 |
| Forrás: Fidesz.hu (felül), illetve filmrészlet az "Akarat diadalából" |
Szakály Sándor a Fidesz megbízásából
vezetve egy intézetet elkezdte
a magyar fasisztákat felkarolni, és lemosni róluk a csatakos vért. Mesterházy
Attila szerint
pozitív kampányüzenetekre van szükség. Nem pedig arra, hogy csak az
elutasításról szóljon az ének. Vona Gábor, az Orbánnal közös fészekből kirepült
gárdaalapító az utóbbi közel negyed századot szeretné
eltörölni. Áder János kiírta
a választások időpontját.
Szinte független események, melyeket csak
az időszak, a kampány köt össze. Amit nyilvánvalóan jelez a köztársasági elnök
bejelentése. Világos gesztusként megüzenve azt, hogy Magyarország tényleges
köztársasági elnökét Orbán Viktornak hívják. Ez az út természetesen már korábban,
Áder János jelölésekor is jól látszott, és Orbán Viktor is világossá tette
kancellári ambícióit. Az, hogy a választások a Fidesz által már korábban
megigényelt április 6.-i időpontban lesznek, végső soron csak a helyzet
tisztázását szolgálja. S ez alapvetően független attól, hogy a miniszterelnök
valóban a hatalom centruma-e, vagy csak egy pódiumra állított stróman.
Az orbanizmus hívői számára ő a főpap, a vezér és kancellár egy személyben. Olyan
vezér, aki személyesen, olykor rendeletekkel,
míg máskor párttársai fellépésével moderálva, képes befolyásolni a
szélsőségesek tevékenységét.
Olyan vezér, aki a történelmet nem csak
befolyásolja, hanem írja is. Illetve szükség esetén íratja. Sőt! Újraíratja. Szakály
Sándor minapi bejelentése nem más, mint ennek a bizonyítéka. De világosan
látszott ez a 2006-os események újraértelmezésén is. Az ugyanis világos, hogy
amennyiben a TV-székházat is felgyújtó társulatot sikerül tisztára mosni, és a
népirtásban részt vevőket legalább részben mentesíteni a történelmi felelősség
alól, annak a választások utáni időszakban nagy jelentősége lehet. Például feltűnés
nélkül lehet az akár a kirakatba helyezett gárda-utódoknál is radikálisabb,
erőszakosabb, és rasszistább erőket pozícióba helyezni. Biztosítva a jelen
kormányzat egyfajta hallgatólagos támogatottságát. Társadalmi szinten játszva
azt a megoldást, ami a védelmi pénzek rendszerére hajaz. Olyan gesztusokat
gyakorolva az egyik oldalon, amelynek hatására felerősödik a maguknak ebből is bátorságot
merítő szélsőjobboldali csapat. A másik oldalon pedig ezzel tartva sakkban a
társadalmat, és azt üzenve, hogy az utcára eresztem ezeket az erőket, ha nem
engem választotok. Az, hogy személyes ostobaságát kihasználva, Rétvári Bencével
még elindítottak egy Szakályt egyensúlyba rántani szándékozó akciót,
ez részletkérdés. Aligha több az, mint a KDNP hattyúdalának egy röpke csippantása.
Mindezen korábbi mozzanatok helyretételében
tulajdonképpen Vona Gábor legutóbbi fellépésének is komoly szerepe lehet. Ahhoz
ugyanis, hogy valaki egy teljes korszakot akarjon leváltani, ahhoz könnyen
lehet kevés egy választási győzelem. Ahhoz ugyanis a demagógia kevés. El kell
tudni hitetni az emberekkel, hogy az adott vezető most érkezett teleporttal a
világ egy más tájáról. Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a Jobbik vezetőjét
aligha a jelen állapotában dobta le a gólya. Itt volt ő is. Részese volt az
elmúlt időszaknak, amibe belefért, hogy sehol sem lenne talán Orbán Viktor
kezdeti támogatása nélkül. Közös akolt alkotva a Fidesz elnökével. Aki tehát
Vona Gábort akarja tisztának és fehérnek látni, annak legalább olyan kemény
hitre, és tollas hátra van szüksége, mint a miniszterelnök híveinek. Azonban
ennek ellenére kár lenne lebecsülni azt, amiket a szélső-radikalizmus önjelölt
prófétájának álarcában hirdet.
Egyszerűen azért, mert továbbra is igaz az,
amit már egyszer fejtegettem:
a Jobbik nagyon is hétköznapi kérdéseket, problémákat vet fel. Olyanokat,
amelyekre nem egyszer nagyon könnyű megadni egy demagóg, és embertelen választ.
Olyanokra, amelyekre nem egyszer adtak is a történelem során demagóg és
embertelen válaszokat. Bűnbakot adva a csőcseléknek, akikkel elhitették, hogy a
pogromok képesek helyettesíteni a programokat. S teljesen mindegy volt, hogy a
csomagolás miből készült. Papi reverendából egy vallás-üldözés, vagy fekete,
illetve barna szövetből egy rasszista lincselés kiszolgálására. S hiba lenne
feltételezni, hogy az egykor történelmet, illetve pszichológiát tanuló
pártvezér ezzel ne lenne tisztában. Alighanem pont azért játszik ebből a
kottából, mert jól ismerheti a lincselés tüzével játszó demagógiák lélekromboló
hatását. Azt a populizmust, ami Hitlerről is elfeledtette a tömegekkel
korántsem árja származását. Miközben a demagógiának van egy végtelen nagy
előnye az egybites megközelítés lehetőségén kívül is. Soha nem kell arra
választ találni, hogy miből és hogyan akarják megvalósítani a nagy hangon
világgá kürtölve jól hangzó célokat.
Éppen azt eredményezve, hogy a hatalomból
való részesedéskor, a korábbi szólamok hatása alatt nagyon is embertelen
megoldások születhetnek. Orbán unortodox workfare programja ugyanezen a talajon
áll. Valós foglalkoztatásnak állítva be a közrabszolga-programot, és a
külföldre üldözött munkavállalókat is. A szélsőségek pusztán megfélemlítésen és
népcsoportok szervezett utálatán alapuló megoldási javaslatai sem jobbak.
Ellenben embertelenek. Melyekhez a Fidesz éppen a napokban adott történészi
segédletet. S ezzel érkeztünk el Mesterházy Attila mondandójáról a pozitív
kampányt illetően. Aminek nagyon is helye lenne. Illetve már régen helye lenne.
Korábban számos fórum számos hozzászólója, a blogszférába kényszerített
véleménypublicisztika számos szerzője, és magam is sokszor pont ezt hiányoltuk.
Azt, hogy mit is szeretnének tenni a választás másnapján. Nem a jelszavak,
hanem a cselekvés szintjén. Ez, mint arra Gyurcsány Ferenc megnyilatkozásai is
rámutatnak, alighanem sokkal jobban megszólítaná a tömegeket, mint az ellenzék egymással
vívott pozícióosztásainak napi hírei.
Igen! Pozitív üzenetek kellenének.
Kellettek volna már korábban is. Tulajdonképpen kezdhetnék azzal, hogy a Jobbik
által felvetett társadalmi témákra egy kevésbé demagóg, és az emberietlen
indulatok kihasználásával szakító válaszokat adnak. Amely válaszokat különben
már régen meg kellett volna adni. Mivel pont ezek hiánya adta át részben a
terepet ott, ahol a Jobbik parlamenti erővé tudott hízni. S abban bízni, hogy a
hatalom érdekében nem áll fel egy Fidesz-Jobbik koalíció a már kitapasztalt
kommunikációs csatornákon hajózva elég naiv és csacska ötlet lenne. Az ígéretek
számonkérésének ugyanis az egyik ismert elkerülési formája, ha hatalomból sikerül
a névsort olvasni. Azokét például, akiket el kell tüntetni. Vagy akikre éppen
Orbán Viktor, formális miniszterelnök, és titkos köztársasági elnök, rámutat.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése