Hülyének nézés, motorizálva

Forrás: ATV

Volt egyszer egy „Adj gázt!” elnevezéssel hirdetett motoros felvonulás. A zsinagógát is érintve, teljesen nyilvánvalóan beszélő elnevezéssel, és az „Élet menetének” a napján. Állítólagosan nemzeti érzelmű motorosok, egy ilyen nevű egyletben. A rendőrség először engedte. Orbán Viktor hatalmi szóval betiltotta. Pintér Sándor betiltotta.

A rendőrség újra engedélyezte. Közben, Szálasi híveinek hitlerista felvonulása kapcsán, Pintér Sándor világossá tette, hogy a Holokausztra hivatkozni ugyan kénytelen, de nem szereti emlegetni azt, ami mögötte van. A fasiszta eszméket, a rasszizmust, a szélsőjobboldalnak tett kormányzati gesztusokat. Amelyek mögött Orbán Viktor és Vona Gábor barátsága éppen úgy ott lehet, mint a weimari szakácskönyv fellapozása. A lapokon vérrel, fájdalommal. Lecsorogva a házfalon, és érezve az egykori táborokban. Amely korábbi áldozataira, és az ettől embereket megmentőkre emlékezik az „Élet menete”. Immár 11. alkalommal. Mert voltak, akik az üldözötteket mentették, ahogy tudták. Mert a magyarságnak része az emberség. Az emberségnek a másik tisztelete. A másik tiszteletének pedig az, hogy nem hazudjuk szembe egymást. Nem pávatáncolunk akkor, amikor pofonokkal verik a talp alá valót. Sőt! Inkább egyáltalán nem pávatáncolunk, és nem nézzük madárnak a velünk szemben állót.

A motorosok menetét azonban a rendőrség újra engedélyezte. A jogszabályoknak nyilvánvalóan teljesen megfelelő módon. Ahogy a jogszabályoknak, vagy a demokrácia szabályainak alig megfelelő megoldás az, amikor egy pártvezér szavára engednek, vagy tiltanak be valamit. Csapdahelyzet? Az. Velejéig becsapdásodott helyzet. Orbán Viktor ugyanis demonstrálta azt, amit mindig is legjobban szeretett. A hatalmát. Azt, hogy engedhet, illetve tiltathat, amit csak akar. Igaz, ezért az irányítástechnikáért rengeteg sallert kap a nagyvilágban, de ez igen mérsékelten érdekli. Nem egyedül a kézivezérlésben hívők közül. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy fasiszta eszmeiséggel felfegyverzett hungarista, vagy arra hajazó megmozdulás sem jó a főváros útjain. Különösen nem azon a napon, amikor mások a fasizmus áldozataira emlékeznek. S mielőtt beteges naivitással vádolna bárki: nem hiszem, hogy a fasiszta agyi tartalmakat parancsszóra be lehetne tiltani. Attól, hogy az utcán tiltják, még elharapóznak a fejekben.

A tömeges megjelenés ellen a belügyért felelősök, a hatalom birtokosai tehetnének. Nem azzal, hogy a vezér kiáll, és tilt, vagy enged. De azzal igen, ha olyan körülményeket teremtenek, ami megállítja a bűnbakképzést. Megállítja az elszegényedést, és ellene hat az egzisztenciális kiszolgáltatottságnak. Ám addig, amíg hivatalos politika a másokra mutogatás, addig mások is könnyebben keresnek bűnbakokat. Amíg a hatalmat pártolva olyanok vezetnek kormánytámogató menetet, akik a szélsőségekkel rokon nézeteket hangoztatnak, addig nem elvárható, hogy ezt ne tekintsék példának. A rasszista gondolatokat megtiltani ugyan nem lehet, de a hatalom világossá teheti elhatárolódását. Nem kötelező vezéri engedélyhez, kegyhez kötni egy felvonulást. De az sem kötelező, hogy a határ a hatalom és a szélsőségek között átjárható legyen. Éppen azért, mert a gondolatok ellen csak szemlélettel, példamutatással lehet eredménnyel felvenni a küzdelmet.

A csapda azonban immár bezárult. Az a szemléleti csapda, melynek nyomán a motorosok immár nyugodtan bőgethetik azt, amilyük van. Most még csak a motorokat. Az engedély megkapásának oka, hogy más néven, más útvonalon fognak körbevonulni a magukat nemzeti érzelműnek nevezők. Demonstrálva azt, hogy a kormányzatnak kellenek, mint egy falat kenyér. Demonstrálva azt, hogy elegendő egy kis pávatánc, és máris minden rendben van. Demonstrálva azt, hogy Orbán Viktor és csapata mindenkivel pávatáncol. Külföldön, és belföldön egyaránt. Szembehazudva bárkit, és kijátszva mindenkit. Megszegve az emberi tisztelet, és ezzel a humánum törvényeit. Nem szolgálva mást, csak önmagát. Statisztának szólítva ehhez mindenkit, aki egy kis motorbőgéssel, tapssal, meneteléssel hajlandó ebben segíteni. Ebben, és a vezér öndicséretében.

Mi segíthetne a gordiuszi csapda fedelét felfeszegetni, vagy legalább valamit tompítani a helyzeten? Például az, ha Pintér Sándor és Orbán Viktor ott menetelne az első sorokban az „Élet menetén”? Az előzmények ismeretében kérdés lehetne, hogy ki hinne az őszinteségben? Ahogy ugyanez a kérdés felmerülne akkor is, ha beszédet mondanának az eseményen. Miközben a motorosok vonulnak. Megváltozott névvel, és megváltozott útvonalon. Alig változott üzenettel, és aligha megváltozott gondolatokkal.

Andrew_s