Csődközeli demagógiacsapda az ellenzéknek

Forrás: Opinion-maker

Immár újabb tiszteletkörébe kezdett a demagógia lefele szállingózó, és a nagy fehér gázlómadarak által elvesztett mellékterméke. Mert aligha lehet elsőre más olvasata annak, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyi helyettes államtitkára, Pankucsi Zoltán a személyi jövedelemadó csökkentésének tesztléggömbjét engedte el. Miközben javában dúl a rezsidémonnak elkeresztelt energiadémon elleni harc. Mert ha már hullik az gólyának ürüléke, terítsen be sokakat és vastagon.

Annyira vastagon, hogy a szaga végképpen meggátolja a gondolkodást. Ha pedig páran, akik még megpróbálkoznak a jelzett idegi folyamatokkal, belefulladnak, akkor megérdemlik. Mit foglalkoznak olyasmivel, amiben Orbán Viktor megmondta a tutit, és elég lenne tapsolni a nagy embernek. Gondolkodás nélkül. Eközben nyilvánvaló, hogy mind a személyi jövedelemadó, mind az energiaköltségek csökkentése olyan demagóg lépés, ami nagyon vonzó lehet az ellenzéknek. Beszállni a licitbe, és egyben nekiállva magyarázkodni arról, hogy ők is, illetve ők sem. Mikor mit. Holott, az olvasók iránti tisztelettel, de megjegyezhetjük, hogy ez baromság. Ha ugyanis meg akarnak felelni a kormányzati demagógiának, akkor semmiben nem fognak előbb utóbb különbözni az ellenzék pártjai sem a Fidesztől. Kellően vastag sár-pakolással ellátva minden iszapbirkózó egyforma. Ha tehát az ellenzék elkezdi ismét azt a szöveget, hogy ők is csökkentenék, és mégjobban csökkentenék, akkor egy valamit máris biztosan tudhatjuk: az ezt emlegető pártról: nem akar választást nyerni. Vagy nem akar majd egy évig sem hatalmon maradni. Egyre megy.

Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a csökkenő energiaár és a csökkenő adókulcs egyaránt a költségvetési bevételeket csökkenti. Jó lenne persze azt mondani erre, hogy sebaj, majd emeljük a nyersolaj árát. Csakhogy nem igazán vannak nemzetközi forgalmat bonyolító ásványolaj-kútjaink. Ellenben mások készséggel hajlandóak lehetnek erre a lépésre. S ebben az esetben az üzemanyagok ára például biztosan nem fog csökkenni. Ja, hogy a BKV-bérleteké igen? Nem baj! Az ott képződő bevételkiesést is pótolja majd a kormányzat. Illetve a lakosság. Mert minden költségvetési rés automatikusan terítésre kerül. Nem is lehet másként, ha a kormányzati költségvetésről feltételezzük, hogy az mindannyiunké. Ha államosítják a szolgáltatókat, akkor meg pláne. Az energiaárak csökkentése, tehát látszólag a cégek bevételeit csökkenti, de hosszú távon mindenkiét növeli. A be nem fizetett forgalmi adók keltette hiányt például biztosan más forrásból kell majd fedezni. Beleértve a karbantartás elmaradásából fakadó, az ott felhasznált eszközök ÁFÁ-ját is. No meg a karbantartást végzők megjelennek majd a közmunka-piacon, vagy egyenesen mennek külföldre. Elképzelhető ugyanis, hogy a nagynyomású, nagyfeszültségű rendszerek, szakértő karbantartói iránt másutt is lehet kereslet. A csövek és vezetékek pedig rohadnak tovább békében. Amikor pedig ez a folyamat véget ér, és olaj borítja el a földeket, akkor aligha fog a Békemenet odamenni, és kezek százaival eltömni a likat. Marad az, hogy közös forrásaink terhére kivonul majd a tűzoltóság, és másokkal karöltve tűzoltómunkában, lényegesen drágábban megoldja a problémát. Addig pedig lőn sötétség, és abban növekvő feszültség.

Miközben persze kár felülni a „rezsicsökkentés” nagy szlogenjének, mert ki-ki gondolja végig saját hatáskörben, hogy mi is az ő rezsije valójában. Abban a villanyszámla csak egy tétel. Egyike azoknak a tételeknek, amik költségét a jövedelméből kell megfinanszíroznia. Már akkor, ha van jövedelme. Mert amennyiben nincs, akkor így járt. Világítson petróleummal, és fűtés helyett bújjon össze a párjával. Orbán Viktor amúgy is előírányozta népszaporulati tervszámokat. Ha nincs jövedelme, akkor a mindegy, hogy milyen adó-tervszámokat nem fog befizetni belőle. Ha van jövedelme, akkor persze nyugodtan vessen rá keresztet. A KDNP majd segít benne. Megannyi jól fizetett hittan-tanárral megtámogatva az iskolákban. S majdan a gárdákkal az utcákon. Mert a kieső jövedelemadó tételeit is pótolni kell majd a költségvetésben valamivel. Egy olyan gazdaságban, ahol a recesszió látszik a legbiztosabb pontnak. Függetlenül attól, hogy milyen sikerpropagandával sikerül megtámogatni, és ezzel milyen, akár valós, tömegbázist lehet egy kupacba hülyíteni. A költségek fedezetét az olajkutak híján a termelés adhatja. Márpedig kérdés, hogy Semjén Zsolt pártjának egyesült imakülönítménye jövőre mit biztosít a mezőgazdaságnak.

Azt ugyanis lehet mondani, hogy több a beruházás, mint egy évvel ezelőtt. Ám arról, mintha hallgatnának a hírek, hogy az összmérleg előjele milyen. Holott egy tetszőleges, közgazdasággal csak köszönő viszonyban levő iskolában is buktatási tétel lehet, ha elfeledkeznek az amortizációról a diákok. Az ipari beruházás hurráoptimizmusa is csak akkor áll meg, ha az eddig beruházások összes amortizációja alacsonyabb, mint a tárgyidőszak beruházásai. Amennyiben a technológiai és tárgyi avulást nem pótolja az új befektetések hada, akkor a kijelölt növekedési pálya tükörből értelmezhető csak emelkedőnek. Ellenben a jövőben olyan terhet róhat a majdani költségvetésre, ami ott és akkor egy gyorsított államcsődöt jelenthet.

S akkor ismét maradhat a kérdés arra nézve, hogy a kampánypropaganda ígéreteivel kiszélesített léket mivel lehet majd betömni. Az egyik megoldás lehet a maradék magán-megtakarítások megvédése. Ez ugyan egy csapásra kivégezheti a kereskedelmi bankokat és biztosítókat, de valójában csak növelheti a társadalmi feszültséget és a kormányzatba fektetett bizalom unortodox irányvonalát. Egy következő megoldás lehet újabb kölcsönök felvétele. Gyakorlatilag bárkitől, aki megszánja a kormányt némi alamizsnával. A csődközeli helyzet örömére olyan biztosítékokkal, ami akár horrorba illő is lehet. Miközben nyilvánvaló, hogy csak elodázza a csődöt, és időben odébb lapátolja a trágyát. Egy további megoldás lehet a belső fogyasztás olyan radikális csökkentése, ami a felszabaduló termékek exportjával próbálja fedezni legalább részben a hiányt. Ez utóbbihoz nem kell okvetlen „tudományosan” megalapozni a csökkentett fejadagot. Elég, ha a családi bevételeket csökkentik olyan módon, hogy esélytelen legyen a fogyasztás bővülése. Például valóban rabszolgaszintre „emelve” a közmunkaprogramokat.

A történelmi párhuzamok alapján ezek a folyamatok mindegyike képes olyan krízishelyzetet teremteni, amikor nagyon is szüksége lehet a vezetésnek egy halálig lojális véderőre. Az persze más kérdés, hogy a jelenleg újult erővel berúgott demagógia-motornak van egy közvetett haszna is. Sokakban azt a látszatot keltheti, hogy amennyiben a Fidesz marad hatalmon, akkor már csak egy nagy nekirugaszkodás a menetelésben a kilábalás. Ahhoz mindenképpen elég emberben, akik kellő tömeget képezhetnek 2006 újrajátszásához, ha győz az ellenzék, és 2014/2015 fordulója körül elkezdenek felrobbanni a már egy éve is nyilvánvalóan lerakott gazdasági aknazár első elemei. Amilyeket csak még jobban sikerül beágyazni akkor, ha az ellenzék beszáll a gazdasági demagógia licitjébe.

Andrew_s