Toroczkai 2014

Immár tény, hogy a 2006-os majdnem-polgárháborús állapotok kialakulásában jelentős szerepet játszó Toroczkai László lett Ásotthalom polgármestere. Ezt lehet tragédiának tekinteni, és a szélsőségek, majdan sokat hangoztatható, előretörésének egyik mérföldköveként, az is. Ugyanakkor nagyon komoly szemellenző kellhet ahhoz, hogy ne egy folyamat egyik állomásának tekintsük.

S még csak nem is végállomás, ha arra az ellenzéki fellépésre tekintünk, ami közelebb áll a lelépéshez. Ásotthalmon a szó legszorosabb értelmében is. Ott helyben ugyanis gyakorlatilag leléptek a színről. Az, hogy a Demokratikus Koalícióba hirtelen gyorsasággal belépő, majd a szélsőjobbos jelölt mellett kampányoló, új tagok mennyiben voltak beépített provokátorok, ebből a szempontból nem sokat nyom a latba. Az a tény ugyanis ettől teljesen független, hogy nem volt alternatív jelölt a demokratikus ellenzék részről. Márpedig a választás az a választásról szól. Hozott anyagból, adott jelöltekből lehet és kell tudni választani. Amikor a jelöltállítás bojkottjáról döntöttek, akkor tulajdonképpen Toroczkai támogatása mellett tették le a voksot. Kollektíven és testületileg. Legfeljebb azon lehet ezt követően polemizálni, hogy a távolmaradásnak mi lehetett az oka.

Már akkor, ha érdemes ezen töprengeni akkor, ha egyébként a nyilvánvaló tanulságokat sem igazán hajlamos levonni az ellenzéken tömörülő szervezetek egy része. Az egyik tanulság a múltba vezet vissza. Mert az, amikor a 2006-os eseményeket követőn sem a TV-székház, sem a Kossuth tér helyrehozatali költségét elfelejtették a kárt okozóknak kiszámlázni egyértelmű üzenet volt az akkori randalírozóknak: a demokrácia egyenlő a tutyimutyisággal, és a tutyimutyi kormánnyal szemben bármit meg lehet, és meg is érdemes tenni. S ez nem azoknak a koncepciós eljárásoknak a hiányolását jelenti, amelynek gyanújával esetenként a jelenlegi kormány szolgál. De annak a jelzésnek a hiánya máig visszaüt az akkori kormánypolitikusokra, hogy: következmények nélküli károkozás márpedig nincs. Márpedig a Kossuth téren fellépő fideszes fullajtárok számára sem ártott volna talán egy ilyen jelzés. A mára ellenzékbe szorult akkori kormánypolitikusok azonban máig defenzívába szoríthatók abban a pillanatban, amikor 2006 szóba kerül. Ez pedig egy potenciális kormányváltás szempontjából hatalmas hiba.

Ahogy az is, hogy már a korábbi jelekből sem vonták le a különben meglehetősen nyilvánvaló következtetést: a szélsőjobb előretörése ráolvasással nem állítható meg. Hozzátenném: pánikkeltéssel sem. Az antiszemita, hungarista, fasiszta eszmék térnyerése okán ugyanis lehet pánikba esni, és tartani a polgárháborútól, vagy egy szélsőjobboldali kormányzat megvalósulásától. A felkorbácsolt félelem azonban nem fogja megoldani azokat a problémákat, amelyek féligazságaira a Jobbik és szatellit-szervezetei építenek. Márpedig azok hatnak. Akár nyújt erre a baloldal alternatív megoldásokat, akár nem. Ásotthalom esetében láthatóan az „akár nem” opcióját hívták le. A jelöltállítás lehetőségének kihagyása ugyanakkor felér egy önkritikával. Annak beismerésével, hogy a helyi problémákra nem voltak képesek egy, a helyiek számára hihetően megvalósítható programot összeácsolni. Függetlenül attól, hogy ezeket a helyi érdekű problémákat magam nem ismerem. Ellenben egy helybelinek ismernie kell.

Míg tehát innen csak a jelenség látható, ott helyben a megoldást, a szélsőségesek javaslataitól eltérő megoldást is látni kellene. Budapestről nem igazán lehet megmondani a tutit. De az orbanizmus demokratikus ellenzékének kudarcát vetíti előre az, ha nem tudnak olyan helyi jelölteket állítani, akik a helyi viszonyok ismeretében a helyieknek hitelesen képesek üzeneteket közvetíteni. A kérdés így utólag nem az Ásotthalom kapcsán, hogy milyen tanulságokat nem voltak képesek levonni a szavazás előtt. Azokat maga polgármester-választás eredménye minősíti. A későbbi, országgyűlési választások kapcsán azonban érdemes lehet levonni azt a tanulságot, hogy a kisebb településeken nagy ívben tesznek arra, hogy a fővárosban mit okoskodnak egymással a pártok. Egyben jelezve azt, hogy amennyiben villámgyorsan nem képesek az ellenzéki oldalon felülemelkedni a celebizmuson, és a „ki ha én nem” hordójáról lelépve a valós problémákra reflektálni, akkor tényleg sikerülhet kormányzati tényezővé emelni a Jobbikot. S vele az olyan segédszervezeteit is, mint amilyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM). Amelynek az ásotthalmi polgármester az elnöke.

Andrew_s