Gács Demeter: Új Nap felé

Az olvasnivalókkal kapcsolatban igen sokszor a legfrissebb könyvek kerülnek csak terítékre. Ez rendjén is van így, mivel a korábbi irodalmi műveket a műfajuk iránt érdeklődők számára ismertként feltételezni talán nem nagy tévedés. Bár ki tudja. Tulajdonképpen nem is számít. Abból a szempontból biztosan nem, hogy néha érdemes a könyvespolc hátsó soraiban is kotorászni.

Így akadhat a tudományos fantasztikus irodalom kedvelőinek kezében egy sok évtizeddel ezelőtt, a kádári új mechanizmus meghirdetésével is kapcsolatba hozható könyv Gács Demetertől. A címe: Új Nap felé. Ez is árulkodónak lehetne tekinthető, de ebben az esetben tényleg erről van szó. A történetet akár banálisnak is nevezhetnénk. Különösen, mert tudjuk, hogy sokan, sokféle interpretációban feldolgozták a problémát azóta is. Azt, hogy mi lenne, ha a Nap egyszer csak elromlana, és nem várná ki a számára szerintünk előírt újabb ötmilliárd évet a kihűléssel. A témafelvetés tehát biztosan nem fogja a könyvet a klasszikusok sorába emelni. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor az irodalmi megvalósítás sem. Bár nyilvánvalóan egészen más érzés volt gyermekként olvasni, és most újraolvasni a könyvet.

Mert a könyv bevallottan ifjúsági regény, mely Engel Teván István grafikáival illusztrálva, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg Budapesten. Látszólag nem is akar többet nyújtani, mint egy természettudományosnak tűnő probléma felvetésén keresztül bemutatni néhány akkor érvényesnek tekintett tudományos ismeretet. Nem is túl bátor extrapolációkat felhasználva a technikai vívmányok terén. Most olvasva a könyvet már tudjuk, hogy az előbbiek egy részét jócskán megcáfolták, az utóbbiak egy részét pedig meghaladták vagy okafogyottá tették az eltelt évtizedek. Sajátos módon ma már nem is a sci-fi iránt érdeklődőknek nyújthatja legtöbbet a mű, noha alighanem továbbra is ők tekinthetők talán elsődleges célközönségnek.

Igazán értékelni mégis azok fogják, akiket a szociológia, illetve a pedagógia is érdekel. Nekik igazi csemege lehet, még ma is, ez a sok szempontból középszerűnek is tekinthető könyv. Szociológiailag ugyanis jól látható, hogy az ábrázolt emberi reakciók közül sok ma is visszaköszönne. Egyben bemutatja azt, hogy szó nem volt abban a korszakban arról, hogy ne neveltek volna akár informálisan is hazaszeretetre. Mert a nagy szocialista tábor egyik nem is túl jelentős országában született műben komoly szerepet kap a magyar tudós és családja. Természetesen abban a keretrendszerben, amit az akkori világkép extrapolációja határozott meg. A természet igába hajtásáról, és annak korlátairól, az emberi haladás legyőzhetetlenségéről, és alapvetően a szocreál világkép mindent legyőző voltával.

S itt érünk el a pedagógiához. Az ugyanis régóta ismert tény, hogy az informális, a sorok közé fogalmazott tanterv igencsak hatásos lehet. Például szöveges matematika-feladatok szövege is sugallhatja a kor társadalmi normatíváját. Gács Demeter nagyon finoman csepegteti el azokat a világképi elemeket, ami az akkori pedagógiában a „szocialista embertípus” elvárt jellemzői. Beleértve a hierarchia iránti bizalmat és az atyáskodó gondoskodás iránti elvárásokat is. Mindezt pedagógiailag sokkal művészibb megoldással, mint ahogy Vidnyánszky Attila vágta szájon a maga erőszakosan didaktikus politikai talpnyalásával a közönséget. Igaz, korunk önjelölt színizsenije nem is akar nevelni. Csak teljesíteni. De azt görcsösen, és bármi áron. Ami szintén egyfajta pedagógiai vetület. Ám nem eszköz, hanem végtermék.

Amivel egyfajta korrajzi visszacsatolást is végrehajthatunk. Azt, amelynek íve mentén világosan látszik, hogy a kultúra irányítása a kádári 3T korszakában sokkal kifinomultabb, következetesebb, és lényegesen intelligensebb, de mindenképpen kevésbé erőszakos vezetés munkája által valósult meg. Sajátos módon, miközben sok szempontból kritizálható az említett könyv a jelenben, a kritika visszafele is működik. Mai világunkban kritizálhatjuk színvonalát, eszméit és benne őrzött rejtett tantervet. De olvasmányi szinten a múltból mutat rá a jelen erőszakos jelképrendszerrel operáló, ostoba, verébre is ágyúval vadászó kultúrpolitikájára. A regényben a Nap, a valóságban napjaink vannak kihűlőben.

Andrew_s

A Gépnarancson más címen olvasható: A regényben a Nap, a valóságban napjaink vannak kihűlőben