2013. december 21., szombat

Jutalomvisszavonás Sztálin emlékére

Forrás: Fideszfigyelő
Orbán Viktor immár a jutalmazások keretében is a kézileg vezérelt rendszer mellett tette le a voksot. Ismét elfeledkezve arról, hogy a „jó király” mítoszának táplálása nincs olyan messze a „naivnak festett despota” képzetétől. Különösen azért, mert a jutalmak visszafogásának kommunikációs buborékját már lelőtték korábban is.

A recesszióra hivatkozva 2012-ben is megtagadták a jutalmakat a kormányzati szférában dolgozóktól. Az év végi látványkommunikációs akció azonban nem egy esetben sima porhintésnek bizonyult. Élesen megkülönböztetve azt a kommunikációs stratégiát, amely az „Orbán az igazságos” szólamáról, és azt a képet, ami a valóságról szól. Így aztán nem véletlen az, hogy amikor az idén kiosztott nagy jutalmakról esik szó, akkor nehéz ettől az előzménytől elvonatkoztatni. A forgatókönyv ugyanis vészesen hasonlóan indul. Megjelenik a színen Orbán Viktor, és felhívást intéz az ő népének városvezetői köreihez. Szorgalmazva a pénzek visszafizetését, illetve a jótékonykodásra való felhasználását. A hírt a Blikk röpítette világgá, és hivatkozási alapja egy levél, melyet Kubatov Gábor országos pártigazgató és Kocsis Máté kommunikációs igazgató jegyez. A levél tényét Kocsis Máté megerősítette.

Ahogy Zsigó Róbert sem mondott mást azon a sajtótájékoztatón, ahol a jutalmak kérdése szintén felmerült. Közvetve megerősítve azt is, hogy Orbán Viktor maga a Fidesz, mivel a tudósítás a párt honlapján „A Fidesz nem helyesli az év végi jutalmazást” címmel jelent meg, de a szövegben már kifejezetten a pártelnök kéréséről van szó. Mielőtt pedig bárki elkezdené a kételyek helytelenségét emlegetni: nem vagyok sem naiv, sem álnaiv. Megannyi korábbi jel alapján pontosan tudható volt már korábban is, hogy kormánypárt mára gyakorlatilag az Orbán Viktor egyszemélyi vezetésének legitimitását szolgáló szervezetté vált. Az említett kommunikációs bakinak tűnő jelenségek korántsem jelentenek mást, mint azt, hogy egyre kevésbé érzik a pártban úgy, hogy akár a látszatra is figyelni kellene. Pontosan úgy, ahogy már a közmédia esetében sem. Akár államtitkári szinten is megengedve a nyílt ferdítéseket. Ebben a kommunikációs környezetben a TV2 esetleges Fidesz-befolyás alá vonása sem jelent mást, mint a barakk falára erősített újabb képernyő felszerelését.

Végső soron azt a képet erősítve, hogy teljesen mindegy, hogy mi történik, ha sikerül a megfelelő képet festeni róla. Például a nem szimpatikus híreket a szenzációhajhászás bélyegével ellátni. Ahogy azt a már korábban is kipróbált receptkönyv bevezetője is tartalmazta: „Egy komoly hiba azonban mutatkozik a magyar sajtóban: rendkívüli mértékben elharapódzott a szenzációhajhászás. Semmi köze ennek a sajtószabadsághoz, inkább visszaélés azzal. A szenzációhajhászás nem a jó értelemben vett újságírói hagyományokhoz tartozik. Ez a betegség nem egyik vagy másik párt újságjainál mutatkozik, hanem megfertőzte a magyar újságírás nagy részét". Jól mutatva azzal is a párhuzamot, ahogy a Fidesz addig fárasztotta a híveit a baloldali média-túlsúllyal, hogy azok immár a nyílt kormányzati térnyerésre is vakká, süketé váltak. Ja, és az említett receptkönyvi idézet nem Orbán Viktortól származik. Ahogy az idézet gondolatok folytatása sem: „Ma megváltozott a helyzet, van lehetőség arra, hogy a sajtó teljesítse nemzetnevelő feladatát. Mi a magunk részéről minden segítséget megadunk ahhoz, hogy a magyar újságírás erre a színvonalra emelkedhessék és így újabb hatalmas pillérrel támassza alá a magyar demokrácia épületét”. Mely folytatás már nyílt meghirdetése a centrális erők által felügyelt sajtó megteremtésének. Habár 1948. március 23.-án Rákosi Mátyás a magyar sajtó színvonal-emelésének programjaként hirdette meg.

Egy új TV-csatorna esetleges beemelése az orbáni befolyási övezetbe, valamint a jutalmak kézileg vezérelt felügyelete tulajdonképpen egy tőről, a diktatúrák fájának gyökeréből fakad. Nem azért, mert ne lehetnének pofátlan jutalmak, vagy akár végkielégítések. Azonban ezek nem csak akkor pofátlanok, ha más, és nem a saját oligarcha-klientúra kapja. A kiegyensúlyozott jogállamiságba ugyanakkor a látványpolitika szerepe is mérsékelt, és a jogszabályokat sem azok kommunikációs értéke alapján rángatják. A személyes látszatkeltésnek alárendelt hatalmi gesztusok inkább illenek Rákosi Mátyás, illetve példaképe Sztálin korához. Igaz is. Lehet, hogy egy tudatalatti reakcióként váltak ezek a hírek Joszif Visszarionovics Dzsugasvili születésnapján a kormányzati kommunikáció fókuszpontjaivá.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook