2014. január 21., kedd

Kampánylózungokkal leplezett félelem

A különböző gyűlésekről szóló hírek nyomán olykor felkaphatjuk a fejünket: mi van? Még akkor is, ha a meglepődésre való képességünket esetleg elvesztettük, vagy az előzmények ismeretében nincs min meglepődnünk. A közeli napokból az egyik hír a rezsigárdával, a másik a Demokratikus Koalícióval, illetve annak vezetőjével kapcsolatos.

Tulajdonképpen mindkettő arról szól, hogy megtartottak egy rendezvényt és olyan telt ház volt, hogy csak na. A rezsigárdának, mely a keresztségben a „Magyar Csapat” nevet kapta,Szombathelyen szerveztek egy moziban alakuló taggyűlést. A tudósítás nem szól arról, hogy milyen matematikai előfeltételt kellett teljesíteni annak, aki belépett a teltházas terembe. Holott, egy internetes fórumról puskázott feladat nyomán, érdekes lenne tudni, hogy nekik mennyivel csökken a rezsijük, ha euróban nominálva hasonlítják össze a 2010. év januári adatait a mostaniakkal. De fogadjuk el, hogy rendkívüli módon csökkent a rezsijük. Annyira, hogy szinte mikroszkóppal kell keresniük. A rendezvényt nem is ilyen, talán rosszmájú szempontok alapján érdemes kortünetként megemlíteni. Inkább a tudósítás azon mondata miatt, ami szerint: „a vetítővásznon egy nagy Orbán Viktor kép jelenik meg, ütemes a vastaps”. Amely jelenségről más korok, más emberek, személyi kultuszok és diktatúrák képei derengenek fel. Snitt!

A másik rendezvény egy Debrecenben tartott fórum, amelyet a Demokratikus Koalíció (DK) szervezett, és Gyurcsány Ferenc tiszteletére telt meg az Aranybika Szálló Hajós Alfréd terme. S nem a képe, hanem a személye jelent meg. A megjelent sokaság több okból is említésre méltó lehet. Az egyik ok kétségtelenül a színhely. Nem a szálló, hanem a város miatt. Egy olyan városról beszélünk ugyanis, amelyik Kósa Lajos hosszú idő óta tartó polgármesteri regnálása miatt, egyfajta kormánypárti fellegvárnak tekinthető. Ellenben a floridázástól kezdve, a nem túl szimpatikus polgármesteri megnyilatkozásokig, ez visszaüthetett. De természetesen az is jogos észrevétel lehet, hogy egy szálló termét megtöltő félezer ember nem biztos, hogy eldönt egy választást. Így lényegesebb lehet Gyurcsány Ferenc „fellépése”, valamint az erre adott kormánypárti reakció.

A fórum arra a kérdésre teljesen nyilvánvaló választ adott, hogy ellenzéki oldalon továbbra is Gyurcsány Ferenc lehet az, aki esélyes retorikai kihívója jelenleg a kormánypárti szónokoknak. Nem véletlen, hogy ennek kapcsán, több olyan véleményt is olvasni lehetett, hogy a DK esetleg túláldozta a pozícióját az ellenzéki összefogásban. Különösen, mert egy esetleges miniszterelnök-jelölti vitában így – értelemszerűen – nem feltétlenül a DK elnöke lesz a meghívott fél. Bár, ismerve a Fidesz vezetésének eddigi reakcióit, aligha kell az ellenzéknek tartania egy ilyen vitától. Sokkal valószínűbb, hogy marad a sorok közti üzengetés, meg a híveknek szóló röplapozás. Még akkor is, ha az utóbbi inkább átvitt értelmű, és célja nem is annyira az érvek felsorakoztatása, mint az érvpótló jelszó-készlet frissítése. Egyfajta pánikjelzésként is, amelyet korábban Hoppál Péter próbált értelmezni a nagyobb közönségnek. A 2014. január 20.-i állapotra értelmezve ugyanezt a reakciót láthattuk, amikor a Fidesz honlapja tényleg szinte röplapszerűen telt meg Gyurcsány Ferenc nevével.


Az különben a korábban látható hasonló tünetek nyomán is világosnak tűnt, hogy ez a fajta görcsölés inkább segíti, mint rombolja a DK-t és vezetőjét. Arra ugyanis mindenképpen rámutat, hogy a kormányzat vezetője nagyon félhet egy esetleges vereségtől. Gyakorlatilag az irracionalitás határáig elmenve. Alighanem azért, mert a cselekvési területet is sokszor az irracionalitás mezsgyéjére sikerült áthelyezni. Jól mutatja ezt az ócsai fiaskó. Itt már sokan jelezték az alapkőletételekor, hogy csak a beruházást végző vállalkozónak éri meg a lakópark. Különben drága, és kihasználhatatlan. Létrehozása tehát irracionális ötlet volt arra célra, amivel indokolták. A fiaskó utáni mosakodás ugyanaz. A DK elnökére történő maszatolás kísérlete – már csak a döntést hozó, és a döntéshozatal időpontja miatt is – nyilvánvalóan irracionálisnak tűnhet.

Mindaddig, amíg csak a felületen látható okokat akarjuk mérlegre tenni. Ha azonban feltételezzük, hogy a reakciók mögött a Fidesz vezetőjének személyes félelme húzódik meg, akkor magyarázatot kaphatunk rá. Feltéve, hogy a környezete nem tud kontrollként hatni a miniszterelnökre. De ugyanígy magyarázatot kaphatunk erre akkor is, ha valami olyan eltitkolnivaló mutyi, vagy személyes probléma – például a kormányfő valós egészségi állapota – áll a háttérben, amelynek kiderüléséhez képest a nyilvánvaló nevetségessé válás, a kontraproduktív kampánylózungok alkalmazása még mindig a kisebbik rossznak tűnhet.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook