Demagogisztáni pénzígéretek

A gazdasággal, az ígéretekkel kapcsolatban a kampány élesedését, és az év végi leltárt egyaránt a számháborúk jelzik. Az egyik célcsoportot a nyugdíjasok, egy részben velük átfedő csoportot a szegénységbe taszítottak képezik. De az se baj, ha a kormányzati propagandával megcélzottaknak memóriazavarai vannak, és a számokkal is hadilábon állnak. Bár, az utóbbi nem létkérdés.

Nem létkérdés, mert az egész pályás demagógiaháború nehéztüzérségét csak az egész rendszert áttekintve lehetne hangtompítani. Holott néhány egyszerű kérdésre sem tudnak például a netes trollok sem válaszolni. Ilyen örök kérdés, hogy abban a vezéri vezérszólamban, miszerint „Magyarország jobban teljesít” a „jobban” az mit jelent. Kinél, minél jobban. A kérdésre, noha talán száhel-övezet lenne a jó válasz, általában valami homályos gyurcsányozás szokott a válasz lenni. Ami nettó ökörség, mivel pár éve nem Gyurcsány Ferenc vezeti a kormányt. Amellett nagy mellénnyel bevonulva a parlamentbe a Fidesz megkapott minden lehetőséget ahhoz, hogy megoldja az élet nagy problémáit. Például az általuk vállalt garanciának megfelelően ne államosítsák a nyugdíj-megtakarításokat. Vagy megadják a 13. havi nyugdíjat, ha szerintük minden baj okozója annak elvétele volt. Valamiért ezek egyike sem következett be.

Ezzel szemben, valami hipotetikus inflációszámítás alapján tesznek egy 2,4% -os nyugdíj-emelési ígéretet. Amivel kapcsolatban persze az egyik kérdés a várható reálinfláció mértéke lehetne. Van azonban egy másik fele is a kérdésnek, amiről mintha kevesebb szó esne. Az, ami szinte egyetlen kérdőszóba is belesűríthető: Miből? Vállalva a pontatlanságokat és a demagógia vádját, de az „utca” szintjére lehozva a magasztos matematikát ez ugyanis jelenleg nehezen megfinanszírozhatónak látszik. Különösen akkor, ha ehhez hozzávesszük az egyéb kormányzati ígéreteket is. Például a permanens rezsiharc újabb ígéretét, aminek eredményeként újabb bevételcsökkenés, áfakiesés várható a költségvetésben. Alig valószín ugyanis, hogy az energiaszektorban felhasznált valamennyi erőforrás adója már ma is nulla lenne. A költségvetés réseit lehet persze az államadósság terhére növelni, de az már, egyes vélemények szerint, enélkül is növekvő pályán van. S a sokat emlegetett belső fogyasztás sem látszik felpörögni. Talán azért is, mert vásárló-erőparitáson Magyarország nem teljesít jobban. Mármint akkor, ha az EU átlaga és nem a Föld éhségzónája a viszonyítási alap.

De ezen kis kitérő után röppenjünk vissza ahhoz a 2,4% -os ígérethez, és a fedezeti kérdésekhez. Mely utóbbihoz rögtön hozzávehetjük az IMF kiebrudálása után eladott állampapírok kamat-ígéreteit. Ez is inkább 3% fölött, mint az alatt van. Lehet persze nominálisan dobálózni a milliárdokkal, de ha feltételezzük, hogy a jelenlegi összes ezermilliárdok feletti újabb milliárdokat csak az újabb milliárdokból lehet kifizetni, akkor az említett százalékos arányoknál is maradhatunk. Ha a túloldalon is arányokat veszünk figyelembe. Nevezetesen a gazdaság bővülésének jellemzőjeként. Az ugyanis valószínű, hogy csak az ott megtermelt nyereség adhatja meg az alapját egy államadósságot csökkentő, de az ígérteket kielégítő költekezésnek. S itt nagyon komoly problémák adódnak, mivel az állam bevételeit nem lehet újabb aranybányák megnyitásával, és a kormányzati gyémánttartalékok nemzetközi eladásával bővíteni. Maradna tehát a gazdasági növekedés, mint fedezet. Vagy, ahogy az 1950-es és 1960-as éveket idéző, de a jelen vezetéstől sem idegen, fordulat szólna: a gazdaság fedezete nem az arany, hanem a munka.

A GDP-ről pedig tudjuk, hogy az idén kiugró mezőgazdasági teljesítés hatására zártunk eddig jó évet. Ez azt jelenti, hogy a III. negyedévben 1,6%-os volt a növekedés a KSH szerint. Fogadjuk el. Az is nyilvánvaló, hogy a viszonyítási alap sem mindegy. Ez az idei növekedés például a 2012-ben tapasztalt tartós csökkenéshez viszonyítva értelmezhető. Szintén a KSH adatai alapján. Azonban tegyük fel, hogy innen már tényleg tartósan növekszik majd a gazdaság. Ráadásul, hiperoptimista becslés alapján, az idei mértékben. A KDNP összes tagja fel sem áll a térdelésből. Nem a Fidesz iránti kapcsolat okán, hanem mert folytatólagosan imádkozik a mezőgazdaságért. Biztosítva, hogy ne legyenek kései fagyok, jégesők, árvizek és az aszály se sújtsa a földeket. Ezen hitbeli teljesítés eredményeként tételezzük fel, hogy az idei arányban nő az ország. A 2,4% -os nyugdíjemelési szlogen, a közmunkásoknak ígért emelések, valamint a 3% fölötti kamatígéretek fényében mintha továbbra is látszana némi olló ezen ígérvények, valamint az ország várató teljesítőképessége között.

Emellett úgy tűnik, hogy az adóalanyok száma, és az általuk befizetett adó is csökken. Többek között a társadalomban érvényre jutó globális abortusz miatt is. Na szóval. Amikor a kormány-kampány további pénzkiáramlásokkal akar megnyerni tömegeket, vagy leszerelni elégedetlenkedőket, akkor tulajdonképpen miből is? Újabb hitelekből? S amennyiben megnyerik a választásokat, akkor a nyilvánvaló hazugságot mivel fogják ellenőrizni? A gárdákkal? Amennyiben pedig elvesztik a választásokat, és a lerakott aknák robbannak, akkor? Csak nem arra számít a mai hatalom, hogy másfél év múlva amúgy is az utcán fog eldőlni a kormányzás?

Andrew_s