Közmunkás-szintfelmérő-szintfelmérés

Az orbanizmus közrabszolga-programjai önmagukban megalázók, és még csak a gazdaság bajain sem segítenek. Azóta, hogy Orbán Viktor valami interjúban először körvonalazta az unortodox workfare-t, már számosan beleszerettek a kabinetjében. Különösen, mivel igen alkalmas az emberek megalázására, és akár munkatáborok ideológiai megalapozására. De ez nem jelenti azt, hogy minden, aminek ehhez köze van, tőből értelmetlen.

Például a munkanélküliek továbbképzése, vagy legalább szinten tartása nem egy eleve elvetélt ötlet. Akkor sem, ha a megvalósításhoz vezető utak lehetnek göröngyösek, és mutyival kátyúzottak. S akkor sem, ha a tartósan munkanélküliek között is nagy lehet az ellenállás. Nem is okvetlenül lustaságból. A tartós munkanélküliség ugyanis önmagában is személyiségromboló. Amellett nagyon gyorsan meg lehet szokni, hogy valaki akkor ébredjen, amikor akar, és akkor alszik el, amikor vízszintesbe kerül. Amikor tehát egy képzésre beiskolázzák, akkor már pusztán a kötelező részvétel is segíthet a napi kötelezettségi ritmus „újra-feltaláláshoz”. Miközben nagyon vonzó lehet ugyanezt a kötelező részvételt az egyéni szabadságjogok megnyirbálásának feltüntetni. Holott egy tetszőleges munkahelyen pontosan ugyan ez a helyzet. Kevés helyen tolerálják a „jövök, amikor eszembe jut, és megyek, amikor gondolom” hozzáállást. A kötelező részvételű képzést tehát önmagában elég ostobaság támadni. Akkor is, ha nem a képzés vonul ki a munkanélkülihez, hanem a fordítottja az elvárt.

S az is elég nyilvánvaló, hogy a képzés akkor hatékony, ha alkalmazkodik a belépő pillanatnyilag érvényes képesség és készségszintjéhez. Ezt pedig valamilyen úton-módon fel kell mérni. Lehet természetesen azon vitatkozni, hogy a kormányzat által erre szánt pénz sok vagy kevés, de felmérés igényén ez nem változtat. Azt célszerű megejteni akkor is, ha buktatóiról a pedagógia tudományával foglalkozók alighanem könyvtárnyi szakirodalmat tudnának felsorolni. Azonban a felmérésnek nem teoretikusan, hanem az „itt és most” koordinátái között kell megtörténnie. Ráadásul ahhoz a szinthez alkalmazkodva, ami a „célközönséget” és nem feltétlenül a kritikusokat jellemzik. Mely kritikát nyilvánvalóan meg lehet ejteni, és akár a politikai demagógia szintjére is le lehet süllyeszteni. Azonban az utóbbi szinten már nem feltétlenül arról fog szólni a történet, amiről látszólag megfogalmazzák. Különösen nem akkor, ha bizonyos szempontok elsikkadnak, míg mások hozzáadódnak az idők, a citálások során.

Ez jellemezte például annak a szintfelmérő tesztlapnak a sorsát, amit Jakab Péter, a Jobbik miskolci önkormányzati képviselője dobott be a köztudatba. Az eredeti közlés szerint, mint „Napocska, felhőcske és hópihe – avagy mit vár el a Fidesz havi 50 ezerért”, inkább azt sugallva, hogy mekkora pénzpocsékolás azok képzése, akik ott tartanak, ahol a szövegértés itt tart. Egy kis sorok közti cigányozással: „No de nézzük, mit is vár el a Fidesz a ″rejtett diákoktól″! ”. A közlés célja, a politikai hangulatkeltés világos, és a Jobbikot ismerve meg sem kell rajta lepődni. A sorok között azonban megtaláljuk a szintfelmérő valós célközönségét is: „akik huszonévesen még mindig nem végezték el a nyolc osztályt”. Márpedig egy, a nyolc általánost sem elvégzett, nagy eséllyel funkcionális analfabéta „diák” olvasási készség-szintjét, illetve szövegértésének állapotát aligha lehetne másként megoldani. Fel kell tudni mérni, hogy képes-e értelmezni a szöveg valós tartalmát! Ennyi! Aki tehát ezt kifogásolja, az tegyen pedagógiailag megalapozott alternatív megoldást az asztalra.

Ezzel szemben megindultak szájhagyományok. Az eredeti Facebook-közlést idéző egyik első interpretációból már kimaradt például, hogy kiknek is készült a szintfelmérő. Ami önmagában is torzítja a valós helyzetet. Az ezt idéző újabb népmesei közlés már egyenesen úgy címzi meg a helyzetet, hogy „döbbenetes tesztet kell kitölteniük a közmunkásoknak”. S mire ez a HVG-s közlés visszajut a Facebookra egy ellenzéki párt oldalára, már megalázássá válik felsőfokon. S a miskolci példa még csak nem is egyedi. Egy kaposvári példát, ami láthatóan a számjegyek, és betűk, írásának gyakorlását célozza, már a kötelező teljesítés, és a feladat szintjének megalázó voltával idéznek hírbe. Egyébként érdemes ennek is elolvasni az eredetijét, és különösen annak kommentjeit is. Azok, miként a miskolci eset életútja is, nyilvánvalóan árulkodnak arról, hogy sikerült azt a nézőpontot megtalálni, ami legkevésbé releváns az adott helyzetben.

Végső soron arra az egyszerű, de demagóg szintre süllyedve, hogy amit a Fidesz talált ki, az csak rossz lehet. Holott pártszinten, az oktatáspolitikai programok szintjén, bizonyos kérdésekre akkor is muszáj lehet választ adni, ha nem a „mi kutyánk kölyke” teszi fel. A funkcionális analfabéták ugyanis még egy kormányváltás esetén sem fognak egy csapásra eltűnni. Ahogy a munkaerőpiaci helyzetük is csak szorgos munka, és nem ráolvasás, eredményeként javulhat. Az olvasási és szövegértési készség szintjének felmérésére akkor is szükség lehet, és aligha lehet majd a kvantumfizika, lehetőleg angol nyelven, megjelent legújabb kézikönyve alapján elvégezni. Aki ezzel próbálkozna, azt körberöhögnék. Amikor a Fidesz-t támadók erre a szintre jutnának, akkor Jakab Péter közlése olyan nem várt eredménnyel járna, amitől egy potenciális Fidesz-Jobbik koalíció felállása esetén kiérdemel majd egy vállveregetést.

S igen, a közmunkaprogramok számos emberi ponton támadhatóak. Számos politikai sebből is véreznek. Valójában közelebb állnak a rabszolga-programokhoz, mint a Fidesz politikusai által ráaggatott pátoszos körmondatokhoz. Gazdaságilag, emberileg, morálisan sem támadhatatlanok. Támadják is sokan, és magam is kevés dicséretet rebegtem el korábban. De a tényszerűség talaján állva bőven elég azért belerúgni, amitől nem válik a támadás a féllábúaknak szervezett seggberúgó-versennyé. Amikor ugyanis egy több diplomával kitapétázott elefántcsonttorony magasából minősítenek egy nem arra a szintre készült tesztet, akkor a támadás megalapozatlanná, demagóggá, illetve akár, uram bocsá’, nevetségessé válik.

Andrew_s