2014. január 21., kedd

Kit szolgál az Orbán-videó?

A napokban, szinte meglepetésszerűen előkerült egy régi felvétel, melyen a rendszerváltás előtti Orbán Viktor vall a fiatalkoráról. A felvétel nagy valószínűséggel mégis egyfajta hamisítás eredményeként keveredett elő. Még akkor is, ha eredetiségéhez, és a készítők dokumentarista jó szándékához nem fér kétség. Azonban az időzítés mégis egyfajta hamisságot kölcsönöz a megfigyelhető publicitásnak.

A neten valamikor január elején kezdett újult erővel keringeni az a link, ami a különböző közösségi oldalakon igen alaposan elterjedt. Biztosítva azt, hogy a köztudatba valamikor január elején újult erővel behajító forrás igencsak nehezen felderíthető legyen. Ezt követően megindult a felvétel karrierje a különböző portálok felé. Nem véletlenül, hiszen az a momentum, miszerint a jó édes apja nem egyszer elgyepálta a jelenlegi miniszterelnököt igen vonzó cím-téma. Sok média-oldal ki is használta, és sikerrel javította ezzel talán az olvasottsági statisztikát. Továbbra sem adva persze választ arra, hogy tulajdonképpen mire jó ez az egész? Az akció mögött alighanem sokan az ellenzéket sejtik, és talán ez így is van. Azonban ebben az esetben igencsak suta megoldást választottak, mivel a kampányfinishez közelebb sokkal többet ért volna a videó. Ugyanakkor a lassan felfutó terjedés komoly stratégiai elgondoltságra vall, amit, bocsánatot kérve, de nem tételezek fel a jelenleg elég diffúz ellenzékről. Az a látszat, hogy a közvélemény felhívása a videóra ellenzéki akció volna, alighanem hamis vágányra terelheti a gondolatokat. Itt tehát egy kis hamisság máris tetten érhető lehet a videofelvétel kapcsán.

Ha az ellenzéki akciót sejtető megoldást elvetjük, és előszedjük a híres borbély, Occam borotváját, akkor nem sok választás marad. Az Orbán Viktort lejáratni akaró magányos farkasok legendájában nem igazán hiszek. Még akkor sem, ha teljesen nyilván ki sem zárhatók. Reménybeli jelöltként azonban inkább a jelenlegi kormánypárt stratégiai és kommunikációs felelősei, a hatalom centrumához közeliek maradnak, mint gyanítható bábosok. Akiknek a működésének hatékonyságát az is mutatja, hogy az ellenzékiséghez közelálló média is mélyen benyelte ezt a horgot. Lelkesen elemezve, és egyben tovább terjesztve az említett felvételt, illetve annak részleteit. Ez ellen az ötlet ellen persze felhozható lenne az, hogy a kormányzati hatalomhoz közel állóknak látszólag nem igazán fűződik érdekük egy olyan felvétel széleskörű taglalásához, melyen Orbán Viktor beszél például a saját skizoid hajlamáról, a gyermekkor veréseiről, vágyairól és Simicskáról „meglepő őszinteséggel”. Holott a valós hatalmi érdekviszonyok éppenséggel nagyon is a felvétel publicitása felé lejthetnek.

Először is vegyük figyelembe, hogy miniszterelnök mentális állapotáról, a viselkedésében megnyilvánuló tünetekről elég régóta megy a találgatás. Nem kis részben a vezérségi szerepvállalása kapcsán is. Ennek nyilvánvalóan csak tápot adnak azok a felvételek, melyek az akaratlan szájmozgásokról, „leeresztett” testbeszédről látszanak tudósítani. Márpedig a gyermekkorban elszenvedett abúzushalom egy csapásra magyarázatot adhat akár a tényleges személyiségzavarokra is. A hívek szemében felmentve, míg sokan mások szemében legalább magyarázva a szeretetéhségen, a kisebbrendűségi érzéseken, a családi kitaszítottság-érzésen kicsírázott hatalomvágyat, teljesítési kényszert, és az állandó önigazolódás hajszolását. Ami egy határ után nyilvánvalóan kórossá válhat. Korántsem használva az országnak. Ebből a szempontból tehát nagyon is kapóra jöhet az a bizonyos videó. Akár azt az igényt is tompíthatja, hogy a kampányra fordulva egy valós pszichikai vizsgálatot követeljenek ki a jelöltség fenntartásáért cserébe. Mert lássuk be, hogy ezt legesélyesebben a miniszterelnök környezete, a jelölő szervezetek, illetve a vele hatalomban és felelősségben osztozók, a hívek tömegei követelhetnék ki.

S ha már a felelősség szóba került, megemlékezhetünk a felvétel másodlagos hatásairól is. Egy ilyen videó az esetleges, bár jelenleg kis eséllyel megfogadható, választási vereség esetén aranyat érhet. A felelősségre vonás esetén tápot adhat a korlátozott ítélőképességre alapozott védekezésre. Nem is feltétlenül büntetőjogilag, de a hívek szemében mindenképpen. Különösen, mert az ő szemükben a negyed százados felvétel a „szegény elgyötört fiatalemberről” szól, aki legkisebb királyfiként királlyá koronáztatta magát. Egyfajta népmesei legendáriumba illő, és az alapvető emberi sajnálatra is támaszkodó hangulatot keltve. Ennek alapján is fenntartani azt a véleményt, hogy a hatalomnak nem lehetett érdeke a fiatal Orbán Viktorról szóló videó elterjesztése és publicitása, elég megalapozatlannak tűnik. Mely megalapozatlanságot csak fokozza a miniszterelnök ifjúkorát taglaló felvétellel szembeni erőteljes tiltakozások elmaradása. Még az ellenzéket is „elfelejtették” megvádolni egy övön aluli reklámfogással. Ami persze azonnal bekövetkezhet, ha az ellenzék balga módon rámozdul a videóra.

Természetesen kár lenne elfeledkezni arról az esetről, hogy önmagában az így gerjesztett „szegény kicsi Viktor” legendája, és a választási törvények kisajátítási is kevésnek bizonyulhat a kampány finiséhez közeledve. Ekkor a közvéleménybe most gondosan beágyazott felvétel tehet még egy utolsó szolgálatot. Éppen, mert megalapozhatja a kormányfő esetleges személyiségtorzulásainak gyanúját, alkalmas kommunikációs eszköz lehet a jelöltségből való kimozdítására. Vele buktatva mindazon régi harcostársakat és neofita túlbuzgókat, akik addigra erősen kompromittálódtak. Ennek lehetősége már a Fidesz-kongresszus kapcsán is felmerült. Az pedig azóta sem változott, hogy a kampányig a legnagyobb odaadással végezheti el ez a csapat a piszkos munkát. Amikor is az őket hatalmi strómanként kihasználó háttérstáb egészségügyi okokra hivatkozva pillanatok alatt lecserélheti a komplexusos vezért például egy technokratára.

Amikor tehát az ellenzék most talán lelkesen támadja Orbán Viktort, netán ezt a felvételt is lobogtatva, lehet, hogy az alternatív hatalom elleni meccsre is fel kellene készülnie. Mielőtt felül saját magának, hogy egyedül a jelenlegi miniszterelnök az, akit mg kell előzni a választáson.

Andrew_s


2 megjegyzés:

  1. Ez a „szegény kicsi Viktor legendája” cím nagyon találó!-:)
    Mivel amúgy is népmesei hőst gyártottak belőle bizonyos körökben, valahogy a történetet is el kellett nevezni, ez most megvan!

    Véleményem szerint, akárki, akár milyen céllal vette elő ezt a dolgot, elb@szott lépés volt.
    Abban sok igazság van, hogy egy esetleges választási pofára esés alkalmával jól jöhet(ne), de én a legkevésbé hiszem azt, hogy ez a Fidesz háza tájáról indult volna. Ugyan, hogy nézne ki, ha az árvízi rezsiharcos, a nép hős és bátor fia, pofonzivatartól terhes ifjúkora okán nem lenne teljesen beszámítható. Persze, tényleg nem az, de ez más lapra tartozik. Nem hiszem, hogy adott esetben ilyesmivel tompítanák a vereség élét, arra ott van a komenisták és Gyurcsány végtelenített szidása és a Jobbik, aki majd lesz oly szíves és felgyújtja fél Budapestet, csak úgy, a megszokás kedvéért. Meg a Fideszéért.
    Baloldalról esetleg érthető lenne bedobni ezt kicsi Viktor akármit, de pont annyira lesz hatásos, mint minden „akciójuk” eddig.

    Szóval, én nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a dolognak, de persze ez az én véleményem. Az elemzés nagyon érdekes, érdeklődve olvastam, de az az érzésem, hogy a lehetséges variációk valamelyike mellett letenni a voksot… hát, nehéz ügy.

    Knósszosz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ha ezt az ellenzék kotorta elő, akkor az egy nagyon béna húzás. Ha elfogadjuk, hogy a Fidesz hatalmi centruma és a kommunikált centruma nem azonos, akkor értelmezhetőbb. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy tuti ez a megfejtés.
      Csak szeretném remélni, hogy az ellenzék ennél azért jobb :-)

      Geo

      Törlés

Comments on Facebook