzéke. Ezek alapján 1998 előtti lehetett az általam keresett írás.
VálaszTörlésMég az Alaplapra visszatérve, nekem is hiányzik, pedig én csak olvastam. Amit viszont nem értek, hogy az epa.oszk.hu-n miért nem látható az Alaplap?
Az oszk-s kérdésre nem tudom a választ. A "köteles példányok" rendre elmentek amennyire tudom. Nyomtatott lapnál nem is lehetett másként.
TörlésTöbb mint érdekes, hogy ennek ellenére nincs rendszerezve az epa-ban. Mondanám, hogy biztosan véletlen, de nem hiszek a véletlenekben. :-(
VálaszTörlésHatalmas írás, minden elismerésem
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés