Faluinternetesítés vagonárnyakkal

Utca-villamosítás: 1920

A választási kampány több dologra jó. Néha arra is, hogy az ember betegre röhögje magát. S aztán az influenza elmúlásáig olvasgassa a híreket. Amitől néha szintén nem mindig tuja, hogy nem egy viccoldal került-e a szeme elé. Mint amilyen a megbonthatatlanul újrafelfedezett barátság miatti Békemenet. Most mégis egy más témában szeretnék visszatekintve előrepislantani.

A visszatekintő szakaszban először idézzük fel Lenin egyik híres kijelentését 1920-ból: „kommunizmus = szovjetek + villamosítás”. Nem véletlen, hogy mindenüvé igyekeztek kiterjeszteni az egységes elektromos hálózatot, ahova csak a tanács-rendszer, a szovjetek hálózata elért. S bár sokan úgy gondolják, hogy az abnormalitás egyik szintje volt az elektromos eke ötlete, az elektromos szántás lehetősége korántsem Lenin, illetve híveinek fejéből pattant ki. Ikerváron például már a jóval korábban folytak ezzel kísérletek. Gyakorlatilag a gőzeke elvét átültetve villanymotorra. Önmagában tehát még ez az ötlet is csak a mérsékelt marhaságok körébe tartozna. A gőzeke, az egykori megvalósításnál hatékonyabb megoldásokkal, ma is lehetne egyfajta, a környezetkíméleti elvárásokat kielégítő, talajművelő eszköz. De maradjunk most még a régebbi múltnál. A szovjet példát követve hazánkban is megindult a faluvillamosítási program, és ennek eredményes lezárását jelentette, amikor a Szabolcs megyei Aporligeten, 1963. augusztus 20-án felgyulladt a villanyfény.

Ennek alapján azt hihetnénk, és a legtöbb esetben nem is csalatkozunk a hitünkben, hogy hazánkban nincs olyan család, ahol potenciálisan ne lehetne szó a háztáji elektromosság előnyeinek kihasználásáról. A legtöbb esetben, mert például a tanyák világában ez korántsem van így. Jól illusztrálja ezt az a kormányközlemény, melyet 2013 júniusában adtak ki, és 2020-ig tervezi a teljes villamosítás megvalósítását. Ebbe a budapesti belváros ellátása alighanem akkor sincs benne, ha azóta már azt is megtudtuk, hogy az V. kerület jelentős tanyafejlesztési területté lépett elő. A fővárosban ugyanis legfeljebb a fejekben szánthatna pár új barázdát az elektromos eke. Amire már csak azért sincs égető szükség, mivel a napi politika hírei alapján a régiekben is simán elközlekednek a megbonthatatlan szovjetorosz-magyar barátság lemezén megakadt szellemi lejátszó-programok. Láthatóan sem barázda-, sem tűcsere-programban nem vettek részt. A világból a „békéért” menetelőket szervezők úgyis csak két rózsaszínes kapaszkodót, és köztük egy nyelvükkel tisztítandó ősszájat látnak. A jelszavakat induláskor újratöltik, és a következő kocsmáig kell csak úgyis kitartani a memóriának.

Az elektromos rendszer hiányosságai különben nem is a lelki békéjüket békemenetes megszerzők miatt keveredtek ide. Sokkal inkább azért, mert jó néhány olyan technológia van, amihez a hétköznapokban is elektromos áram kell. Nyilván nem feltétlenül kell nagyfeszültségű távvezeték, mert már a légoltalmi lámpák racsnis dinamója is régen bebizonyította: akár kézimunkával is kergethetők az elektronok. Azért nehéz lenne elképzelni, amint a család fogyókúrára szoruló tagja felpattan az „ördögbiciklire”, és ezzel biztosítja az internetezéshez szükséges elektromosságot. S akkor a szélessávú internetes technológia egyéb, szintén elektromosságfüggő elemeiről nem is szóltunk. Márpedig az Orbán Viktor egyik potenciális utódjának is időnként kikiáltott Lázár János éppen ezt, a szélessávú internetet ígérte meg minden háztartásnak. 2018-ig. Világosan jelezve, hogy igencsak a kampányhoz igazított kijelentésről van szó. Az, hogy a tanyákkal mi lesz? Az Lázár Jánost láthatóan nem érdekli. Az ő szemében a tanyasi háztartások nem is léteznek talán.

Talán azért, mert Lázár szerint nem kapartak eleget. Vessenek magukra, ha tanyán élnek, és még áramuk sincs. Ahogy azok a családok sem számítanak nyilvánvalóan semmit, ahol a család anyagi lehetősége nem teszi lehetővé a rezsicsökkentés, valamint az internet kihasználását. Lévén, villanyszámlára sem telik. Miniszterelnökséget vezető államtitkárként miért is érdekelné a főkaparnok kartársat az ő sorsuk? Az különben persze látszik a kampányígéretből, hogy valaki mesélt neki arról, hogy az internet az egy olyan izé, amivel foglalkozni kell. Nem tudja talán, hogy mire jó, vagy mi szükséges hozzá, de kell. Mint egyszeri törzsfőnöknek a laposelem. Talán most jutott el hozzá a hír, hogy 2002-ben Rogán Antal, a Matáv Rt. akkori üzletpolitikájára válaszolva szintén bedobta az olcsó internetet, mint kommunikációs fogást.

Bár az igazán olcsó internet ígéretét nem Lázár János lengette meg a választók orra előtt. De még csak nem is Rogán Antal, vagy a Fidesz egy másik tisztségviselője. Az alanyi jogú internet ötletével Novák Előd, a Jobbik alelnöke állt elő. Nem is családi, háztartási alapon, hanem állampolgári jog alapján ígérve ingyenes internetet mindenkinek. Az MTI-nek eljuttatott közleményben nem elvi jogról szól, hanem arról, hogy „ingyenesen biztosítaná az internethozzáférést”. Vajon szabadon, vagy csak a Jobbik által biztosított cenzúrán keresztül? A koncepció buktatója ugyanott van, amiről korábban is szó volt. Mi légyen azokkal, akiknek nincs pénze, lehetősége a biztosított internetre? Vajon csak szimplán másodrendű állampolgár lesznek, vagy az állampolgárságukat is elveszik? Ezt a kérdést nem a technológia teszi manapság élessé, hanem az, hogy épp a napokban fejtette ki egy kormánypárti kukalakó: az állampolgárságuktól előbb megfosztott emberek halálba deportálása tulajdonképpen semmiség volt.

Andrew_s