Eltemették Nelson Rolihlahla Mandelát. A 95 évesen elhunyt
politikus életművét szinte biztosan még évekig fogják értékelni. Mint mindenki
másét is, aki gyakorlatilag egy történelmi korszakot határozott meg, és
világszerte elismert politikai eredményt „tett le az asztalra”. S az ő esetében
legalább elmondható, hogy az eredmény előjele pozitív.
Nem véletlen tehát az, hogy sírját igen
jelentős, szintén nemzetközi súllyal rendelkező politikusok „állták körül”. Úgy
általában. Mert az USA elnökét, Barack Obama-t, például aligha lehetne
azzal meggyanúsítani, hogy nem rendelkezik világszinten jelentős politikai
szereppel. Hasonló szereppel talán nem rendelkezik Raúl Castro, de Kuba
politikai jelentősége aligha becsülhető le. Olyan politikai rendszert képvisel,
ami ott, az USA orra előtt nem annyira volt mindig kedvelt arrafele. Most sem
igazán szeretik. Így aztán a két állam vezetője nem a hetenkénti közös
golf-partiról híresült el. De még szotyit köpködni sem szoktak közösen egy
futball-stadionban. Talán nem is szeretik a napraforgót. Holott arrafele
őshonos ez a szép nagy fészkes-virágzatú növény. Nem véletlen az, hogy az
informális amerikai-kubai csúcstalálkozóról készült kép lassan, de biztosan
terjed az interneten. Holott a kép csak egy kézfogásról szól.
Semmi szotyi, semmi szalagátvágás, semmi
harsonaszó. De mégis elmondható, hogy talán elindult valami. Ahogy az USA és
Kína között is egy látszólag ártatlan dolog, az asztalitenisz hozta el a
párbeszédek korát. Ha hasonló folyamat elindul a nagy vízen túli, két távoli
ország között, akkor Mandela elmondhatja: halálában is a békét szolgálta. Még akkor
is, ha most csak egy kezdő kézfogás, udvarias köszönés történt a két elnök
között. Tulajdonképpen azt a kérdést is feltehetnénk, hogy ki a fészkes
virágzatot érdekel ez itt, Európa közepén? S tényleg! A hazai vezetést szemmel
láthatólag csak a pályaszélen való drukkolás szintjén érintette meg a végső
búcsú a Nobel Béke-díjas elhunyttól. Elvégre mi oka is lehetett volna bárkinek
is az országot a csúcsszinten képviselni? Köztársasági elnök? Miniszterelnök?
Ugyan kérem. Ha Orbán Viktor nem megy, akkor Áder János sem mehet? Ezek szerint
nem. Pedig naivan talán azt hihetnénk, hogy Magyarországot a köztársaság elnöke
képviselhette volna. Ahogy az elhíresült állampolgári esküt is inkább ő vehette
volna, mintsem Orbán Viktor. Az is inkább szól az országnak, mintsem egy
politikai kurzusnak.
Mandela temetése kapcsán talán a politikai
vezetés jelenléte mégis jobban megfelelt volna a protokollnak. Mi tagadás,
ebben nem vagyok szakértő. Azt azonban tudhatjuk a napi hírekből is, hogy egy
Obama-Orbán találkozó valahogy az istennek sem akar összejönni. Biztos azért,
mert hazánk igen elfoglalt kormányfője nem tud időt szakítani arra, hogy minden
kis piszlicsáré politikussal találkozgasson. Aki talán még a szotyit sem tudja
elegánsan enni egy tribünön. S talán még azt sem tudja, hogy Felcsút hol van.
Talán ez a miniszterelnöki elfoglaltság az oka, hogy hazánkat a vezetés második
vonala képviselte Nelson Mandela sírjánál. Mert a delegált Semjén Zsolt annak ellenére sem
tekinthető másnak, ha saját párttársai szerint akár egyenesen isteni sugallatra
írta szakdolgozatait. Politikailag mégsem köztársasági elnök, és nem is a
kormány vezetője. Azért még előfordulhat, hogy kezet fogtak vele. Mert azért
egy ilyen nemzetközi nagytalálkozón udvariasak az emberek. A nemzetközileg
elismert politikus emlékét meg mégsem fogja ott senki azzal rombolni, hogy
leköpi a másikat.
Azt sem lehet elvitatni, hogy Raúl Castro
is kovácsolhat némi politikai tőkét a lekapott kézfogásból. Bár aligha van
otthon olyan helyzetben, hogy ilyen fényképekre szoruljon. Miközben azért vannak
elképzeléseim, hogy milyen kampánypropagandát kerítettek volna annak, ah Orbán
Viktorral is kezet fog Barack Obama. Legalább futólag. Ha közlik vele, hogy nem
a helyi stadion portása áll ott zsebre dugott kézzel, hanem egy miniszterelnök.
S erről eszembe jut az is, hogy a dolgok jelen alakulása mégis jobb talán. Mit
lehet tudni, hogy a miniszterelnök ki mindenkinek akart volna ott sebtében
kezet csókolni? Mert azt mégsem lehet elvárni, hogy ott neki csókoljanak kezet.
Mandela temetését nem a Békemenet szervezői hozták össze. Egy USA-Magyarország
kézfogásért ennyit meg mégsem utazik egy kormányfő, aki egész földrészeket szeret
kioktatni. Nem az USA-é, mert ő ott volt.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése