2013. december 24., kedd

Karácsony 2013

A Karácsony a hagyományok szerint Jézus születésének évfordulója. Egyben a szeretet ünnepe is. Mert Jézus és apostolai érzelmileg elsősorban az elfogadó szeretetet tekintették az univerzálisan közös emberi értéknek. Az adott történelmi körülmények között, közel kétezer éve, ez igen komoly ideológiai áttörés volt ahhoz a valláshoz képest, melynek talaján kialakultak a Jézus által képviselt új eszmék.

Amiről nagyon el szoktak feledkezni a státusz-keresztények, az az, hogy Jézus maga sosem emelte magát mások fölé, és sosem állította, hogy tanításai előbbre valóak lennének más vallásokhoz képest. Tulajdonképpen még önálló vallásnak sem tekintette tanításait, hiszen tulajdonképpen Péter kezdett bele abba a munkába, hogy később egyházzá szerveződjenek a tanítók, az apostolok. Azokat, akiket akár Jézus tanításait követő rabbiknak is tekinthetnénk. Talán az említett feledékenység, vagy inkább tudatlanság az, ami a karácsonyi ünnepkör kapcsán sem engedi az ostobaságot meghúzódni a szőnyeg alatt. Hivalkodóvá téve az antiszemitizmust, és megrongálva Jézus vallásának szimbólumait is. Vagy miniszteri székben ülő pap által gerjesztve a gőg demonstrációs feszültségeit. Ám Jézus alighanem megbocsát az égben, hiszen földi tartózkodásakor a lelki szegényeket is felkarolta. Elvégre nem tudhatják, hogy mit cselekednek. Talán egyszer megvilágosodnak, és lelkiismeretük is kikandikál a szellemüket borító zuzmó alól.

Ahogy talán azoknak is, akik az elesetteken, a náluk is szánandóbbakon érzik kitombolhatónak mindazt az indulatot, ami a lelküket mérgezi. Mert a Karácsony előszobájában meghallgathattuk a hatalom szemfényvesztő hazugságát a hajléktalanokkal kapcsolatban. Azt, hogy milyen kegyes a hatalom akkor, ha megvédik a megfagyástól, de nem segítik ki a nyomorból. Nem hallal, hanem hálóval és a halászat lehetőségével. Azt hinni ugyanis, hogy az alamizsna nem megaláz, olyan botorság, amire csak a hatalom hályogától megzavart látással lehet képes egy önjelölt hatalmasság. Támogassa bármekkora, álemberséggel átitatott, slepp. Akik penészes transzparensen hordozzák lelkükben a feliratot, hogy „mindenki annyit ér, amennyit kapart”. Dobolva közben az embertelen önzés indulóját. Idézve közben Baltazár lakomáját. Melynek örök tanulságai közé tartozik, hogy nem az a valóban gazdag, akinek másokat alázva telik a rablott javakból dőzsölni. Mert az ő értékük alig nagyobb, mint a régmúlt munkatáborokban kényszermunkásokkal maguknak, és az általuk halálba küldötteknek zenéltető hóhérsegédek.

Akiket felváltottak azok a simanyelvű latrok, akik megtapsoltatják magukat azokkal, akiknek csak kegyúri morzsákat szórnak az asztaluk sarkáról. Még akkor is, ha mindig lesznek olyanok, akik köztük, és a nyomorba taszítottak közt az élő fal, a mosolygó tapskarmester szerepét betöltik. Összekoszolva a kezüket, és megkímélve a kézmosástól azokat, akik valójában hozzájuk is csak undorral érnének. A Karácsony azonban talán nekik is elhozza azt a békét, mely különben csak önáltatásból köszönt a lelkükbe. Talán meglátják azokat, akik ellen korábban felléptek. Talán. Mert mi jogon lehetne erőszakkal elvárni bárkitől, hogy kinyissa a szemét az elesettek, az éhbérre kényszeríttettek, a szegények, a tőle különbözők, vagy akár a nála különbek felé. Nem! Nem lehet elvárni! Az erőszakos elvárással semmi nem különböztetné meg egyiket a másikától. De bízni még lehet benne.

Talán pont a Karácsony lehet az az ünnep, ami alkalmas lehet az elfogadás elősegítésére. S akkor, ha csak egy fikarcnyit is enyhül a belső fagy a gyertyák melegétől, már jobbak lehetnek páran a csillanó fénytől. S akkor talán lelépnek az önhit butaság gólyalábáról, és meglátják a kóbor cicát, kutyát, vagy az önbizalmától, tartásától régen elkóborolt embert is. Csak úgy! Hivalkodás, pózolás, sajtótájékoztató nélkül.

1. Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.
2. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
3. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;
4. Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
(Mt, 6)

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook