A napokban, szinte meglepetésszerűen
előkerült egy régi felvétel, melyen a rendszerváltás előtti Orbán Viktor vall a
fiatalkoráról. A felvétel nagy valószínűséggel mégis egyfajta hamisítás eredményeként
keveredett elő. Még akkor is, ha eredetiségéhez, és a készítők dokumentarista
jó szándékához nem fér kétség. Azonban az időzítés mégis egyfajta hamisságot
kölcsönöz a megfigyelhető publicitásnak.
A neten valamikor január elején kezdett
újult erővel keringeni az a link, ami a különböző közösségi oldalakon igen
alaposan elterjedt. Biztosítva azt, hogy a köztudatba valamikor január elején
újult erővel behajító forrás igencsak nehezen felderíthető legyen. Ezt követően
megindult a felvétel karrierje a különböző portálok
felé. Nem véletlenül, hiszen az a momentum, miszerint a jó édes apja nem
egyszer elgyepálta
a jelenlegi miniszterelnököt igen vonzó cím-téma. Sok média-oldal ki is
használta, és sikerrel javította ezzel talán az olvasottsági statisztikát.
Továbbra sem adva persze választ arra, hogy tulajdonképpen mire jó ez az egész?
Az akció mögött alighanem sokan az ellenzéket sejtik, és talán ez így is van. Azonban
ebben az esetben igencsak suta megoldást választottak, mivel a kampányfinishez
közelebb sokkal többet ért volna a videó. Ugyanakkor a lassan felfutó terjedés komoly
stratégiai elgondoltságra vall, amit, bocsánatot kérve, de nem tételezek fel a
jelenleg elég diffúz ellenzékről. Az a látszat, hogy a közvélemény felhívása a
videóra ellenzéki akció volna, alighanem hamis vágányra terelheti a
gondolatokat. Itt tehát egy kis hamisság máris tetten érhető lehet a videofelvétel
kapcsán.
Ha az ellenzéki akciót sejtető megoldást
elvetjük, és előszedjük a híres borbély, Occam borotváját, akkor nem sok
választás marad. Az Orbán Viktort lejáratni akaró magányos farkasok legendájában
nem igazán hiszek. Még akkor sem, ha teljesen nyilván ki sem zárhatók. Reménybeli
jelöltként azonban inkább a jelenlegi kormánypárt stratégiai és kommunikációs
felelősei, a hatalom centrumához közeliek maradnak, mint gyanítható bábosok. Akiknek
a működésének hatékonyságát az is mutatja, hogy az ellenzékiséghez közelálló média
is mélyen benyelte ezt a horgot. Lelkesen elemezve, és egyben tovább terjesztve
az említett felvételt, illetve annak részleteit. Ez ellen az ötlet ellen persze
felhozható lenne az, hogy a kormányzati hatalomhoz közel állóknak látszólag nem
igazán fűződik érdekük egy olyan felvétel széleskörű taglalásához, melyen Orbán
Viktor beszél például a saját skizoid hajlamáról, a gyermekkor veréseiről,
vágyairól és Simicskáról „meglepő
őszinteséggel”. Holott a valós hatalmi érdekviszonyok éppenséggel nagyon is
a felvétel publicitása felé lejthetnek.
Először is vegyük figyelembe, hogy
miniszterelnök mentális állapotáról, a viselkedésében megnyilvánuló tünetekről
elég régóta megy a találgatás. Nem kis részben a vezérségi
szerepvállalása kapcsán is. Ennek nyilvánvalóan csak tápot adnak azok a
felvételek, melyek az akaratlan szájmozgásokról, „leeresztett” testbeszédről
látszanak tudósítani. Márpedig a gyermekkorban elszenvedett abúzushalom egy csapásra
magyarázatot adhat akár a tényleges személyiségzavarokra is. A hívek szemében
felmentve, míg sokan mások szemében legalább magyarázva a szeretetéhségen, a
kisebbrendűségi érzéseken, a családi kitaszítottság-érzésen kicsírázott
hatalomvágyat, teljesítési kényszert, és az állandó önigazolódás hajszolását.
Ami egy határ után nyilvánvalóan kórossá válhat. Korántsem használva az
országnak. Ebből a szempontból tehát nagyon is kapóra jöhet az a bizonyos
videó. Akár azt az igényt is tompíthatja, hogy a kampányra fordulva egy valós
pszichikai vizsgálatot követeljenek ki a jelöltség fenntartásáért cserébe. Mert
lássuk be, hogy ezt legesélyesebben a miniszterelnök környezete, a jelölő
szervezetek, illetve a vele hatalomban és felelősségben osztozók, a hívek
tömegei követelhetnék ki.
S ha már a felelősség szóba került, megemlékezhetünk
a felvétel másodlagos hatásairól is. Egy ilyen videó az esetleges, bár jelenleg
kis eséllyel megfogadható, választási vereség esetén aranyat érhet. A
felelősségre vonás esetén tápot adhat a korlátozott ítélőképességre alapozott
védekezésre. Nem is feltétlenül büntetőjogilag, de a hívek szemében
mindenképpen. Különösen, mert az ő szemükben a negyed százados felvétel a „szegény elgyötört fiatalemberről” szól,
aki legkisebb királyfiként királlyá koronáztatta magát. Egyfajta népmesei
legendáriumba illő, és az alapvető emberi sajnálatra is támaszkodó hangulatot
keltve. Ennek alapján is fenntartani azt a véleményt, hogy a hatalomnak nem
lehetett érdeke a fiatal Orbán Viktorról szóló videó elterjesztése és
publicitása, elég megalapozatlannak tűnik. Mely megalapozatlanságot csak
fokozza a miniszterelnök ifjúkorát taglaló felvétellel szembeni erőteljes
tiltakozások elmaradása. Még az ellenzéket is „elfelejtették” megvádolni egy
övön aluli reklámfogással. Ami persze azonnal bekövetkezhet, ha az ellenzék balga módon rámozdul a videóra.
Természetesen kár lenne elfeledkezni arról
az esetről, hogy önmagában az így gerjesztett „szegény kicsi Viktor” legendája, és a választási törvények
kisajátítási is kevésnek bizonyulhat a kampány finiséhez közeledve. Ekkor a közvéleménybe
most gondosan beágyazott felvétel tehet még egy utolsó szolgálatot. Éppen, mert
megalapozhatja a kormányfő esetleges személyiségtorzulásainak gyanúját, alkalmas
kommunikációs eszköz lehet a jelöltségből való kimozdítására. Vele buktatva
mindazon régi harcostársakat és neofita túlbuzgókat, akik addigra erősen
kompromittálódtak. Ennek lehetősége már a Fidesz-kongresszus kapcsán is felmerült.
Az pedig azóta sem változott, hogy a kampányig a legnagyobb odaadással
végezheti el ez a csapat a piszkos munkát. Amikor is az őket hatalmi
strómanként kihasználó háttérstáb egészségügyi okokra hivatkozva pillanatok
alatt lecserélheti a komplexusos vezért például egy technokratára.
Amikor tehát az ellenzék most talán
lelkesen támadja Orbán Viktort, netán ezt a felvételt is lobogtatva, lehet,
hogy az alternatív hatalom elleni meccsre is fel kellene készülnie. Mielőtt
felül saját magának, hogy egyedül a jelenlegi miniszterelnök az, akit mg kell
előzni a választáson.
Andrew_s
Ez a „szegény kicsi Viktor legendája” cím nagyon találó!-:)
VálaszTörlésMivel amúgy is népmesei hőst gyártottak belőle bizonyos körökben, valahogy a történetet is el kellett nevezni, ez most megvan!
Véleményem szerint, akárki, akár milyen céllal vette elő ezt a dolgot, elb@szott lépés volt.
Abban sok igazság van, hogy egy esetleges választási pofára esés alkalmával jól jöhet(ne), de én a legkevésbé hiszem azt, hogy ez a Fidesz háza tájáról indult volna. Ugyan, hogy nézne ki, ha az árvízi rezsiharcos, a nép hős és bátor fia, pofonzivatartól terhes ifjúkora okán nem lenne teljesen beszámítható. Persze, tényleg nem az, de ez más lapra tartozik. Nem hiszem, hogy adott esetben ilyesmivel tompítanák a vereség élét, arra ott van a komenisták és Gyurcsány végtelenített szidása és a Jobbik, aki majd lesz oly szíves és felgyújtja fél Budapestet, csak úgy, a megszokás kedvéért. Meg a Fideszéért.
Baloldalról esetleg érthető lenne bedobni ezt kicsi Viktor akármit, de pont annyira lesz hatásos, mint minden „akciójuk” eddig.
Szóval, én nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a dolognak, de persze ez az én véleményem. Az elemzés nagyon érdekes, érdeklődve olvastam, de az az érzésem, hogy a lehetséges variációk valamelyike mellett letenni a voksot… hát, nehéz ügy.
Knósszosz
Szia!
TörlésHa ezt az ellenzék kotorta elő, akkor az egy nagyon béna húzás. Ha elfogadjuk, hogy a Fidesz hatalmi centruma és a kommunikált centruma nem azonos, akkor értelmezhetőbb. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy tuti ez a megfejtés.
Csak szeretném remélni, hogy az ellenzék ennél azért jobb :-)
Geo