2013. december 11., szerda

Ahol nem járt Orbán Viktor

Eltemették Nelson Rolihlahla Mandelát. A 95 évesen elhunyt politikus életművét szinte biztosan még évekig fogják értékelni. Mint mindenki másét is, aki gyakorlatilag egy történelmi korszakot határozott meg, és világszerte elismert politikai eredményt „tett le az asztalra”. S az ő esetében legalább elmondható, hogy az eredmény előjele pozitív.

Nem véletlen tehát az, hogy sírját igen jelentős, szintén nemzetközi súllyal rendelkező politikusok „állták körül”. Úgy általában. Mert az USA elnökét, Barack Obama-t, például aligha lehetne azzal meggyanúsítani, hogy nem rendelkezik világszinten jelentős politikai szereppel. Hasonló szereppel talán nem rendelkezik Raúl Castro, de Kuba politikai jelentősége aligha becsülhető le. Olyan politikai rendszert képvisel, ami ott, az USA orra előtt nem annyira volt mindig kedvelt arrafele. Most sem igazán szeretik. Így aztán a két állam vezetője nem a hetenkénti közös golf-partiról híresült el. De még szotyit köpködni sem szoktak közösen egy futball-stadionban. Talán nem is szeretik a napraforgót. Holott arrafele őshonos ez a szép nagy fészkes-virágzatú növény. Nem véletlen az, hogy az informális amerikai-kubai csúcstalálkozóról készült kép lassan, de biztosan terjed az interneten. Holott a kép csak egy kézfogásról szól.

Semmi szotyi, semmi szalagátvágás, semmi harsonaszó. De mégis elmondható, hogy talán elindult valami. Ahogy az USA és Kína között is egy látszólag ártatlan dolog, az asztalitenisz hozta el a párbeszédek korát. Ha hasonló folyamat elindul a nagy vízen túli, két távoli ország között, akkor Mandela elmondhatja: halálában is a békét szolgálta. Még akkor is, ha most csak egy kezdő kézfogás, udvarias köszönés történt a két elnök között. Tulajdonképpen azt a kérdést is feltehetnénk, hogy ki a fészkes virágzatot érdekel ez itt, Európa közepén? S tényleg! A hazai vezetést szemmel láthatólag csak a pályaszélen való drukkolás szintjén érintette meg a végső búcsú a Nobel Béke-díjas elhunyttól. Elvégre mi oka is lehetett volna bárkinek is az országot a csúcsszinten képviselni? Köztársasági elnök? Miniszterelnök? Ugyan kérem. Ha Orbán Viktor nem megy, akkor Áder János sem mehet? Ezek szerint nem. Pedig naivan talán azt hihetnénk, hogy Magyarországot a köztársaság elnöke képviselhette volna. Ahogy az elhíresült állampolgári esküt is inkább ő vehette volna, mintsem Orbán Viktor. Az is inkább szól az országnak, mintsem egy politikai kurzusnak.

Mandela temetése kapcsán talán a politikai vezetés jelenléte mégis jobban megfelelt volna a protokollnak. Mi tagadás, ebben nem vagyok szakértő. Azt azonban tudhatjuk a napi hírekből is, hogy egy Obama-Orbán találkozó valahogy az istennek sem akar összejönni. Biztos azért, mert hazánk igen elfoglalt kormányfője nem tud időt szakítani arra, hogy minden kis piszlicsáré politikussal találkozgasson. Aki talán még a szotyit sem tudja elegánsan enni egy tribünön. S talán még azt sem tudja, hogy Felcsút hol van. Talán ez a miniszterelnöki elfoglaltság az oka, hogy hazánkat a vezetés második vonala képviselte Nelson Mandela sírjánál. Mert a delegált Semjén Zsolt annak ellenére sem tekinthető másnak, ha saját párttársai szerint akár egyenesen isteni sugallatra írta szakdolgozatait. Politikailag mégsem köztársasági elnök, és nem is a kormány vezetője. Azért még előfordulhat, hogy kezet fogtak vele. Mert azért egy ilyen nemzetközi nagytalálkozón udvariasak az emberek. A nemzetközileg elismert politikus emlékét meg mégsem fogja ott senki azzal rombolni, hogy leköpi a másikat.

Azt sem lehet elvitatni, hogy Raúl Castro is kovácsolhat némi politikai tőkét a lekapott kézfogásból. Bár aligha van otthon olyan helyzetben, hogy ilyen fényképekre szoruljon. Miközben azért vannak elképzeléseim, hogy milyen kampánypropagandát kerítettek volna annak, ah Orbán Viktorral is kezet fog Barack Obama. Legalább futólag. Ha közlik vele, hogy nem a helyi stadion portása áll ott zsebre dugott kézzel, hanem egy miniszterelnök. S erről eszembe jut az is, hogy a dolgok jelen alakulása mégis jobb talán. Mit lehet tudni, hogy a miniszterelnök ki mindenkinek akart volna ott sebtében kezet csókolni? Mert azt mégsem lehet elvárni, hogy ott neki csókoljanak kezet. Mandela temetését nem a Békemenet szervezői hozták össze. Egy USA-Magyarország kézfogásért ennyit meg mégsem utazik egy kormányfő, aki egész földrészeket szeret kioktatni. Nem az USA-é, mert ő ott volt.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése