Demagógisztáni napló: Karácsonyi mérleg

Ingyenes ételosztás,
ahogy a Pesti Napló fotósa látta 1925-ben

A Karácsony jó alkalom lehetne arra, hogy a politikai hírek az uborkaszezont idézzék. Valamiért azonban sorra olvashattuk azokat a tudósításokat, amelyek egyáltalán nem ebbe a kategóriába sorolandók. Ahogy szigorúan véve nem is csak a karácsonyi ünnepkörhöz köthetőek. Miként azt láthattuk akkor, amikor tulajdonképpen egy folyamatos kommunikációs hullám alakult ki.

Alapvetően a családokkal, a gyermekekkel kapcsolatban, de tarkítva az olyan kijelentésekkel, amit Selmeczi Gabriella tett még pár napja. Miszerint a baloldal újra átvágná az embereket. Mondja ezt annak a pártnak a nevében, melynek Schmitt Pálja személyes garanciát vállalt a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatban. Melyek államosítását éppen a vaniliáskarikák zsonglőrasszonya vezényelte le. Óhatatlanul olyan viszonyba kerülve a megbízhatóság, az őszinteség, és következetesség szellemeivel, mint Balog Zoltán a szerény, és nem hivalkodó alamizsnaosztogatással. Ellentétes viszonyt ápolva, és ezen hosszan elmerengve, önnön vállaikat veregetve. Amely viszonyukat egyébként pont az teszi nevetségessé, illetve siralmassá, hogy még közhírré is teszik. Szó szerint közhírré. Ami vagy egy magas szintű ostobaságot, illetve egy még magasabb szintű hatalmi arroganciát sejtett a háttérben. Bízva abban, hogy a hívek emlékezete rövid, és amúgy is szelektív vakságban szenvednek.

Selmeczi Gabriella, például az államosítva semmibe olvadt nyugdíj-megtakarításokkal a múltjában, alighanem a feledékenységben bízik, amikor az ellenzékről terjeszti feltételes módban azt, amit pártja már megtett. Míg Balog Zoltán lelkész gyermekalázó gesztusát az egyéb hírek teszik különösen visszatetszővé. Az, hogy kampányfogásként alkalmaz egy vacsoraosztást, az persze mutatja azt is, hogy lelkészként a Biblia nem tartozik a napi olvasmányai közé. Felvetve legfeljebb a lelkészi képesítésének, illetve tevékenységének megalapozott voltát. Azonban a Blaha Lujza téren sorakozó, és alkalomról alkalomra hosszabb, ételre váró sor puszta ténye is politikai önmérsékletre szólíthatná fel. Nem csak az Emmi miniszterét, hanem az egész kormányt. A karácsonyi ételosztásra kígyózó szegény-sor pedig különösen komoly ellenpontot jelent a miniszterelnök által is patronált egyik egyház lelkész-minisztere által megetetni vágyott negyven gyermekkel. Amely pontot az teszi kiemelten egy felkiáltójel alá, hogy az említett ételosztást nem egy, a kormányzat által annyit szajkózott, kereszténykonzervativizmust képviselő, és ennek jegyében köztámogatott egyház „követte el”. S az ételosztáson sem jelent meg a kormányzat. Vagy, a Fidesz nevében, Selmeczi Gabriella. Akár vaníliáskarikával, akár anélkül.

Remélem azonban, hogy a kormány – valakinél hátha jobban teljesítünk – kampányának igazságtartalmát nem azzal fogják alátámasztani, és vele a füvet is zöldebbre festeni a jövőben, hogy az említett ételosztásokat betiltják. Noha a hajléktalanokkal kapcsolatos, és a demagógiaháborúban rendeletileg alkalmazott, optikai fényezés mintájára sajnos még az sem kizárt. Hozatva, például Tarlós Istvánnal, egy rendeletet, ami alapján az ilyen ételosztások annyira rontják a látképet, illetve a környék közlekedését, hogy indokolt azok kiszorítása a városból. Mondjuk kitelepítve Okányba, vagy valami hasonlóan közeli helyre. Nem vitatva, hogy a kígyózó sor tényleg rontja a közlekedést. De sokkal jobb lenne, ha nem lenne szükség arra, hogy emberek ezreinek, esetleg a puszta túlélésért kelljen ott kuncsorogniuk. Ha pedig a kormányzat gazdasági és szociális politikájából csak a tömeges szegényedésre telik, akkor legalább az általuk pártolt megannyi szervezet is beszállhatna a köztámogatásokba. Számos pontra kihelyezett ételosztást tarthatnának például az egyháznak elismert szervezetek, a CÖF, és a többiek. Erdő Péternek sem kellene annyit keresnie a segítendőket, ha körbenézne a hazában. Bár könnyen meglehet, hogy neki most a tesója dolgozata miatt is fő kicsit a feje. Talán nem is teljesen ok nélkül. De ez nem egy karácsonyi történet.

Ahogy sajnos az sem színesítette az ünnepi hírcsokrot, hogy bekövetkezett volna a nagy egyesítés. Nem a fizikában, és nem elméletben, hanem az ellenzék gyakorlatában. Ahogy nem kapta meg senki azt a pozitív programot sem, ami az utca emberének is érthetően fogalmazza meg az ellenzék cselekvési szándékait. Nem csak azt, hogy kit nem szeretnek. De talán, a pillanatnyi szkepszis ellenére, Szilveszterkor már erre bonthatunk pezsgőt. Addig meg lehet olvasgatni a híreket arról, hogy Fidesz-államtitkárok mennek ajándékot osztani, míg sokaknak üres marad a fa alja. Mert a kiválasztott családok támogatásában jobban teljesít a kormányzat. Kampányszerűen a szegényebbek közül válogatva. Míg országos programként például Felcsút báróján. Mert van, akinek egy teljes kormányzati ciklus a Karácsony. Milliárdos ajándékokkal.

Andrew_s