A korábbi, és még korábbi kormányok méltatásának
lehet olykor helye a történelemórákon. Köztük annak a korszaknak is, amikor
önként és dalolva mentek a kötelező brigádszemináriumokra a részt vevők.
Illetve extrapolálva a helyzetet, spontán tömeget alkottak május 1.-én. Hasonlóan
ahhoz, mint amikor a CBA dolgozói érezték spontán szükségét a békemenetelésnek.
Ám ma is tengerben a csepp.
Mert ahol a tenger a partnak csapódik, ott vízcseppek
is hullnak szerteszét. Amikor a kormány, vagy annak egy csinovnyikra
ünneplésre vágyik, akkor nyilvánvalóan a hatalmában levők azok, akikkel ezt
biztosíttatni tudja. Ez akkora diktatórikus közhely, hogy szinte minden esetben
megtaláljuk a parancsra párnacsatázók eszköztárában. Márpedig, ha Orbán Viktort
lehet „erősen javasolt” jelenléttel éltetni, akkor egy kiállítást megnyitó küldöncnek
is kijárhat. Nem békemenet, de legalább közönség. Ezt gondolhatta talán Harangozó
Bertalan kormánymegbízott is a Vas Megyei Kormányhivatalnál. Alighanem azért,
hogy egy képkiállítás megnyitásánál ne önmagának mondja el az előző
kormányzatot is elmarasztaló nagyszerű gondolatait.
Forrás: VB / Nyugat.hu |
A képkiállítás különben mi más is lehetett
volna, mint az Alaptörvény politikai indítattatástól sem mentes Kerényi-féle
illusztrációinak kollekciója. Amelyek között azért vannak olyan művészi
üzenetek, amelyek akarva, vagy akaratlanul, de leleplezőek. Például az, amelyik
világosan jelzi a politikai kaméleonok túlsúlyát a Nagy Imre újratemetésén
részt vevők esetén. S még a sárkányölő motívumot ábrázoló kép is üzen. A kordonok
sora ugyanis nem véletlenül juttathatja eszünkbe azt az arénát, ahova az utcai
zavargásokat kihasználó politikai erők áldozatként küldték be a megvezetett
embereket. Igaz, ezek a gondolatok aligha kaptak helyett azon a képtári megnyitón,
ahova a Nyugat.hu közlése
szerint szintén az erős ajánlottság miatt ment el sok diák. A következő
iniciatíva nyomán:
„Tisztelt
Igazgató Asszony! Tisztelt Igazgató Úr! 2013. december 12-én, csütörtökön
14:30-kor a Szombathelyi Képtárban vándorkiállítás nyílik Az Alaptörvény
illusztrációi címmel. Kormánymegbízott úr kérése, hogy iskolánként 20-25 fő a
végzős osztályokból képviselje az iskolát. ”
A semmi más, ez akkor is jelezné, hogy a
központi nyomásgyakorlás lehetősége önmagában is kétségessé teszi az iskolák
kiszolgáltatottságának létjogosultságát. Még akkor is, ha ismerve a pedagógiai
hatásokat tulajdonképpen üdvözölni is lehetne a kezdeményezést. Az ugyanis
közismert jelenség, hogy a kötelező jelenléttel „élveztetett” kiállításmegnyitó
népszerűsítő hatása alighanem vetekszik a nemi erőszakkal népszerűsített
szexualitáséhoz. Ahogy a kötelező olvasmányokat is sokan csak azért utálják meg
egy életre, mert a szellemiségük megerőszakolását élik meg általuk. Márpedig
minden, korábban elmondott, ám egy orbanista kiállításon amúgy sem emlegetett,
üzenet dacára a Kerényi-féle kollekció alapvetően szóra sem lenne érdemes talán.
Hacsak nem a hatalom önfényezésének példájaként, és a meddő pénzkidobás
illusztrációiként fogják emlegetni majd évtizedek múltán. Már akkor, ha nem
válnak a kötelező áhítattal körülrajongott kincstári művészet kiemelt darabjaivá.
Kormányzat kérdése.
Ahogy az is, hogy mennyire van rászorulva a
kötelező tapsolásokra, a szemináriumok agymosására, az erősen ajánlott jelenléttel
megtámogatott rendezvényekre. S ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy
csinovnyikjai mennyire szívesen tesznek eleget egy, a fentiekben idézett
felhívásnak. Demokratikus viszonyok között ugyanis alighanem szükség sem lenne
rá. Még akkor sem, ha alapvetően talán Harangozó Bertalan sem ment volna el, ha
nem muszáj. Mely esetben talán pont az említett pedagógiai cél megvalósítása is
célként lebeghetett a szeme előtt. Miközben a „másnak miért legyen jobb” mottójával elküldette a felhívást az
iskolaigazgatóknak, azt is biztosította, hogy a végzős diákok megtapasztalják
azt a kényszert, ami ellen minél előbb célszerű lehet fellépniük. Aki ma végzős
diák, az ugyanis jövőre esetleg már szavazópolgár.
S talán nem értenek egyet a kormánymegbízott
lózungjával abban, hogy „végül 2010-ben a
választásokon új parlamenti többség született, ami már méltó a magyar nemzethez”.
Feltéve, hogy a magyar nemzethez nem a parancsokkal korlátozott gondolkodás, az
innovációk megölése, és a parancsra tapsolás a méltó.
„És
pedig igy lesz, ha a nemzet minélelőbb föl nem serken, s ki nem ragadja
kormánya és képviselői kezéből azon hatalmat, melyet nekik jó hiszemben
átadott, s mellyel azok részint nem tudnak élni, részint rútul visszaélnek.” (Petőfi)
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése