2014. január 19., vasárnap

Szélsőségre hangolódott kampány-napok

Forrás: Fidesz.hu (felül),  illetve
filmrészlet az "Akarat diadalából"
Szakály Sándor a Fidesz megbízásából vezetve egy intézetet elkezdte a magyar fasisztákat felkarolni, és lemosni róluk a csatakos vért. Mesterházy Attila szerint pozitív kampányüzenetekre van szükség. Nem pedig arra, hogy csak az elutasításról szóljon az ének. Vona Gábor, az Orbánnal közös fészekből kirepült gárdaalapító az utóbbi közel negyed századot szeretné eltörölni. Áder János kiírta a választások időpontját.

Szinte független események, melyeket csak az időszak, a kampány köt össze. Amit nyilvánvalóan jelez a köztársasági elnök bejelentése. Világos gesztusként megüzenve azt, hogy Magyarország tényleges köztársasági elnökét Orbán Viktornak hívják. Ez az út természetesen már korábban, Áder János jelölésekor is jól látszott, és Orbán Viktor is világossá tette kancellári ambícióit. Az, hogy a választások a Fidesz által már korábban megigényelt április 6.-i időpontban lesznek, végső soron csak a helyzet tisztázását szolgálja. S ez alapvetően független attól, hogy a miniszterelnök valóban a hatalom centruma-e, vagy csak egy pódiumra állított stróman. Az orbanizmus hívői számára ő a főpap, a vezér és kancellár egy személyben. Olyan vezér, aki személyesen, olykor rendeletekkel, míg máskor párttársai fellépésével moderálva, képes befolyásolni a szélsőségesek tevékenységét.

Olyan vezér, aki a történelmet nem csak befolyásolja, hanem írja is. Illetve szükség esetén íratja. Sőt! Újraíratja. Szakály Sándor minapi bejelentése nem más, mint ennek a bizonyítéka. De világosan látszott ez a 2006-os események újraértelmezésén is. Az ugyanis világos, hogy amennyiben a TV-székházat is felgyújtó társulatot sikerül tisztára mosni, és a népirtásban részt vevőket legalább részben mentesíteni a történelmi felelősség alól, annak a választások utáni időszakban nagy jelentősége lehet. Például feltűnés nélkül lehet az akár a kirakatba helyezett gárda-utódoknál is radikálisabb, erőszakosabb, és rasszistább erőket pozícióba helyezni. Biztosítva a jelen kormányzat egyfajta hallgatólagos támogatottságát. Társadalmi szinten játszva azt a megoldást, ami a védelmi pénzek rendszerére hajaz. Olyan gesztusokat gyakorolva az egyik oldalon, amelynek hatására felerősödik a maguknak ebből is bátorságot merítő szélsőjobboldali csapat. A másik oldalon pedig ezzel tartva sakkban a társadalmat, és azt üzenve, hogy az utcára eresztem ezeket az erőket, ha nem engem választotok. Az, hogy személyes ostobaságát kihasználva, Rétvári Bencével még elindítottak egy Szakályt egyensúlyba rántani szándékozó akciót, ez részletkérdés. Aligha több az, mint a KDNP hattyúdalának egy röpke csippantása.

Mindezen korábbi mozzanatok helyretételében tulajdonképpen Vona Gábor legutóbbi fellépésének is komoly szerepe lehet. Ahhoz ugyanis, hogy valaki egy teljes korszakot akarjon leváltani, ahhoz könnyen lehet kevés egy választási győzelem. Ahhoz ugyanis a demagógia kevés. El kell tudni hitetni az emberekkel, hogy az adott vezető most érkezett teleporttal a világ egy más tájáról. Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a Jobbik vezetőjét aligha a jelen állapotában dobta le a gólya. Itt volt ő is. Részese volt az elmúlt időszaknak, amibe belefért, hogy sehol sem lenne talán Orbán Viktor kezdeti támogatása nélkül. Közös akolt alkotva a Fidesz elnökével. Aki tehát Vona Gábort akarja tisztának és fehérnek látni, annak legalább olyan kemény hitre, és tollas hátra van szüksége, mint a miniszterelnök híveinek. Azonban ennek ellenére kár lenne lebecsülni azt, amiket a szélső-radikalizmus önjelölt prófétájának álarcában hirdet.

Egyszerűen azért, mert továbbra is igaz az, amit már egyszer fejtegettem: a Jobbik nagyon is hétköznapi kérdéseket, problémákat vet fel. Olyanokat, amelyekre nem egyszer nagyon könnyű megadni egy demagóg, és embertelen választ. Olyanokra, amelyekre nem egyszer adtak is a történelem során demagóg és embertelen válaszokat. Bűnbakot adva a csőcseléknek, akikkel elhitették, hogy a pogromok képesek helyettesíteni a programokat. S teljesen mindegy volt, hogy a csomagolás miből készült. Papi reverendából egy vallás-üldözés, vagy fekete, illetve barna szövetből egy rasszista lincselés kiszolgálására. S hiba lenne feltételezni, hogy az egykor történelmet, illetve pszichológiát tanuló pártvezér ezzel ne lenne tisztában. Alighanem pont azért játszik ebből a kottából, mert jól ismerheti a lincselés tüzével játszó demagógiák lélekromboló hatását. Azt a populizmust, ami Hitlerről is elfeledtette a tömegekkel korántsem árja származását. Miközben a demagógiának van egy végtelen nagy előnye az egybites megközelítés lehetőségén kívül is. Soha nem kell arra választ találni, hogy miből és hogyan akarják megvalósítani a nagy hangon világgá kürtölve jól hangzó célokat.

Éppen azt eredményezve, hogy a hatalomból való részesedéskor, a korábbi szólamok hatása alatt nagyon is embertelen megoldások születhetnek. Orbán unortodox workfare programja ugyanezen a talajon áll. Valós foglalkoztatásnak állítva be a közrabszolga-programot, és a külföldre üldözött munkavállalókat is. A szélsőségek pusztán megfélemlítésen és népcsoportok szervezett utálatán alapuló megoldási javaslatai sem jobbak. Ellenben embertelenek. Melyekhez a Fidesz éppen a napokban adott történészi segédletet. S ezzel érkeztünk el Mesterházy Attila mondandójáról a pozitív kampányt illetően. Aminek nagyon is helye lenne. Illetve már régen helye lenne. Korábban számos fórum számos hozzászólója, a blogszférába kényszerített véleménypublicisztika számos szerzője, és magam is sokszor pont ezt hiányoltuk. Azt, hogy mit is szeretnének tenni a választás másnapján. Nem a jelszavak, hanem a cselekvés szintjén. Ez, mint arra Gyurcsány Ferenc megnyilatkozásai is rámutatnak, alighanem sokkal jobban megszólítaná a tömegeket, mint az ellenzék egymással vívott pozícióosztásainak napi hírei.

Igen! Pozitív üzenetek kellenének. Kellettek volna már korábban is. Tulajdonképpen kezdhetnék azzal, hogy a Jobbik által felvetett társadalmi témákra egy kevésbé demagóg, és az emberietlen indulatok kihasználásával szakító válaszokat adnak. Amely válaszokat különben már régen meg kellett volna adni. Mivel pont ezek hiánya adta át részben a terepet ott, ahol a Jobbik parlamenti erővé tudott hízni. S abban bízni, hogy a hatalom érdekében nem áll fel egy Fidesz-Jobbik koalíció a már kitapasztalt kommunikációs csatornákon hajózva elég naiv és csacska ötlet lenne. Az ígéretek számonkérésének ugyanis az egyik ismert elkerülési formája, ha hatalomból sikerül a névsort olvasni. Azokét például, akiket el kell tüntetni. Vagy akikre éppen Orbán Viktor, formális miniszterelnök, és titkos köztársasági elnök, rámutat.

Andrew_s


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése